Egy személyes történettel szeretném kezdeni: talán emlékeznek rá, hogy Heimatmuseumunk egy felhívást, „múzeumi nyomozást” hirdetett meg az intézmény 30. születésnapja alkalmából (1987-2017). Az elmúlt hetekben számtalan megkeresés érkezett hozzánk, értékes kincseket, személyes és megható történeteket, írásokat kapunk. (És örülünk minden további történetnek, fotónak, tárgynak!) Ma reggel az egyik ilyen különlegességből – egy elűzött budaörsi sváb ember feljegyzéseiből – idéztem gyermekeimnek, akinek az emlékiratait még Habsburg Ottó is levelében, aláírásával méltatott (az eredeti levelet is kölcsön kaptuk múzeumunk születésnapi felhívására).
A múzeumba érkezvén éppen arról meséltem kollégáimnak, hogy mennyi kincs kerül elő kedves budaörsi barátainktól, amikor a múzeumépület felújítását végző kivitelező mérnök úr jelezte, hogy megtalálták a tájházon a két utcai ablak közötti, eredeti falfülkét. Azonnal kisiettünk és a régi falfestékkel, egy 43cm-szer 117 cm-es, 33 cm mélységű csodálatos falfülkét találtunk, melyben valószínűleg – budaörsi sváb hagyományok alapján – egy Szűz Mária szobor állhatott. (Ha esetleg valaki ismerte ezt a falfülkét és benne a szobrot, kérem jelentkezzen nálunk: info@heimatmuseum.hu !) Személyesen is úgy gondoltam, egy újabb kincset, egy különleges értéket, egy unikumot találtunk!
Amikor pár hete, a szentendrei múzeumvezetőknek kötelező továbbképzésen gondolkodás nélkül, egy másodpercet kaptam arra, hogy három szóval jellemezzem múzeumunkat, 3 dolog jutott eszembe: hagyomány, német, unikum. Később, a hazafelé vezető úton sokat gondolkodtam ezen és arra jöttem rá, jó ez a 3-as egység! Ezek a legfontosabbak számunkra. A múzeum születésnapjára érkező történetek, tárgyak is mind a budaörsi német nemzetiségi hagyományokat hivatottak bemutatni, de mögöttük ott vannak a személyes történetek, a különleges, egyedi vonások. A sokszor szép és egyben szomorú történetek mögött emberek vannak, az ő sorsukról és ezen keresztül Budaörs történetéről mindenkinek tudnia kell. Ezért tartjuk múzeumunk legfontosabb feladatának az értékmentést – legyen itt szó konkrét tárgyakról, vagy személyes történetekről, kutatásokról. Jómagam is kutatóként sok emberi sorssal találkoztam a levéltári iratokban, nagyon megható életutak rajzolódtak ki. Az egyik kutatott személyt személyesen is megismertem az elmúlt héten, 91 évesen is tisztán emlékezett arra az 1944 és 1953 közötti 9 évre, melyet ártatlanul töltött el szovjet hadifogságban, majd magyar internálótáborokban. Egyetlen „bűne” az volt, hogy a német nemzetiséghez tartozott. Érte – a múlt megismeréséért – és a jelen, valamint a jövő nemzedékei (gyermekeink) számára szeretnénk a Heimatmuseum kapuit még jobban kinyitni-kitárni. Segítőink, támogatóink, jó tündéreink szerencsére vannak sokan: Budaörsi diákok és civil szervezetek is segítettek már nekünk munkájukkal, adományozták nekünk drága idejüket! Köszönjük figyelmüket és „időadományukat”! Szeretettel várunk Mindenkit ősszel a felújított, immáron 30 éves Heimatmuseumban és ha addig történeteikkel, „időadományaikkal” gazdagítani szeretnék közös kincseinket, nyitva állnak a Heimatmuseum kapui Előttük is! Várjuk jelentkezésüket szeretettel!
Dr. Gajdos-Frank Kati, igazgató, Jakob Bleyer Heimatmuseum
