Ki, miért szereti Budaörsöt? – szubjektív

0
80

Azt hiszem ez a legnagyobb előrelépés Budaörsön az utóbbi évtizedben, mármint nem önmagában ez a kávézó, hanem az a folyamat, ahogy először a PostArt, a Major és a Szertár az önkormányzat támogatásával bebizonyították, hogy lehet egy agglomerációs kisvárosban is bármelyik fővárosi hellyel szemben helyét megálló üzleteket fenntartani. Azóta a Komló és Tehén, a Rutin, a Csiri, a két Garden, a Punto, a Kapu és az egymás után érkező és újabb és újabb helyeket nyitó láncok, sőt a Latinovits Színház végleg tisztázta ezt a kérdést, és teljes értékű régiós központtá váltunk, ahova Budapestről is kijárnak emberek szórakozni, kulturálódni. Szeretem Budaörsöt. (Nem is olyan sok éve egy neves közgazdász még azon dühöngött személyes blogján hogy milyen ostoba üzleti lépés egy olyan falucskában Starbucksot nyitni mint Budaörs.. hát a Starbucks is jól van azt hiszem, köszöni szépen)” – írta a tegnapi kávépörkölő üzem avatásáról szóló cikkünk alá Farkas Benedek önkormányzati képviselő.

Miközben vele párhuzamosan sajnos egy igazán nívós kulturális program alatt meg azt olvastam, hogy „szégyen”, mert az illető számára ismeretlenek a meghívott előadók. Hát, egyik sem Bunyós Pityu (bocs, csak ő jutott eszembe), az tény. Ja, hogy a képviselő a választások előtt dicsér? Nem hiszem, hogy erről van szó. Inkább a „félig tele, félig üres pohár” mentalitásra láthatunk itt Budaörsön is gyakran példákat. Vannak, akik örülnek a fejlődésnek és megbecsülik, azt amit elértünk, vagy amit ők maguk elértek. Másoknak meg semmi nem jó, de tényleg semmi. A fákat a „hivatalnokok” azért vágják ki, mert utálják a fákat, tehát, gonoszok, nem pedig azért, mert szegény fák veszélyesek lettek, mivel elkorhadtak. Az új játszótér pedig biztosan rosszabb lesz, mint a régi volt, mert direkt úgy költik rá a milliókat, hogy nekünk rosszabb legyen, és nem a mi érdekünkben. A lélekbúvárok szerint az így gondolkodók a saját tehetségtelenségüket és bizonytalanságukat vetítik ki másokra, és bizonyára így van, de azért nem jó folyton beléjük botlani. Pontosabban a jellemzően név és arc nélküli vélemény nyilvánításaikkal mérgeződni.

A budaörsi önkormányzat időről időre csináltat közvélemény-kutatást, amiből rendszerint az derül ki, hogy az itt élők túlnyomó többsége szeret vagy nagyon szeret itt élni, és egészen kis százalék az, amelyik nem. De megfigyelték? Pont ők azok, akik akkor, ha mások bármiről konkrét és jogos kritikát fogalmaznak meg, és teszik ezt kulturáltan, jobbító szándékkal, azonnal kioktatnak, hogy „lehet akkor innen elköltözni.” Ugye, érdekes az emberi jellem?

Arról, hogy mi jó és mi kevésbé az Budaörsön, természetesen lehet különböző a véleményünk. Mivel én itt születtem (azaz Budapesten, mert 64 évvel ezelőtt már kórházban szültek a nők, de az akkori kis faluban nem volt, ahogy ma sincs helyben szülészet), itt nőttem fel, itt nőttek fel és váltak felnőtté a gyerekeim is, sőt, abban a kivételes szerencsében van részem – sok más magyar családdal ellentétben -, hogy az unokáim is a közelemben élnek, természetesen nagyon elfogult vagyok a településsel. Szerettem régen is, mint afféle alvó várost, bár – megint csak sok más korombelitől eltérően – nem sírom vissza se a hiányzó infrastruktúrát, se az utcán, a mai autóutak helyén egykor békésen legelésző állatokat, vagy amikor az udvarunkon keresztül vágtatott a szomszédban elszabadult ló, tehát azt a nagyon is viszonylagos nyugalmat, ami régen volt. Jobban szeretek ugyanis városban élni, falun meg inkább csak nyaralni.

És szeretem Budaörsöt ma is, azt a várost, amivé formálódott: saját egészségügyi központtal (jaj, már megint mit írtam, hiszen mennyivel jobb volt negyven évvel ezelőtt „bejárni” a Fehérvári útra), rengeteg bevásárlási lehetőséggel (mekkora ellenállás volt az elsőként érkező Auchan miatt, többek között, hogy lemennek majd miatta az ingatlanok árai; hát nem le-, hanem felmentek), saját színházzal (persze azért egy önálló épületet megérdemelne!), remek iskolákkal, óvodákkal, nagyon jó bölcsődével, jó közösségi közlekedési lehetőségekkel (a kötött pályás elővárosi vasút azonban úgy tűnik, soha nem valósul meg…), saját az Európai Kupában döntőt játszó (nem, nem foci!) női asztalitenisz csapattal… és így tovább.

Hogy is fogalmazott Benedek? „…teljes értékű régiós központtá váltunk…” Legalábbis a kultúra terén. Miközben járásközpont nem lehetünk, mert…, „csak”. Ebbe inkább nem megyek bele. Ahogy abba sem, hogy miért nem jobb, sőt miért lett rosszabb Budaörsön is az egészségügyi ellátás, az oktatás, a szemétszállítás és egy sor más szolgáltatás, mint volt tíz éve. Erre ugyanis a zsigerből jött válasz a „másra mutogatás”.  Inkább azt szeretném kérni, hogy aki akár csak a címet, de persze még jobb lenne, ha a cikket elolvasta, írja már meg kommentben, vagy levélben (budaorsinaplo1991@gmail.com), hogy miért szereti Budaörsöt? Te miért szereted Budaörsöt?

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here