Befejeződtek a 14. Nemzetközi Alapjövedelem Hét programjai, amelyeket Budaörsön az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület szervezett a PostART-on, illetve a nyugdíjas klubban. Az utóbbi helyen főként a Budaörsi Városi Nyugdíjas Egyesület tagjai jelentek meg. Érzékelhető volt, hogy a többség nem érti, miért lenne ez jó. A szakértők azonban türelmesen megválaszoltak minden felmerülő kérdést.
A Feltétel Nélküli Alapjövedelemnek (FNA) szentelt hét témája elsősorban az esélyegyenlőség volt. A csütörtöki előadásra zömmel nőkből és nyugdíjasoktól álló hallgatóság jött össze.
Szentpéteri Gyöngyi, az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület elnöke röviden ismertette, hogy mi az FNA és mi az egyesületük célja, és miért lenne fontos, hogy ezt a járandóságot minél hamarabb nálunk is bevezessék. De ahogy fogalmazott: erre reálisan a gyerekeink, unokáink életében kerülhet sor.
A FNA tehát egy olyan jövedelemforrás lenne, ami mindenkinek, születésétől a haláláig alanyi jogon járna úgy, hogy ehhez nem kell megfelelni semmilyen feltételnek. Összege nagyjából fedezné a létfenntartás költségeit, ahogy elhangzott: az éh- és a fagyhalál ellen védene elsősorban, különösen két munkahely közötti átmeneti időszakban: „Az alapjövedelem létbiztonságot nyújt, függetlenséget biztosít és szabadságot ad.”
Ez nem magyar találmány, hanem egy nemzetközi kezdeményezés, és jelenleg az európai országok FNA csoportjai azon dolgoznak, hogy egy európai polgári kezdeményezés keretében az Európai Bizottság elé vihessék az FNA ügyét. Ugyanis ahhoz, hogy az Európai Bizottságot fel lehessen kérni arra, hogy terjesszen elő az új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatot, egymillió uniós polgár aláírására van szükség, s ebből arányaiban tizennégyezer aláírást kell összegyűjteni Magyarországon.
Bár utópisztikusnak tűnik, hogy mindenki egyformán, egy nem is túl alacsony összeget kapjon feltétel nélkül, ha belegondolunk az elmúlt évtizedek hozta gyors változások következményeibe, rájövünk, hogy miért is állnak ki mellette a világ nagy egyetemeinek professzorai és tapasztalt gazdasági szakemberek. S ahogy elhangzott: kitalálói elsősorban nem a szegénység megszüntetésére gondoltak, hanem arra, hogy a gépesítés, robotizáció és a számítógépes intelligencia terjedése miatt a humán erőforrás iránt csökken az igény, ami miatt már most és a jövőben még több ember marad munka nélkül. A gazdasági szereplők átrendeződésével, élettelen plusz termelőerők bevonásával a javak elosztását is újra kell gondolni.
Vajon a nyugdíjasoknak miért lenne előnyös, ha megkapnák a feltétel nélküli alapjövedelmet? – tette fel a kérdést a 85 éves Harasztos Marie. Aki arra buzdított, hogy minél többen írják alá a polgári kezdeményezés benyújtásához szükséges ívet. „Lehet, hogy mi nem érjük meg ennek a bevezetését, mi, akik itt vagyunk, de felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékéért. A gyermekeinkért, az unokáinkért” – érvelt, érzelemtől fűtött hangon.
Mivel Magyarországon nem túl magas összegűek a nyugdíjak, az alapjövedelem segítene, hogy az egyik legkiszolgáltatottabb életkorban stabilabb anyagi helyzetben élhessenek az emberek. Egy 79 éves, 16 éve özvegy hölgy elmondta, hogy rendszeresen dolgozik, hogy kiegészítse a nyugdíját, és ne szoruljon a gyerekei segítségére. S bár ő büszke arra, hogy igényt tartanak a munkájára, mégsem elvárható, hogy ennyi idős korában még dolgoznia kelljen a tisztességes megélhetésért.
A továbbiakban elhangzott, hogy sajnos manapság a munkavállalók helyzete nagyon bizonytalan. „Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúltak azok az idők, amikor az emberek az első munkahelyükről mentek nyugdíjba” – világított rá Langer-Dombrády Évamária, a szervező egyesület alapítója. „A munkavállaló életében mindig ott van a stressz, hogy bármikor elvesztheti a munkáját, mert ma már nincs becsülete a tapasztalatnak, szakértelemnek. Idősebb korban pedig már nem könnyű új munkahelyet találni, mert a fiatalokat keresik, akik még bármit el tudnak vállalni” – tette hozzá. Gyakran jellemző – ezt a jelenlévők információi is megerősítették -, hogy akár többdiplomás embert azért nem alkalmaznak a szakmájában, mert már nem fiatal, és bár elvállalna egyszerűbb munkát is, hogy jövedelme lehessen, de akkor meg azzal hajtják el, hogy túlképzett. Mivel napjainkban ez az általános, gyökerénél kell megragadni a problémát. „Az a bizonytalanságérzet, ami az egész országban tapasztalható, az szűnne meg az FNA által” – mondta Harasztos Marie. Emellett mindenkinek több esélye lenne arra, hogy olyan munkát válasszon magának, amelyhez kedve, tehetsége van, tehát egyáltalán nem a munkakerülésre, henyélésre buzdító dolog az FNA. „Az alkotás vágya minden ember veleszületett tulajdonsága. Az FNA lehetőséget teremthet arra, hogy megtaláljuk a bennünk szunnyadó kreativitást, mert nem vagyunk rákényszerítve, hogy aprópénzre váltsuk tehetségünket” – hangzott el.
Langer-Dombrády Évamária felhívta a figyelmet arra, hogy a nőknek ma is el kell végezniük a házimunkát ugyanúgy, mint amikor még az volt az elfogadott, hogy csak a férj dolgozik és a nő otthon háztartásbeliként gondoskodik a családjáról. „Ma munka mellett ugyanúgy elvégzik a nők az otthoni teendőket is. És kapnak érte pénzt? Nem. Számoljátok ki, mennyi pénz az, ha csak néhány órára bébiszittert fogadtok, kertészt hívtok vagy segítséget a takarításhoz!” Ahogy egy hozzászóló is mondta, ő sosem gondolt ennek pénzbeli kifejezésére, hiszen szeretetből gondoskodik a családtagjairól. Igen ám, de ez csak addig működik, amíg a férj is beszáll a háztartás finanszírozásába. Hányan maradnak hoppon, ha a férj lelép? – merült fel. Hát igen, olyan is van… . Vagyis nők esetében még hangsúlyosabb, hogy függetlenek tudjanak maradni, és ne szoruljanak rá anyagilag a férjeikre. A vita során bizony az is kiderült, hogy a legtöbb jelenlévőnek igen csak elavult a gondolkodása a nők családon belül elfoglalt szerepéről.
Hogy milyen mesze van még a társadalmi megegyezés e témában azt jól tükrözi, hogy a nyugdíjas házban egybegyűltek inkább a kifogásokat keresték, hogy miért nem látják jogosnak az alapjövedelmet, mintsem annak előnyeit taglalták volna. Van, aki szerint nem az állam feladata, hogy annak is adjon pénzt, akinek „nincs kedve” dolgozni, illetve az sem igazságos, hogy aki nem érdemli meg, az is kapja az alapjövedelmet. De hiszen különböző segélyek formájában most is kapnak ők is pénzt, és azért, mert valóban vannak munkakerülők, miattuk kerüljenek hátrányba a többiek? – reagált Langer-Dombrády Évamária.
Más azt firtatta, hogy: „De ki termeli ezt meg?” „A robotokkal dolgoztató vállalatok” – válaszolta Harasztos Marie, hangsúlyozva, hogy ez az aláírás most még csak azért kell, hogy egyáltalán foglalkozzanak a témával az Európai Parlamentben. Majd megkérdezte a hölgyet, aki nyíltan tiltakozott az aláírás ellen, hogyha mégis eljutna odáig az ügy és megkaphatná az alapjövedelmet, akkor visszautasítaná? Ezt nem tudtuk meg.
A szervezők több példát felhoztak arra, hogy a társadalom nagy részének milyen nagy szüksége lenne a munkából származó jövedelmének kiegészítésére. Ráadásul a munkajövedelmek elosztása távolról sem igazságos, lám, a pandémia idején derült ki az is, hogy a legfontosabb munkák a legalulfizetettebbek: az ápolónő, aki a betegeket ápolja a gyógyulás érdekében, a boltos, akitől élelmiszert lehet vásárolni, a takarító, aki közvetlenül a kórokozók ellen van bevetésen, mind-mind alig megbecsült tagjai a társadalomnak és ez a fizetésükön is megmutatkozik. Rendjén van ez így? – hangzott el.
Végül Götz Wernertől (képünkön), a Drogerie Markt alapítójától idézte Szentpéteri Gyöngyi: „Miért fogadjuk el a szegénységet, miközben dúl a túltermelés és a javak eltékozlása?!” Rengeteg élelmiszert dobnak ki, holott milliók éheznek. Az antropozófus üzletember szerint valójában paradigmaváltásra lenne szükség az emberek felfogásában. Érdemes például azon is elgondolkozni, hogy bár jelenleg rengeteg címen osztanak szociális segélyeket, az azokra szánt összegek elosztása egy hatalmi pozíció, amiről az illetékesek nehezen mondanak le, nem érdekük, hogy több legyen a független ember. Pedig a segélyre szánt pénzekből akár alapjövedelmet is biztosíthatnának, csak akkor sokan nem hatalmaskodhatnának.
Sajnos a megjelentek nagyobb része meg sem akarta hallani, hogy mit jelent pontosan az FNA, nem voltak nyitottak a beszélgetésre, így még a vége előtt csendben távoztak. Végül alig néhányan írták alá az uniónak szánt beadványt. Hogy ez kudarc-e vagy nem? A szervezők szerint ha egy-egy ilyen fórumon legalább egy-két embert sikerül megnyerniük, akkor már megérte.
Kapcsolódó cikkeink:
A hét témája: Feltétel Nélküli Alapjövedelem – filmvetítés volt a PostART-on
