Kende Sándor író élete utolsó tíz évét, 1982-től Budaörsön töltötte és a lakótelepen az Ifjúság utcai lakásban élt és alkotott. 1992. novemberében váratlanul hunyt el. Házuk falán felesége Regényi Ildikó kezdeményezésére – amihez csatlakozott a Kende Sándor által 1982-ben alapított Krúdy irodalmi kör is – emléktáblát helyezett el az önkormányzat, amit minden évben november 25-e körül megkoszorúznak. Így volt ez az idén is.
Az eseményen egyebek között megjelent Wittinghoff Tamás polgármester, aki szeretettel ölelte magához Kende özvegyét. Ildikó pedig néhány kedves szóval idézte fel férje alakját, regényei alakját, és az is szóba került, hogy a Budaörsi Napló indulásakor az író a szerkesztőség alapító tagja volt, így az akkori újságokban m is őrizzük a kulturális témájú, egyedi hangvételű publicisztikáit.
A koszorúzás után a Krúdy kör tagjai a Jókai Mór Művelődési Házban folytatták, részben saját költeményeik és prózai munkáik felolvasásával a megemlékezést.
Kende Sándor az irodalmi közélet tevékeny résztvevője volt. 1982-től alkotótársaival megalapította a Krúdy Gyula Irodalmi Kört, rendszeresen publikált, a prózai rovat szerkesztője volt, 1989-ben megkapta a Krúdy Emlékérmet. 1987-től az Írók Szakszervezetének alapító, haláláig elnökségi tagja volt. 1990-től az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapító tagjaként tevékenykedett, a Széphalom Könyvműhely is szerzői közt tartotta számon. Regényeit 1990-től a Pátria Kiadó gondozta. Könyvei 1946-ig Sásdi Sándor Pál néven jelentek meg. Írói nevét Sásdi Sándor kérésére változtatta meg Kende Sándorra. (forrás wikipédia)
