Tegnap, azaz 2024. március 23-án először vett részt a Színházak éjszakája programban a Budaörsi Latinovits Színház. Ez nem valamilyen futó előadás bekapcsolását jelenti, hanem olyan plusz, egyszeri kínálatot, ami kicsit a kulisszák mögé is beengedi a nézőket, illetve egészen közel kerülhetünk kedvenc színészeinkhez. Átvitt értelemben és fizikailag is.
Budapesten és most tehát itt Budaörsön lehetett egy 5800 forintos karszalag/fő megváltásával rengeteg meghirdetett eseményen részt venni a Színházak éjszakáján. Itt Budaörsön délelőtt sajnos volt olyan gyerekeknek szóló, remek játékos program, amire szinte senki nem jött el. Vagy nem tudtak róla, vagy – és ez tűnik valószínűnek – egy egész család számára a karszalag megváltása egyetlen családi délelőtt kedvéért bizony már húzós lett volna. A belépőket pedig nem lehetett csak egy előadásra olcsóbban megvenni, illetve csak online lehetett beszerezni, vagy személyesen Budapesten, vagyis kicsit nehézkesen. Így kora délután is inkább csak az önkéntes segítőkkel társasoztak, kártyáztak a művészek.
Ám 16 órakor már többen voltunk kíváncsiak arra a fotókiállításra, amin Páder Petra kalauzolt végig bennünket. A képek a budaörsi színház legsikeresebb előadásain készültek, a színésznő pedig mindegyikhez begyűjtött és elmesélt egy-két vicces vagy meglepő történetet, hogy miként élték meg ők színészek az adott darabot, az adott szerepeiket. Petra azzal kezdte, hogy számukra is szokatlan, ugyanakkor pozitív érzés itt a budaörsi színházban a klasszikus nézőtér és színpad funkciójának gyakori rendezői megváltoztatása, amivel legtöbbször egészen testközelbe kerülnek a nézőkhöz. De az, hogy körben ülnek a nézők, okozhat olyan kicsit kínos helyzeteket is, mint amikor például egy leesett bajusz miatt nem tud egyszerűen csak kicsit elfordulni a színész, hanem előadás közben kénytelen improvizálni és „megborotválkozni”. „Számokat tőlem ne várjanak” – mondta Petra, de azért olykor megpróbálkozott vele. Mivel – a technikusok „örömére”, akik már rendezték volna át a színháztermet a következő programra – bő órán át hallgattuk az érdekes történeteket, csak egy morzsa ízelőtőül: amikor a szerepe szerint Petrának meg kellett botlania valakinek a lábában, már előre sajnálta az első sorban kiválasztott nézőt. Illetve, azért is szereti a munkáját, mert különböző nyelveken szólalhat meg vagy énekelhet, például dánul, ukránul, németül, de egy improvizációs előadáson kiderült, hogy képtelen bármilyen nyelven halandzsázni.
A történetek mesélésébe a végén bekapcsolódott Böröndi Bence is. Egyszer talán érdemes lesz egy kis füzetet kiadni ezekből.
A 18 órai kerekasztal-beszélgetés (egy négyszögletű kis asztal mellett, amin a műsorok közötti időt fergeteges konferansziével kitöltő Hartai Petra és Mercz Tibor is viccelődött) már majdnem telt házas volt. Azért csak majdnem, mert ezt az eseményt regisztrációhoz kötötték, amire a lehetőség már előző nap betelt, ám a szervezők gondoltak azokra, akik regisztráció nélkül jelennek meg, ezért nekik is fenntartottak szabad helyet. S hogy honnan érkeztek az érdeklődők? Hercz Tibor kézfeltartásos közvélemény-kutatásából kiderült, hogy mintegy két tucat ember volt budaörsi, a nagy többség budapesti, de voltak itt egyebek között Szegedről is.
A beharangozó szerint Alföldi Róbert színész-rendező, Kovalik Balázs rendező és Tompa Andrea író és színikritikus beszélgetésének kiindulópontja a Kovalik Balázs rendezésében és Alföldi Róbert főszereplésével készült, 2023. decemberében bemutatott, és azóta is telt házzal játszott Liliom lett volna. De végül is nem vagy alig esett szó a budaörsi sikerelőadásról. Viszont annál érdekesebb gondolatok hangzottak el arról, hogy kell-e népszerűsíteni a színházat, mint olyat – Alföldi szerint általában nem, de van, amikor mégis, például az olyan színházi műhelyeket, mint a Latinovits, „mert ez is olyan hely, ami nem (!) jellemzően működik ma Magyarországon.” Bármilyen módon nyitott-e ma a magyar színház? – görgették tovább a témát. Kovalik Balázs pedig egyebek között egy igen érdekes és hosszas okfejtésbe kezdett arról, miként változott meg a figyelem mára a korábbiakhoz képest. Ma már „megosztott figyelemmel is képesek vagyunk élni”, ami persze nem feltétlenül jó dolog. Ahogy az sem, hogy bár sokan voltak kíváncsiak most egy előadás helyett arra ia, hogy ők itt beszélnek, de azért „nincsenek itt huszonévesek”, mert a „fogyasztói trutymó és klasszikus színház nem fér össze.” Majd Alföldihez címezve, hogy miként lehet nép(szerű?)színházat csinálni, jegyezte meg, hogy amikor direktor lett „előbb ki kellett ürítened a színházat, hogy utána feltöltsd”, vagyis egy stílusváltás minden esetben előbb a meglévő közönség elvesztésével jár. De vajon napjainkban anyagilag ez megengedhető?
Ezt követte a nyílt próba, amikor egy előadás elkészülésének a folyamatába kaptunk másfél órára bebocsátást. Alföldi Róbert rendezőként éppen a hatodik budaörsi bemutatójára készül, és életében harmadszor állítja színpadra Shakespeare Hamletjét, ezúttal h.ml.t címmel. Az természetesen tegnap még nem derült ki, hogy maga az előadás miben lesz az eddigiekhez képest más, ehhez el kell majd menni a bemutatóra. Ám az igen, hogy ekkora már annyian érkeztek meg – illetve voltak, akik a kerekasztal után nem is hagyták el az akkor megszerzett ülőhelyüket -, hogy még álltak is a fal mellett a nézők.
Az estét pedig, abszolút telt házzal nem is lehetett volna méltóbban zárni, mint a budaörsi társulat könnyűzenei koncertjével. A színészek direkt erre az alkalomra álltak össze, és próbáltak a szabadidejükben, főleg Backstreet Boys és a Európa Kiadó dalaiból válogatva.
