Reziliens város címmű kiállítással, mintegy 40 fő érdeklődő részvételével nyílt meg pénteken délután a Köz/Tér hónap a Zichy Majorban, a HúszNegyven Fiatal Építészek Műhelye Egyesülete gondozásában.
Ez a budaörsi kiállítás jól érezhetően egy országos programsorozat előszele, hiszen május 28-án Budapesten a 168 Óra konferenciája is ezt a témát boncolgatja majd. Hogy érdemes legyen tovább olvasni a cikket, némi magyarázatra szolgál a kiállítás címe. „A reziliencia lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben fejleszthető képességet jelöli, hogy a megrázkódtatás után hamar vissza lehet nyerni az optimális állapotot.” A kiállítás és a programsorozat ezt a rezilienciát vizsgálja a város/ember viszonylatában.
A kiállítást Dobos Botond Zsolt, mint az egyesület elnöke nyitott meg. Kiemelte, hogy a programsorozat egybe esik a Húsznegyven Majorba költözésének egyéves évfordulójával, amit a Köz/Tér hónappal párhuzamosan sok egyéb programmal ünnepelnek meg. Ezt követően a szót átadta Vágó Csabának, a budaörsi polgármesteri kabinet vezetőjének főnökének. Ő a téma fontosságát néhány aktuális budaörsi problémával érzékeltette. Kiemelte a Frank-hegyi megnövekedett építkezéseket, a gyors lakosságszám emelkedéssel járó olyan igényeket, melyekre a városnak folyamatosan reagálnia kell anélkül, hogy a régebbi lakosság a fejlődést, növekedést negatívumként élje meg. De olyan eseteket is kiemelt, amiről az átlagember talán nem is gondolná, hogy a városrendezés, városüzemeltetés problémaköréhez (is) tartozik, ezek között például a lőtér problémáját, melyre a mai napig nem született megoldás. Ezzel a példával hangsúlyozta azt is, hogy feladatuk legnagyobb nehézsége, hogy egyetlen problémára sem lehet mindenkinek megfelelő megoldást találni, ezért mindig olyan megvalósulás felé kell törekedniük, ami az érintettek legnagyobb százalékának optimális, hosszú távon fenntartható, miközben tisztában vannak azzal, hogy döntéseiknek mindig lesznek vesztesei. Ezért a megoldást addig kell finomítani, míg az a többi érintettre a lehető legkisebb terhet vagy kellemetlenséget jelenti.
Ezt követően Szemerey Samu építész, urbanista, a Kortárs Építészeti Központ alapító tagja és kurátora pedig elmondta, hogy a kiállítás nem csak szakmabelieknek készült, a különböző példák segítik megérteni, hogy egy-egy jó megoldás ötlete a legkülönfélébb területekről érkezhet, ezért nem csak az építészet, de bármilyen területről érkező ötlet hatalmas előrelépést, akár több városra átterjedő átütő megoldást jelenthet, és példaként a közösségi kerékpár programot ragadta ki. A kiállítás anyaga olyan összefüggésekre világít rá, melyekből az átlag városi lakó is ihletet és bátorságot meríthet elsőre akár őrültnek tűnő ötletei közkinccsé tételéhez. Szemerey Samu röviden vázolta, hogy a kiállítás bemutatja, hogyan változott az elmúlt időszakban a kelet-közép-európai városok jövőképe.
Az összegyűjtött gyakorlatok és szakpolitikák mind megkísérlik a hagyományos városi struktúrákat átértelmezni; kudarcaik, sikereik egyaránt megjelennek a kiállítóterem falain, hiszen mind tanulságul szolgálhat az élhető város folyamatos alakításához. A kiállítás végigköveti a példában szereplő projektek gyakran viszontagságos útját, ahogy ötletből valósággá válnak – a jól ismert dinamikáját, mikor az ‘igent’ szinte mindig követi egy ‘de’, amely mindent megváltoztathat.
A kiállítás május közepéig várja az érdeklődőket.
A további eseményeikről a meghívók ITT.
