„Annyira unom, ha nem én csinálom, hogy nem szeretem nézni. Egész életemet a színháznak szenteltem, de ha van egy kis szabadidőm, akkor most már mást csinálok.” Ezt Szikora János a székesfehérvári színház igazgatója mondta tegnap (2023. február 8-án) este a Budaörsi Latinovits Színházban azon a beszélgetésen, amin rajta kívül többek között a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója Berzsenyi Bellaagh Ádám vett részt, aki nem sértődött meg azon, hogy az egyébként Budaörsön élő kollégája a fentiek miatt még nem járt nála egyetlen előadáson sem.
A beszélgetés témája az volt, hogy Budapesthez közel (azaz Székesfehérváron), illetve a főváros közvetlen szomszédságában milyen színházra van igény, mivel lehet a nézőket kihozni a fővárosi neves színházakból, és mit jelent a népszínház. Mit jelent Fehérváron az irodalomcentrikusság és az, hogy a kortárs drámákat a nagyszínházban és „nem egy sufniban” mutatják be. Például legközelebb a szintén budaörsi (minden jó ember itt él) Tooth Benedek fiatal író első darabját.
A harmadik beszélgető partner Balogh Gyula újságíró volt, aki Kelenföldön él és mint mondta, „hamarabb kiérek ide Budaörsre, mint egy belvárosi színházba Budapesten”. Ő az utóbbi években egyre többet jár a Latinovits színházba, egyrészt mert vonzóak a rendezői nevek (Mohácsi, Alföldi), és a társulat tagjai is egyre inkább olyanok, akiket érdemes többféle szerepben megnézni. Balogh szerint mindkét színházban bátrak a téma- és darabválasztásban, és lehet érezni a dramaturggal való egyeztetést, a szakmaiságot. Berzsenyi Bellaagh Ádám erre megjegyezte, hogy ezt nem mindig bátorságnak, inkább „pofátlanságnak” nevezné.
A több mint 70 perces beszélgetés, amit Seres Gerda újságíró vezetett, ITT tekinthető meg.
