„Mi egy ilyen kicsi, családias ház vagyunk”
Egy összegző kiállítással, Eperjesi Zsuzsi fotóival nyitotta meg az idei Jókai Napokat a budaörsi művelődési ház igazgatója, Kőporosy Borbála. Beszédében pedig lényegében azt osztotta meg a megjelent vendégekkel, hogyan is dolgoznak ők azért, hogy mi, látogatók szívesen járjunk hozzájuk a legkülönfélébb programokra és szerezzünk maradandó élményeket.
„Mi újság a Jókaiban? Sok felületünkön tesszük fel mostanában ezt a kérdést. Hogy miért is? Talán többen tudják, tudjátok, (bocsánat, inkább tegeződnék), tavaly ősszel megrengett a kis házunk élete, amikor egy barátot elveszítettünk. Bármennyire elképzelhetetlen volt akkor, gyorsan talpra kellett állnunk, mert tudtuk, hogy dolgunk van. Méghozzá fontos dolgunk” – kezdte a beszédet Kőporosy Bori. Majd így folytatta:
„Mi egy ilyen kicsi, családias ház vagyunk. A minap, egy szervezői állásinterjún egy lány megkérdezte, hogy milyen visszajelzést kaphat, arról, hogy hogyan végzi a munkáját. Először kicsit csodálkoztam, ezt még nem nagyon kérdezte meg senki tőlem. De utána rögtön be is ugrott, hogy nekem mi a visszajelzés. Persze, amikor az embert a főnöke megdicséri, ne adj Isten jutalmat is kap, összepacsizik a kollégákkal, mosolyogva összenéz egy rendezvényen a társaival, a heti értekezlet dicséretei, mind fontos momentumai a szervezői életünknek, de van egy olyan visszajelzés, ami engem talán a legjobban motivál, amit mindig a legtovább viszek magammal. Ezek a boldog, hálás arcok, kacagó gyerekek, vállveregetések egy-egy program után, a bővülő törzsközönség, a személyes beszélgetések a látogatókkal, veletek. Mi mindig is azért dolgoztunk, dolgozunk, hogy kultúrát, tartalmas időtöltést, információkat adjunk, kikapcsoló pillanatokat lopjunk mindenki életébe. Mindenkiébe, aki hozzánk látogat, kivétel nélkül. Mindig is olyan helyet szerettem volna kialakítani, ahova szívesen térnek be, majd térnek vissza az emberek, a családjukkal, barátaikkal, ismerőseikkel, vagy akár egyedül is, mert tudják, hogy jó helyen vannak. Most, még nagyobb erővel, mint eddig, küldetésünknek tekintjük, hogy még szélesebb körben mozgósítsuk a város, sőt az egész környék lakosságát, eljuttassuk a ház hírét, a programjainkat mindenkihez. Ugyanis ezek az élmények mindenkinek járnak. Az ember jöhet jobbról, jöhet balról, fentről, lentről, messziről, a szomszédból, akárhonnan, mi adni akarunk mindenkinek ezekből az élményekből, s bár mi egy kicsi, családias ház vagyunk, ahogy említettem, ebben nagyok szeretnénk lenni. Ebben a világban, ahol teret hódít az elmagányosodás, a digitalizáció, ahol sokan inkább a Netflixen darálnak végig egy sorozatot, minthogy elmozduljanak valamerre, mi ebben a világban szeretnénk megmutatni a munkánkkal az intézmény létjogosultságát, a kultúra szépségét, a mozgás örömét, a közösség erejét, azt, hogy mennyire gazdag életet élhetnek azok, akik nyitottan állnak a világ felé, azt, hogy élethosszig kell tanulnunk, kérdeznünk és sosem késő belevágni semmibe.
Tehát, fontos dolgunk van, sok mindent szeretnénk még megmutatni a következő években.
A Jókai-napok évtizedek óta elmaradhatatlan rendezvény a tavasz során. Ezeknek a napoknak a célja mindig is az volt, hogy a Ház életét ingyenes programokon át bemutassa az érdeklődőknek. Ez az első Jókai-napok az én vezetésem alatt, nem véletlenül választottam tehát a ház életét bemutató kiállítás címének a Mi újság a Jókaiban?-t.
Az idei évben ugyanis új időszámítást kezdünk. Visszük tovább a hagyományokat, de mellette teret adunk az újításnak. Az idei rendezvény is így állt össze: az elmúlt évek előtt tisztelgünk a főzőversennyel, mely kihagyhatatlan programpont, ahol különböző korosztályok, társaságok főznek egymás mellett, és visszaemlékszünk az eddigi jó pillanatainkra Eperjesi Zsuzsi fotókiállításával. A hagyományok mellett új oldalt is mutatunk: kerti bakelites dj settel, sétáló borkóstolóval, alternatív könnyűzenei koncerttel és egy izgalmas interaktív krimijátékkal is készültünk. Az idei napok az együttműködés jegyében valósulnak meg, mellyel szintén a nyitottságunkat szeretnénk kifejezni: főzni a PostART udvarában fogunk ezúttal, a krimijáték a Budaörsi Latinovits Színház közreműködésével valósul meg, a sétáló borkóstolót pedig a Budaörsi Borháló bonyolítja majd le. Helyi vállalkozók pedig szintén több felajánlással járulnak hozzá a versenyeink díjazásához ebben az évben.
Kicsi, családias ház vagyunk, ahol fontos a vendég. Ahol azért vagyunk, hogy ADJUNK, élményeket, tudást, kultúrát, ismereteket, jó szavakat, társaságot. A Jókai nem egy szimpla művház. Ennek a művháznak arcai vannak, érzései. Ebben a házban közösségek formálódnak, barátságok köttetnek, fontos emlékek születnek.
Ha nem lenne a Jókai, talán mi nem is ismernénk egymást Zsuzsival. De Jókai van, azon belül a Surranók túraklub is van, mely által végül munkakapcsolatba kerültünk egyszercsak. (…) Zsuzsival jól kiegészítjük egymást, ő két lábbal tud állni a valóságban, az én álmodozó természetemet közelebb tudja tartani a földhöz, amire nagy szükségem van olykor. A képein ez szintén látszódik, mindig tökéletesen a valóságot adja nekünk vissza. Ő adja a lenyomatát a legfontosabb visszajelzésünkről, a közönségről, a reakcióiról, hiszen a képein újra megelevenednek a rendezvények, a ház életének fontos pillanatai, a boldogok, de a szomorúak is egyaránt. Zsuzsi jön, némán jelen van, majd a legbeszédesebb, legélénkebb emlékeket készíti el az életünkről. (…)
Zsuzsi, szeretném neked megköszönni a profizmusod, a kreatív meglátásaidat és nem utolsó sorban a barátságodat! Sok szép fényt, sok szép emléket kívánok Neked és hát magunknak! Nektek pedig további tartalmas, szép pillanatokat itt nálunk, a Jókaiban! „
Zsuzsi vette át a szót: „Nem emlékszem pontosan mikor jártam először a Művelődési Házban. Egy kedves fotón meg vagyok örökítve rózsaszín tornadresszben, életem első (és egyben utolsó) művészi torna előadása után. De hogy ekkor voltam, vagy az akkori 7-es számú óvodával – mai ZippelZappel – fellépve… Erre sajnos nem emlékszem. (…) Aztán a túraklub 5 éves lett és én csináltam magunkról egy kis 45 perces dokumentumfilmet, amit levetítettek az ünnepségen. A dokumentumfilm kapcsán interjút készítettem Simon Erikával, az akkor igazgatónővel. Ő álmodta meg a túraklubbot és Petrény Andrással valósították meg. Az interjú végén beszélgettünk még egy kicsit. Kedvesen érdeklődött, hogy mit csinálok, milyen munkákat vállalok. És aztán azt mondta: Zsuzsi, volna kedved fotózni itt a művházban a rendezvényeken? Szeretném, ha lenne fotó minden eseményünkről. Én meg azt mondtam, hogy igen. (…) A témákban sem voltam ísmerős, ezért gyakran előfordult, hogy amikor lejárt a fotózásra kijelölt idő, akkor csendben összepakoltam, leültem a leghátsó sorba és végighallgattam az előadót. Borzasztóan megtetszett az a gazdag, változatos kulturális élet, amit a Ház szolgáltatott. (…) Amikor először szóba került ennek a kiállításnak a lehetősége, borzasztóan zavarba jöttem, mert kezdettől azt terveztük, hogy szerepelni fognak egyéb”képeim is. Nehéz volt összeszedni az önbecsülésemet és kiválasztani, hogy mit szeretnék még láttatni a munkásságomban. Végül elkezdtem kép párokban, sorozatokban, együttállásokban gondolkodni és így kerültek nagyításra ezek a fotók. Borzasztóan hálás vagyok a Jókai Mór Művelődési Háznak azért, hogy megmutathatom a képeimet és partnerek voltak ennek a kiállításnak a megvalósításában. Nagyon szépen köszönöm, remélem sok közös kaland vár még ránk!”
Eperjesi Zsuzsiról és élete első kiállításáról, illetve a fotókról régi barátja Hoffer Zsolt fővilágosító, saját bevallása szerint fotó rajongó amatőr fotós is beszélt. „(…) Próbáltam azon a szűrőn keresztül nézni őt, ahogyan ő a világot látja, melynek mentén a fotói is készülnek. Amely képek a sokszínűségéről, érdeklődéséről és elhivatottságáról tanúskodnak. (…) Zsuzsi tősgyökeres örsi. Már gyerekkorában is aktív látogatója volt a Jókainak (…) Zsuzsi kezében mindig ott volt egy gép, ami dokumentálta a kalandjainkat, akármerre jártunk a világban. (…) ”
A megható megnyitón pár könnycsepp is legördült, a végére már érkeztek az újabb vendégek a kerti party-ra, majd jött a szenzációs krimijáték, mely izgalomban tartotta az egész házat. A győztes csapat: Selmeczi Ágnes, Varga Gyöngyi, Steirer Vera, Trenyisán Aurél, Böröndy Katalin és Hanzelik Éva.
A Jókai Napok további programjai: https://budaorsinaplo.hu/jokai-napok-majus-23-24-25/
