Szellemidézés a Majorban
Péter Zsolt színház történész és Vitray Tamás, Kossuth-díjas újságíró, főszerkesztő, riporter, kiváló művész idézte fel néhány napja Karády Katalin felejthetetlen alakját a Budaörsi Latinovits Színház Szellemidézés című sorozatában. A moderátor most is Bognár Éva a színház kommunikációs vezetője volt. A Major kávéház megtelt érdeklődőkkel, és többen kávét, teát kortyolgatva figyelték a beszélgetést, melyet korabeli film- és dalbejátszások tettek még érdekesebbé.
Az első bejátszás egy Karády Katalinnal készült interjú volt. Ebben azt mondta: „Tartsanak meg szívükben olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel én emlékezem azokra az időkre, amikor még minden egyes alkalommal egy új film, egy új szerep, egy új dal tette emlékezetessé találkozásunkat. Köszönöm, hogy szerettek, és köszönöm, hogy még mindig szeretnek.” Majd Bognár Éva kérdésére Vitray Tamás a legkorábbi emlékét osztotta meg Karády Katalinról. Egy régi vicchez hasonlította az ő ismeretségét a művésznővel: „Lehet, hogy ünneprontásnak hangzik, amit most mondok. A kolhozban ki akarják tüntetni a 95 éves Oleget. Az egész kolhoz tiltakozik, mivel Oleg egy részeges ember, aki veri a feleségét, lop is, sőt nem törődik a gyermekeivel. Akkor az előterjesztő kolhozfőnök így szólt: Igen, igen, de ő látta Lenint. Körülbelül én is így vagyok valahogy Karády Katalinnal. Nagyapám 40 évig dolgozott a Vígszínház nézőterén. Ő saját magát nézőtéri főellenőrnek titulálta, bár alellenőrök nem voltak. Kisgyermekként jártam be a színházba, és 7-8 éves lehettem, amikor egyszerre két színésznőbe is szerelmes lettem: Mezei Máriába és Tolnai Kláriba. Így Karády nem jöhetett szóba, ráadásul túl nagy is volt hozzám. Egy kabaréban láttam a művésznőt a színpadon, ahol egy monológot adott elő. Ez volt az első találkozásunk. Egy teljesen sötét színpadon, csak a színésznő feje volt megvilágítva. Amikor meghallottam, hogy a történetben ez a nő megölte a férjét, már végképp nem tudott a kedvencemmé válni.”
Az asztalon több kiadványba lapozhattunk bele, melyek Karády Katalinról szóltak és Péter Zsolt mutatta be a közönségnek. Ott volt például a „Hogyan lettem színésznő?” című, melyet Karády felfedezője Egyed Zoltán írt meg, a színésznő nevében. Péter Zsolttól azt is megtudhattuk, hogy Karády Katalin nagyon mélyről indult. A kőbányai szegénysorból hosszú utat tett meg a sikert jelentő deszkákig. Sok mendemonda kering arról, miként fedezte fel Egyed Zoltán, a nevét is ő adta, hiszen Karády Kanczler Katalin Mária néven született a család hetedik gyermekeként. Nehéz sorsot tudhatott maga mögött. G. Dénes Györgynek egyszer azt mondta, hogy talán ez az oka, amiért a szomorú, melankolikus dalokat részesíti előnyben, mert tele van a gyermekkori emlékekkel.
Karády Katalin nagyon eltért azoktól a nőalakoktól, akik akkoriban a színpadon és filmeken szerepeltek, talán ez is segített abban, hogy hamar színpadra kerülhetett. Izgalmas nőtípus volt a királynői megjelenésével, mély tónusú hangjával és tekintetével. Megragadta az emberek figyelmét. Alig egy év után már játszott Somerset Maugham: „Az asszony és az ördög” bemutatóján. Zilahy Lajos: „Halálos tavasz” című filmében nyújtott alakítása által vált igazán népszerűvé. A különleges, sejtelmes, titkokat rejtő hangjára írták meg a szintén sejtelmes dalszövegeket.
Mindössze 12 év volt a pályaíve itthon. A 2. világháború után az Operett Színházhoz került, ahova 1945-ben Fényes Szabolcs szerződtette. 1989 novemberében Vitray Tamás készített vele egy telefonos interjút. New York-i otthonában hívták fel, és ez a nyilvános beszélgetés minden bizonnyal az utolsó volt. A riporter azt gondolta, hogy egy idős nénikével fog beszélgetni, ehelyett egy fiatalos, vicces hölgy volt a beszélgetőpartnere – hallhattuk Vitraytól. Ebben a beszélgetésben a művésznő először Király Jenőnek üzent, aki könyvet írt róla: „Amit Király Jenő nekem, hozzám, rólam írt az a valóság. Köszönöm kedves Király Jenő! A Jó Isten tartsa meg magát mind a két kezével! Hála, köszönet, hála!” – mondta. Ezután Vitray Tamásnak megjegyezte, hogy már 100 éve ismeri a riporter-műsorvezetőt. Elmondta, hogy beteg volt, de az már a múlté. Vitray Tamás tájékoztatta Karádyt, hogy amikor ez a beszélgetés a televízióban elhangzik, akkor lesz a névnapja. Egy kedves gesztusként élő zongoraszóval bejátszották az „Ez volt a vesztünk, mind a kettőnk veszte…” híres Karády dalt, amit a művésznő el is kezdett énekelni. Ez a műsor, a sikerre való tekintettel a következő „Telefere” adásába is bekerült. Arra a kérdésre, hogy mikor látogat Magyarországra, azt felelte, hogy karácsonyra tervezte, de a sok közbejött dolog miatt ez márciusra csúszik. Sajnos ez vágy maradt, mert Karády Katalin 1990. február 7-én meghalt.
Ahogy a háború után a politikai helyzet változott, úgy kezdett Karády Katalin kiszorulni a „sztárságból”, ugyanis akkoriban ezt már nem nézték jó szemmel. Innentől kezdve már csak varietékben, esztrád műsorokban, vagy vidéken léphetett fel, színház már nem szerződtette. Nem volt szükség sztárokra. A színházigazgató el is mondta ezt neki: „A népnek már nincs szüksége sztárokra.” De Karády ezt másként gondolta, és így felelt: „Lehet, hogy a népnek nincs szüksége sztárokra, de a színháznak lenne, hogy a nép bejöjjön oda.” Ellentmondásos, megosztó személyiség volt, aki kétségtelenül nyomot hagyott a művészvilágban.
Úgy érezte megfagyott körülötte a levegő, és eldöntötte, hogy barátnőjével Frank Irmával, és házvezetőnőjével együtt elhagyja az országot. Először Ausztriában Salzburgban, majd Brüsszelben és Párizsban töltöttek hosszabb időt, mert nem kaptak vízumot az USA-ba. Kétkedve fogadták Karádyt, mert úgy gondolták talán kémkedni jött az országba. 1952-ben szállhattak hajóra Brazília felé, ahol kalapszalont nyitottak. Évek múlva a Kennedy fivérek közbenjárására kaptak csak vízumot, így letelepedtek New Yorkban.
Karády magánéletét titkok és pletykák övezték. Egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. Vitray Tamás véleménye szerint az utóbbi az igazság. 40 esztendőn át élt együtt Frank Irmával, amíg véglegesen össze nem vesztek, és akkor külön költöztek. A kedélyeket az is felborzolta, hogy gyengéd szálak fűzték Ujszászy István tábornokhoz, aki el is jegyezte őt. Ujszászy, Horthy Miklós magas rangú tisztje, kémfőnőke volt. Karády zsidókat mentett meg, sőt egy gyermek csapatot is a Duna partról, és mindezt Ujszaszy tudtával tette. A „Világ igaza” kitüntetéssel ismerték el Karádyt, a sok zsidó ember megmentéséért, melyet a Jad Vasem jeruzsálemi intézettől kapott. Ez az egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés. Azok kaphatták ezt a díjat, akik zsidó üldözötteket mentettek a háború idején. A német bevonulást követően Karádyt ellehetetlenítették, dalait a Magyar Rádióban is betiltották. Ujszászy-val mindketten üldözöttekké váltak, bujkálniuk kellett. 1944. április 18-án kémkedés vádjával Karádyt letartóztatták, kínozták, kis híján agyonverték. A fogságból Ujszászy vezérőrnagy és barátai szabadították ki. De 1945 nyarán Ujszászyt is meggyilkolták, miután minden fontos információt kiszedtek belőle. Ebbe Karády belebetegedett. Idegösszeomlást kapott, és kilenc hónapig ágyban feküdt.
A visszaemlékezés végén Vitray Tamás még egy emlékét megosztotta a hallgatósággal: „Egy Kalmár Tibor nevű rendező, ma már hozzám hasonlóan öregember egyszer kitalált valamit, ami nincs, nem létezik. Mégpedig azt, hogy a színészek szilvesztereznek. A színészek szilveszterkor nem szórakozni, hanem haknizni jártak. Minél több hakni, annál jobb. Ő azonban kitalálta, hogy a Fészek Klubban legyen ott minden színész szilveszterkor, és együtt mulassanak. Közben voltak kisebb műsorszámok is. Engem jelölt ki műsorvezetőnek, és jeleneteket is kitalált hozzá. Az egész arról szólt, hogy ugyan minden színész ott volt, de nem volt szerepük. Minden úgy zajlott, mintha normális emberek lennének, ahogy mulatnak, viselkednek. Az egyik kitalált helyzet, a megsokszorosított Karády Katalin volt. Ebbe is belekerültem. Vicces jelenet volt.”
Karády Katalin 79 esztendős korában, 1990. február 07-én halt meg. Magyar földben szeretett volna nyugodni, ezért hazahozták, és a Bazilikában ravatalozták fel, ahol tömeg gyűlt össze. Karády Katalin ismert volt jótékonyságáról, és adakozásáról. A katolikus egyházat is támogatta, talán ezért engedélyezték, hogy a Bazilikában lehessen elbúcsúzni tőle.
A sorozat 2019/2020-as évadjában a további megidézettek:
2020. január 15. Őze Lajos, március 11. Schütz Ila, május 13. Vallai Péter
