Könyvajánló: Civil a konyhában

0
188

Dr. Tóth Zoltánt az országban, mint választási szakértőt ismerik, Budaörsön inkább az olvasókörről és arról a baráti társaságról, amelynek tagjai az ő budaörsi kertjében havonta egyszer összejönnek főzni és az elkészült ételt szétosztják a rászorulók között. Ez utóbbi már közel áll ahhoz a Tóth Zoltánhoz, akit az idei könyvhétre megjelent “Civil a konyhában” című kötetből ismerhetünk meg.

Bár több helyen szakácskönyvként hirdették és az ajánlószövegben a szerző maga is így jelöli meg a műfaját, nagyon nem az. Ugyan vannak benne receptek (mint a budaörsi gyömbéres szilvacsatni, ami híg lekvárhoz hasonlít, és a friss szilvát lecukrozzuk, megfőzzük, a lereszelt gyömbért ezután tesszük bele, majd csavaros üvegekben a hűtőben tavaszig tárolható), de sokkal inkább önéletrajzi ihletésű elbeszélés. Megtudjuk belőle, hogy dr. Tóth Zoltán, aki 1977-től dolgozott a közigazgatásban, már 1989 nyarán azt hitte, hogy kirúgják a Belügyminisztériumból, ezért 37 évesen szakácstanulónak jelentkezett, de ténylegesen csak 2014-ben, hatvankét évesen szerzett főzési tudományáról hivatalos papírt, amikor valóban távoznia kellett az egyetemről, ahol tizenhat évig tanított. Mindig nagyon szeretett főzni – derül ki – és rengeteg családi és baráti története fűződik a gasztronómiához. A könyvében egészen a nagyszülőkig megy vissza időben, akik rábízták, hogy ötéves öccsének adjon rendesen enni, és innen jut el a mesélésben napjainkig, köszönetet mondva a szakácskönyvért a Budaörsi Olvasókörnek, a Rádió Bézsnek és a Civil Rádiónak, ahol főzőműsorai voltak és az unokáinak, akiktől szintén feljegyzett egy-két receptet, köztük a 11 éves Sára sajtreceptjét másként. Íme: “A reszelt sajtot rakjuk egy tálra, egyengessük el vékony és egyenletes réteggé. A tálat rakjuk be a mikróba és 70%-on 30 másodpercig melegítsük. Vegyük ki és együk meg. Ha megégettük a szánkat, akkor igyunk rá hideg tejet.” A kötetben megtalálható a budaörsi körték csokoládészoknyában leírása is, amivel a nagypapa és négy unokája néhány éve a budaörsi Vigasságon meghirdetett desszertversenyen különdíjas lett.

Mielőtt félre vinném lapunk és az ajánlott könyv leendő olvasóit, szeretném leszögezni: bár nagyon könnyed stílusú és öniróniától sem mentes dr. Tóth Zoltán “szakácskönyve”, a főzést  végig komolyan veszi és úgy tekint rá, mint a jog és a közigazgatás, illetve a politika felé kacsintás után, élete utolsó harmadára megtalált új hivatására.

Noran Libra Kiadó, 2018