Háborúban egy láthatatlan ellenséggel – szubjektív

0
111

Láthatatlan ellenség támadt rá a világra. Hadakozunk, próbálkozunk, tiltunk, kérünk, ajánlunk, rendeleteket hozunk, de az ellenség nem áll meg.

Mivel azonban nem látható, sokan nem is foglalkoznak ezzel a koronavírus nevű szörnyűséggel, ami kifordította a világot a sarkaiból.

Sokan felmérik, hogy bizony szükséges betartani az elrendelt szabályokat, és megteszik, ami tőlük telik. Mások rá sem rántanak az egészre, azt gondolják: megint egy felnagyított tömeghisztéria. Ezért aztán rendelet ide, rendelet oda, jönnek-mennek, sétálgatnak, bevásárló körútra mennek, leutaznak a családdal Balatonra, a Velencei-tóhoz, hiszen szép az idő, iskola nincs, miért is ne.

De mi történhet mindeközben? Sokan szerencsére egészségesek, nem éreznek semmit, de attól még nem tudják, valóban nincs e bennük a fertőzés. Így tovább intézik a kis dolgaikat, míg esetleg mit sem sejtve sorra fertőznek meg másokat.

A betegek száma egyre csak nő, nemhogy csökkenne. Hol kezelik a betegeket? A kórházban. Milyen jelenleg nálunk a kórházi ellátás? … ?? Ki az, aki szeretné bármikor is, de most főleg a kórházak vendégszeretetét élvezni az intenzív osztályon? Azt hiszem a válasz egyértelmű: SENKI. Az egészségügyben dolgozók nem lankadhatnak, éjt nappallá téve küzdenek azért, hogy egy-egy megfertőződött ember életét mentsék. És nemcsak ők, hanem a kereskedelemben dolgozók, a mentősök, a vendéglátósok, a taxisok, a tömegközlekedésben nap mint nap küzdő emberek, a kamionosok stb.

Minket, a lakosságot, így vagy úgy, de ők látnak el. Tiszteletet és köszönetet érdemelnek mindannyian.

Miért nem gondolunk arra, hogy mi lesz ha a kellemes kirándulás végeztével, esetleg éppen eközben megfertőződött emberek szorulnak majd kezelésre, mert van akit nem érdekelnek a rendeletek? Ők a saját maguk által felállított rendelkezéseket gondolják helyesnek. ÉLETVESZÉLYES!

Senki nem boldog attól, hogy korlátozottá vált egy időre emiatt, de megértik, hogy nagy szükség van most erre. Ez nem lehet egyéni döntések sokasága! Be kell tartani azt, ami lelassíthatja a vírus terjedését. Vagyis OTTHON KELL MARADUNK!

Ez a világ lelketlenné vált, és szépen szisztematikusan tönkre is teszi saját magát. Eltűnt az egység, és megkockáztatom: az őszinte szeretet és segítő szándék is sokakból. Hova vezet ez a végtelen önzés, harácsolás, az ego folytonos fitogtatása? Sajnos éppen ide.

Azt gondolom, ez már egy utolsó figyelmeztetés, hogy vegyük észre mit hibáztunk el, és változtassunk. Elég már a mások lenézéséből, megítélgetéséből, a hatalom személyes fitogtatásából! Meddig tartható még ez? Látjuk, hogy nem sokáig. Egyetlen ilyen helyzet, ami finoman szólva az emberiség „orrára koppint” megingatja az egzisztenciákat, a gazdaságot, emberek millió válnak munkanélkülivé a földön. Hazánkban is százezreket fenyeget a munkanélküliség, mégpedig pillanatok alatt.

Miből fogunk megélni, hogyan fizetünk majd rezsit, lakbért, bármit is? Széthullani látszik most minden. Tele vagyunk bizonytalansággal. Magam részéről még nem éltem meg ilyen helyzetet, és megvallom megrémít, hogy semmit sem láthatunk előre.

Valahogy tökéletesen elfelejtették az emberek azt a régi jó és igaz mondást: „Egységben van az erő!”

Talán még nem késő ismét észrevenni egymást, tudomásul venni végre, hogy nem csak rólunk szól minden. Legyen hát újra figyelmes mindenki egymással, értékeljük egymás életét és munkáját. Ne az vigye el az energiát, hogy miként ítéljünk meg másokat. Amúgy a Biblia is ír róla: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Máté7,1)

Most az összefogásra kell az energiánk! Tiszteljük és szeressük, segítsük egymást a bajban, és ez maradjon így, amikor a láthatatlan ellenséget már legyőztük! Addig türelemre, szeretetre, megértésre, imákra és egységre van szükség.

Fogadjuk el és hajtsuk végre azt, amit kérnek tőlünk, hogy segíthessük a betegség terjedésének megállítását!

Akinek van, viseljen maszkot, kesztyűt, sűrűn mosson kezet, fertőtlenítsen, ne mászkáljon feleslegesen! 

„Menj be népem, menj be szobádba és zárd magadra az ajtót!  Rejtőzz el egy rövid pillanatra míg elmúlik az Úr haragja.” (Ésaiás 26,20)

Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra!

 

Felhívás

TAPS A DOLGOZÓKÉRT

AZ INTERNETEN SZERVEZŐDŐ CSOPORTHOZ CSATLAKOZTUNK MI IS, BUDAÖRSI LAKÓTELEPIEK IS, JÓ NÉHÁNYAN. („TAPS A DOLGOZÓKÉRT” NYILVÁNOS CSOPORT A FACEBOOKON)

ÚGY GONDOLJUK, MINDAZOKNAK, AKIK ÉRTÜNK/NEKÜNK DOLGOZNAK EBBEN A RENDKÍVÜLI NEHÉZ HELYZETBEN, MEGÉRDEMLIK, HOGY EGYSZERRE SOKAN EGY KÖZÖS TAPSSAL KÖSZÖNETET MONDJUNK NEKIK EZÉRT.

MINDEN ESTE 20 ÓRAKOR AZ ERKÉLYRE, VAGY ABLAKBA KIÁLLVA, OLÁH IBOLYA: MAGYARORSZÁG CÍMŰ DALÁT HALLGATVA INDUL A KÖZÖS TAPS. AHHOZ, HOGY JÓL LÁTHASSUK EGYMÁST, A TELEFONOKKAL VILÁGÍTVA JELEZZÜK RÉSZVÉTELÜNKET EGYMÁSNAK!