A magyarországi németek elűzetésének, illetve a Malenkij robot 71. évfordulójára emlékeztek ma meg Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata szervezésében politikusok és civilek. A „Lágerjárat” című utazó vagonkiállítás február 25-ig látható még a budaörsi vasútállomáson.
Budaörs lakosságának nagy részét Németországba űzték 1946 januárjában és februárjában, majd 1947 augusztusában a község lakóinak 60 százalékát telepítették ki, ugyanakkor már korábban 1944 őszén a lakosság további 25-30 százaléka hagyta el Budaörsöt a szovjet csapatok elől menekülve. Így az 1940-es évek második felére Budaörs 10 ezer fős lakosságának gyakorlatilag 90 százalékát elvesztette.
Tavaly a kerek, 70. évfordulón a magyar kormány is településünkre szervezte az országos emléknap központi rendezvényét.
Az idén a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre által létrehozott „Lágerjárat” című utazó vagonkiállítás budaörsi megnyitójával kötötték egybe a városi megemlékezést. Elsőként a fővárosban a Nyugati pályaudvaron volt látható, majd azokon a magyarországi vasútállomásokon állt meg, ahonnan a 0060-as parancs alapján az összegyűjtött internáltakat a szovjet lágerek felé irányították. Egy korabeli G típusú tehervagont rendeztek be kiállítási térnek. Kordokumentumokkal, képekkel, vetítésekkel mutatják be a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások sorsát, tragédiáját, 1944-49 időszakáról. A Lágerjárat nem tartalmaz múzeumi tárgyakat, relikviákat, hanem a szimbóluma az emlékezésnek és szelíd eszköze az emlékeztetésnek. Tablókon jelenik meg a kor történelmi háttere szöveges formában, fényképekkel illusztrálva. A művészet és a mai technika segítségével emlékeztet 20. századi történelmünk embertelenségeire. A vagonban ismeretátadó, oktató programra nyílik lehetőség, a helyszíni tárlatvezetés mellett rendhagyó történelmi órát is lehet tartani.
Mint Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti szószóló kiemelte: Budaörsön február 25-ig mintegy ezer gyereket hoznak majd ide buszokkal rendhagyó történelmi órára, hogy megismerhessék mit kellett elszenvedniük a nagyszüleiknek és egy kicsit megérthessék azt is, hogy miért került a magyarországi németség abba a helyzetben, hogy részben elvesztették identitásukat.
A kiállítás fontos elemei a folyamatosan futó filmek: Jurkovics János-Havasi János: Idegen ég alatt – Dokumentumfilm az Ural környéki kutatómunkáról, Pécsi Csaba – Pécsi Dániel: A mi Golgotánk – Emlékfilm, Havasi Dániel: PERM 36 – Az utolsó GULAG láger – Dokumentumfilm, Bartók Csaba: Ártatlanul a Gulágon – Túlélők emlékezete.
A szuverinitásról
A mai beszédek sorát Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő nyitotta meg, a napokban 101 évesen elhunyt Olofsson Placid atya (született Olofsson Károly), bencés szerzetes alakját felidézve. „Az atya életútjában benne van az egész 20. század. Benne vannak a háború megpróbáltatásai, benne van a kommunista diktatúra embertelensége, és az azt követő, úgynevezett szocializmus cinizmusa. A mai alkalommal a rá való emlékezésnek az adja aktualitását, hogy az embereknek, a magyarságnak, a szabadságnak és nem utolsó sorban Isten szolgálatának szentelt élete során ő maga is kényszerű utasa volt egy ilyen vagonnak, amely előtt most itt állunk.” Majd miután köszönetet mondott a kiállítás szervezőinek és felidézte a deportálásokat, és azokat a történelmi időket, mikor „Magyarország a szuverinitását hol részben, hol teljesen elveszítette. Előbb a német majd az orosz szuronyok határozták meg, diktálták az eseményeket. Nem kérdés, hogy egyik és másik esetben is voltak bőven kollaboránsok és kiszolgálók. Ugyanakkor az itt élő embereknek sem lehetőségük, sem eszközük nem volt arra, hogy az ilyen-olyan nagyhatalmak diktátumai, parancsai ellen fellépjenek.” A kivételekről, a bátrakról és kivételekről utcák vannak elnevezve – tette még hozzá, hangsúlyozva, hogy „Történelmünk megtanított bennünket arra, hogy ha szuverinitásunk csorbul, akkor elűzetések, ki- és betelepítések elszenvedőivé válthatunk. Megtanultuk, hogy semmilyen pillanatnyilag még oly divatos koreszme – legyen az fasizmus, szocializmus, pc-liberalizmus – sem véd meg bennünket, ha feladjuk szuverinitásunkat, csak saját magunkra számíthatunk.”
A fiataloknak szól
„Az elhurcolás, az elűzetés két olyan szó, a magyarországi német nemzetiségiek két olyan tragédiája, melyeket akár németül, akár magyarul mondunk, ma már szinte mindenki megért” – kezdte beszédét Ritter Imre, németül és magyarul. Felidézve, hogy az elmúlt évtizedben a parlament miként és milyen sorrendben határozott az emléknapokról és arról, hogy 2015-2016 legyen az elhurcolások emlékéve. Ő is köszönetet mondott a kiállítás kitalálóinak és megvalósítóinak, mert ezzel összekötötték a leginkább érintett településeket. „Nem véletlen, hogy pont itt Budaörsön fejezik be a két emlékévet, hiszen itt kezdődött az elűzetés.” Hosszabban beszélt a fiatalságról, a fent már említett rendhagyó történelem órák lehetőségéről és örömmel osztotta meg, hogy éppen ma sikerült a budaörsi nemzetiségi önkormányzatnak megvásárolni a Heimatmuseum melletti telket (állami és önkormányzati segítséggel), ahol egy korszerű, állandó kiállítás kap majd helyet. „Azt is jelképesnek tartom, hogy miközben emlékezünk a 70 évvel ezelőtt történtekre, gyakorlatilag már több mint két hónapja nagyon komoly munka folyik annak érdekében, hogy a magyarországi nemzetiségi pedagógus képzés és ellátottság helyzetén, drasztikus, minőségi előrelépést érjünk el.”
Egy tőről fakadnak a borzalmak
„Rendhagyó a mai megemlékezésünk, hiszen ilyenkor a kitelepítésnek nevezett, a svábok elűzetéséről szoktunk megemlékezni” – ezt már Wittinghoff Tamás polgármester osztotta meg a hallgatósággal. – „És amikor a meghívót megkaptam, amin a Lágerjárat és a Gulág Emlékbizottság, mint szervező szerepelt, akkor kicsit csodálkoztam, majd ahogy végiggondoltam a 20. század egymás után, rövid időn belüli borzalmait, rájöttem, hogy ezek nagyon is egy tőről fakadnak. És persze sok minden eszembe jut ezzel kapcsolatban, de legkevésbé sem az, ami az egyik beszédben elhangzott és kicsit mellbe is vágott, egynapon említeni az emberi jogokat legalapvetőbbnek tartó politikailag korrekt eszmerendszert a fasizmussal és a kommunizmussal, hát én valami egészen másról fogok beszélni”
És egyebek között a következőkről beszélt: „Bár egyetlen vagon is jelképezi mindazt, ami a múlt század derekán néhány éven belül megtörtént, mégis, amikor ma emlékezünk, legalább három vagonnak kellene itt állnia. Egynek, amelyik a Magyarországról deportált zsidó honfitársaink haláltáborokba hurcolását szimbolizálja. Egynek, amelyik a cinikusan ún. malenkij robotnak, azaz kis munkának nevezett kényszermunkára szállított mintegy 131 ezer emberre emlékeztet. És egynek, azokért a német származásúakért, akiket a világháborút követően véglegesen elűztek otthonaikból. (…) Három különböző rettenet, a gyökereik mégis félelmetesen hasonlóak. Az ilyen rémtetteket minden esetben megelőzi a szellemi előkészítés, a közvélemény manipulálása, a hazugságok elfogadhatóvá maszkírozása. Ennek egyik bevált receptje a kollektív bűnösség kimondása, népcsoportok, társadalmi rétegek megbélyegzése. Minden esetben hiányzik az egyéni mérlegelés, a tisztességes közigazgatási és jogi eljárás. (…) Ha Budaörsöt nem is érintette egyformán a három borzalom, ez a vasútállomás azonban mindegyiknek kényszerűen tanúja volt. (…) Budaörs azonban tanult a saját történetéből. Elkezdte felkutatni a múltat, őrizte és megbecsülte a tradíciókat, kereste a kapcsolatot az elűzöttekkel. A rendszerváltás után nyitott, toleráns várossá vált, ahol nagy becsben tartják az egyéni és a gazdasági szabadságot, az intézményi autonómiát. Ez adta a kulcsot ahhoz, hogy Magyarország legfejlettebb településévé válhasson. (…) Fontos, hogy az ünnepi rendezvények alkalmával ne csupán magát a szörnyűséget, de az oda vezető utakat is világosan lássuk. S ne legyünk restek, ha olyat tapasztalunk, amely a történelem során már megesett…”
(A polgármester teljes beszéde itt olvasható: https://www.facebook.com/tamas.wittinghoff/posts/1310765015654817)
A program Boros György, a budaörsi német nemzetiségi önkormányzat elnökének a rövid köszöntőjével, a budaörsi intézmények és civilszervezetek nevében az állomás falán tavaly elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával és a Lyra dalkör, régi német népdalokból összeállított műsorával zárult.
