Kedves olvasóink!
Eljött ez is, egy borús, esős, hűvös hónap, amit sokan csak bekuckózásra tartanak alkalmasnak, és van is ebben igazság. Meleg tea, sütemény, finom illatok, puha takaró, egy jó film vagy könyv…, hú, ez így giccses. De tényleg, kinek van kedve ilyenkor korán kelni, félig sötétben útra kelni a munkahelyre, a suliba? Majd – és ez még nehezebb, hiszen nem is kötelező – hazaérés után kicsit rendbe hozva magunkat újra felkerekedni mondjuk egy előadásra, színházba, kiállításmegnyitóra, koncertre, vagy akár egy kávézóba a barátokkal? Senkinek. De azért, látva az egyre gazdagabb programajánlónkat, ráadásul itt helyben, azt hiszem, hogy mégse érdemes mindig otthon maradni.
A Budaörsi Naplóban jellemzően háromszor, néha még többször adunk hírt egy-egy eseményről. Először, amikor megkapjuk a meghívót, az azonnal az online Programajánló rovatunkba kerül (https://budaorsinaplo.hu/category/programajanlo/), és ha nem késte le a szervező az esedékes lapzártát, utána nyomtatásban is megjelenik. Másodszor közvetlenül az esemény előtt figyelmeztetjük a kedves olvasóinkat, hogy „hahó, beírtad már a naptáradba?!„, mert nincs annál bosszantóbb érzés számunkra, mint amikor a harmadik megjelenés, nevezetesen az adott előadásról szóló tudósításunk alá többen is azt kommentelik: „Miért nem tudtam róla?„, meg „De kár hogy lemaradtam!”. Hát valóban, miért nem tudtál róla? Amikor pedig az esemény több napos, az online újságunkon többször is összefoglaljuk, mi történt addig és még mi várható.
„Amiről mi nem írunk, az meg sem történt, legalábbis Budaörsön” – ez volt a szlogenünk a pandémia előtt. Majd 2020-ben jöttek a nagy le- és bezárások, a korábbinál jóval kevesebb programot tartottak meg személyes részvétellel, az online események pedig másfajta híradást követeltek meg. De ez is már a múlt, és most, 2024 őszére nemcsak a pandémia előtti társadalmi és kulturális közösségi élet tért vissza, hanem – egy fejlődő kisvárostól elvárhatóan – bővültek a lehetőségek. Így a szlogenünk valójában már nem tartható, mert nem tudunk mindig, mindenhol ott lenni. Hiszen miközben mi kevesebben lettünk, többek között több régi civilszervezet lett még aktívabb (a nyugdíjas klubok, az Olvasókör, a Kertbarátok stb.) és újak is alakultak (mint a Társasjáték Klub). Sőt, az itt lévő vállalkozások szintén aktívabban kapcsolódnak be a közösségépítésbe. A helyi intézményeknek pedig – legyen szó az óvodákról (lásd például cikkünket ITT), az iskolákról, a művelődési házról vagy a könyvtárról, vagy a híd túloldalán a Kamaraerdei Közösségi Házról – egyre színesebb és gazdagabb a programkínálatuk. A PostART-ot azért említem külön, mert nem önkormányzati fenntartású, hanem magáncég üzemelteti, de mégsem egy a többi helyi étterem és kávézó közül, hanem a város ma már (egyik?) meghatározó kulturális központja.
„A napokban az érdeklődés hiánya miatt elmaradt egy remeknek ígérkező, máshol telt házas színházi előadás.” Azt hittem régebben írtam ezt, de most, hogy megkerestem, csak hat évvel ezelőtt. Akkor az okokat firtattam. „Lehet, hogy nem volt rendesen meghirdetve?” Hát, erre már fentebb utaltam, hogy aki nem hajlandó a napjainkban ránk zúduló rengeteg információ közül automatikus szelektálással (például, hogy milyen közösségi csoportokat követ) az őt érintőt kiválasztani, ahhoz nem lehet eljuttatni a meghívót. „Túl sok a párhuzamosan zajló esemény a városban, és megosztja a kultúrára nyitott potenciális közönséget?” Erre most sokkal jobb és aktuális választ tudok adni, mint 2018-ban. Ugyanis már az őszi IdeSüss – Budaörs Napon, de leginkább most a szeptemberi Könyvtári Napokon tudatosult bennem, hogy a budaörsi kulturális intézményeink (már?) nem versenyeznek egymással, hanem együttműködnek. Kicsi a könyvtár galériája a népszerű költővel az író-olvasó találkozóra? Akkor tartsuk meg a művelődési ház nagytermében! Sőt, vannak közös szervezésű programjaik, egyebek között az egy fedél alá kényszerült művelődési ház és színház második alkalommal hirdette meg együtt a Fekete királynő című interaktív krimijátékot. Vagy ott volt szeptemberben a Mi Utcánk – Mini Fesztivàl, ami a Clementis utcában működő kulturális helyszínek összefogásából jött létre, idén harmadik alkalommal és amihez idén már kapcsolódott a Jókai is, a PostART hívó szavára. Tudom, hogy korábban is volt már a PostART udvarán a Jókai Napok keretében főzőverseny, de ami akkor – legalábbis kívülről nézve – kivételnek tűnt, az most mintha egy új elv mentén kialakuló általános gyakorlattá válna. És én ezt teljes szívemből üdvözlöm, mert biztosan több pozitív hozadéka van és lesz. Az egyik pedig szerintem az, hogy összefogással az érdeklődés hiánya miatt már aligha marad el előadás.
Hahó, beírtad a naptárba? Hidd el, egy borús, esős, hűvös hónap nemcsak a bekuckózásra alkalmas, hanem többek között a helyi kulturális programok közötti keresgélésre is!
