Lechner Judit budaörsi fűvészkertjében ismerkedtünk június 28-án a gyógynövényekkel, a nyári virágokkal, valamint a levendulából és az ehhez kapcsolódó könyvekből is lehetett válogatni.
Az idén járvány ide, járvány oda, sokan – 25-30-an – voltak kíváncsiak Lechner Judit biokertjére a nyári napforduló idején. Itt voltak a budaörsi kertbarátok, és bár főként budaörsiek jöttek gyerekekkel, a fővárosból és például Érdről is érkezett látogató. Olyan is akadt a résztvevők között, aki elmondása szerint négy évvel ezelőtt olvasott a Budaörsi Naplóban erről a lehetőségről és a cikk hatására évek óta gondolta úgy, hogy szeretne ellátogatni a kerti sétára, az idén megtette.
A kert varázsa mindenkit megfogott, az egyedülálló, városi emberek által ritkán megtapasztalt különleges illatok, szagok. Vagy akár azt a nyüzsgés, amit a kert élővilága jelent, a levendulák körül kergetőző pillangókkal és más rovarokkal, a ciripelő szöcskék, tücskök énekével, a sziklafalon hirtelen felrohanó siklóval, a fölöttünk lévő villanyoszlopon tanyázó cinke madárdalával.
A házigazda színes kertészeti kiselőadást tartva vezetett körbe bennünket, miközben a meredek lejtőt legyőzve, szinte hegyet is kellett mászni, ám így még kalandosabbnak tűnt a vállalkozás. Megtudtuk, többek között, hogy az impozáns Teleki virágot a felfedezője, Baumgarten János erdélyi botanikus Teleki Sámuel kancellárról nevezte el. A növény Erdélyben patakpartokon, erdőszéleken gyakori, de Budaörsön az árnyékos, nyirkos helyen szépen megtelepíthető, a pillangók nagy örömére. Majd Judit Shakespeare-t idézte: „ Itt egy rozmaringszál, az emlékezetre, néked, édes rózsám, hogy jussak eszedbe!” Ez az a jelenet, amikor Ophelia Hamlet zavaros viselkedését virágaival próbálja gyógyítani. Budaörs helyi hagyománya szerint, ha egy lány férjhez készült, arról lehetett tudni, hogy a kertjében, a ház előtt sok rozmaring virított, amiből került az esküvői koszorúba is.
Szöveg: Eller Mária
Fotók: Kótány Katica
