Kortárs házak sorozatunkban a közelmúltban létesült, modernnek mondott épületek közül mutatjuk be azt a négy jelentősebb középületet. Már majd’ egy évtizede állnak a városban, és ha egy idegennek el akarjuk magyarázni, hogyan találjon oda kitűzött céljához, jó igazodási pontok.
A budaörsi városháza (Szabadság út 134.) kétségtelenül a legjelentősebb kortárs épületünk. A beruházás különlegessége volt, hogy egy szocialista időkből itt ragadt kockaépületből alakították ki az impozáns, építészetileg és technológiailag is kiemelkedő 21. századi épületet. Jelenlegi formájában 2005 óta létezik, és bár az eredeti, szocreál házat nem elbontották, hanem beleépítették, aligha ismerhető fel benne. Tervezői – eleget téve a 2003-ban kiírt pályázat követelményeinek – az eredeti, meglévő épülettömböt egy nagy előcsarnokkal kapcsolták össze az új tömbökkel úgy, hogy nyitott átmenetet hagytak elöl a városi forgalom felé és hátul a zöldfelülethez is. Az elülső oszlopok és az épület között bezárt terület maga az irodaház, a közintézmény jelleggel, hátul az udvar, illetve a közpark népszerű helyszíne lehetne akár színházi előadásoknak is, de valahogy csak az esküvői fotózásokra fedezték fel az emberek. A travertin mészkő borítással a szögletes épület különleges alakja az Odvas-hegyről tárul a szemlélődő elé, míg a főútról nézve az oszlopsor uralkodik, így illeszkedve a mögötte lévő mészkő alapú dombokhoz, és nem véletlen az sem, hogy Budaörs Város Önkormányzata logójában is jelzésértékűen az oszlopok szerepelnek. Mint írtuk, az épületszárnyak adnak tehát helyet az irodáknak, a középső tömb pedig a nagy fogadócsarnoknak, mely egyben kiállító tér is, felette a nagyterem sem csupán a képviselő testület üléseinek helyszíne, alkalmas konferenciák, koncertek megrendezésére, illetve olyan városi szintű eseményeknek is helyt ad, mint a védőnők által, az anyáknak szervezett anyatejes nap minden év augusztusában. A városházán működik a budaörsi önkormányzattól független kormányablak is.
Tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem építész: Kalmár László és Zsuffa Zsolt, építész munkatársak: Nagy Gábor, Nyéki Anikó, Rehus Szilvia, Szőke Marianna, Vermes Dániel, Villányi Norbert
Díjai:
2007 Pro Architectura Díj
2006 Az év Akadálymentes Épülete
2006 Pest Megye Építészeti Nívódíja
2012 Ingatlanfejlesztési Nívódíj (BÉK különdíj)
A Budaörs Városi Uszoda, Sportcsarnok és Strandot (Hársfa utca 6.), helyi léptékben hatalmas épületet 2010-ben adták át. (A tervezés/építés éve: 2005/2007-’10) A közös, de aszimetrikus tető alatt lévő kétfajta sportlétesítmény házát az előcsarnok hossztengely mentén választja ketté. Északi felében található az ezer fő befogadására képes sportcsarnok és a kisebb termek, melyekben a Budaörsi Sport Club különböző szakosztályai (asztaliteniszezők, karatésok és dzsúdósok) edzenek, míg a déli oldalon van az uszoda, illetve annak külső folytatásaként a strand.
A hivalkodástól mentes főhomlokzaton a bejárat nem hangsúlyos, látszóbeton és faborítású külseje, valamint az épület belső tere is a keleti minimalizmust idézi letisztultságával, átláthatóságával, ugyanakkor külső és belső folyosói, lépcsői, játékos zegzugai bonyolulttá teszik felfedezői számára. A strandrészt körülölelő vasbeton nyúlvány zárja le a létesítményt a külvilágtól, illetve belső oszlopsora térelválasztóként funkcionál a medencék és a pázsit között. Az építész stúdió célja mértékadó építészeti környezet nélkül (a kijelölt fejlesztési terület heterogén lakóövezet, amit az autópálya és tervezett ipari- és kereskedelmi intézmények határolnak majd), a fejlesztésben tervezett majdani közparkra való nyitás és kapcsolat létrehozása volt. Nem egy szoborszerű tárgyé tehát, hanem hogy egy ilyen különös határhelyzetre megfelelőképpen reagáljon, aminek eredménye az lett, hogy hagyja, hogy a park magába foglalja. Ennek a következménye, hogy a szervezés középpontjába az átjárhatóság került.
Az épület alaprajzi elrendezése logikusan tagolt és jól átlátható. A különböző szolgáltatások (étterem/uszoda/welness) működése egymástól függetleníthető, míg a közlekedési rendszer révén mégis fennáll a vizuális kapcsolatuk. A bejárattól induló úgynevezett foyer egy belső átlátást, míg felső szintjén egy külső átjárást is lehetővé tesz, és ez valóban az átmenetiséget valósítja meg.
Tervező: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem, vezető tervezők: Keller Ferenc, Fialovszky Tamás, Sajtos Gábor – generáltervezők: Építész Stúdió Kft. építész tervező: Láris Barnabás építész munkatárs: Dörnyei Eszter, Szabó Tibor, Szendrei Zsolt, Szlovicsák István.
A budaörsi uszoda és sportcsarnok tervezésére a 2005-ös országos építészeti tervpályázat I. díjával nyertek jogot és a megbízást.
Az uszodával szemben helyezkedik el a huszonnégy tantermes 1. Számú Általános Iskola (Hársfa utca 29.) négyszintes tömbje, mely 2009 szeptemberére készült el. A háromszög alakú, nem túl nagy területen lévő épület öttraktusos szerkesztésű: a tornatermet a tantermektől lényegében egy háromszintes aula választja el – illetve nyitott folyosók kötik össze -, ezen kívül a földszinten található az étkeztetést kiszolgáló helyiségek és a parkoló (melyet a magas talajvízszint miatt nem lehetett a föld alá építeni). A két kosárlabdapályányi, ponyvával elválasztható tornaterem a konyha és étterem felett az első emeleten van. A másik oldalon, illetve az aula felett vannak a tantermek és egyéb előadók, irodahelyiségek, melyek keletre és nyugatra tájolt sávjai flexibilisen átoszthatók. A nagymélységű sáv a folyosók felől másodlagos bevilágítással rendelkezik. Az aula felett a harmadik emeleten átriumot alakítottak ki, ahova a gyerekek az épületen belül is kimehetnek levegőzni. Ugyanilyen átrium van az épület – a tornateremmel átellenes oldalán – a második emeleten is.
Az egyszerű szerkesztésű terek egyszerű anyagokkal jelennek meg: a tervezők fehér vakolatot, fa felületeket, sok üveget, tartós anyagokat használtak. A diákok által intenzíven használt területeket pedig igyekeztek mindenütt beburkolni, a vécé-csoportokat kiemelkedően jó minőségűre szerkeszteni – a belsőépítészetért felelős Tardos Tibor munkáját 2009-ben Év belsőépítésze díjjal jutalmazták.
Tervezte: Dobai Építésziroda Kft. építész: Dobai János, építész munkatársak: Tardos Tibor, Vizdák Janka, Sz. Horváth Ágnes
A budaörsi mentőállomás 2005-ben épült, bár már az 1990-es évek végén felmerült az igény, hogy Budaörs és kistérsége régióban mentőállomás létesüljön. A környéken erősen megnőtt a forgalom, autóutak, autópályák épültek, a fővárosból egyre többen költöztek a területre. Ideális infrastruktúra alakult ki a multinacionális cégek számára. Több nagy cég létesített a területen üzemet, logisztikai centrumot. A törökbálinti sikertelen tárgyalásokat követően az Országos Mentőszolgálat és a budaörsi önkormányzat között létrejött a megállapodás és 2004 őszén elkezdődött az építkezés. A beruházás teljes költségét, 117 millió forintot és a telket Budaörs Város Önkormányzata finanszírozta. A tágas, szép épületben 2005. július elsején elkezdődött a mentőmunka. Mentőállomásunkon 32 fő dolgozik, két 24 órás autó teljesít szolgálatot. Évente körülbelül 5000 feladatot látnak el, ezalatt mintegy 145.000 km-t tesznek meg.
Arra járva az épületet általában csak a főútról, illetve az Árok utca felől látjuk és ezekből a szögekből egy kisebb, egyszintes épületnek tűnik. De a valóságban a kis domboldalba épített, négyzetes alaprajzú épület kétszintes, a földszint a Holdfény utca felé látható, itt találhatók a mentőautók állása is. Az emeleten vannak a szolgálati, a gazdasági és a pihenést szolgáló helyiségek. Többek között a mentősök találkozó helye a konyha, ami egyben társalgó is. Ami egyedinek számít az a tiszta és fekete öltöző, amit zuhanyzó választ el. A forgalmas útkereszteződésben álló épületet egy átriumudvar köré tervezték, hogy az itt dolgozókat kíméljék a külső zaj- és szennyezőanyag terheléstől. Ez a megoldás lehetővé tette azt is, hogy a folyosórendszer kialakítását is emberibbé tegyék, a középfolyosós szerkezet helyett a körben futó közlekedők természetes fényt és szellőzést tesznek lehetővé. A homlokzati felületeket minden irányban faburkolat fedi.
Tervezte: Budai Építész Műhely építész: Koris János, építész munkatárs: Székely György
Felhasznált forrás: Építészfórum (www.epiteszforum.hu)
