A budaörsi, alig 13 éves Milkovics Márton szeptember óta Liverpoolban, a Tranmere Rovers FC U14-es csapatában játszik Nagy-Britannia Junior Premier League bajnokságában. A csapat jelenleg vezeti a tabellát a régióban és Marci a meccseken általában benne van a kezdő tizenegyben. De hogyan került oda? Erről és ottani életükről beszélgettünk a fiatal focistával és édesanyjával, Pessek Szilviával.
Sok kérdést felvet az a tény, hogy napjainkban egy magyar kisfiú az angol elsőosztályú futball liga korosztályos bajnokságában szerepel. Mi előzte ezt meg, milyen sportolói múltja van? Mivel tűnt ki a kortársai közül? Milyen módon jutott ki Angliába?
„Marci még nem volt hatéves, amikor elkezdett focizni, a Liver FC-ben” – kezdett bele a történetbe Pessek Szilvia, Marci anyukája. Ez egy nagyon jó kezdet volt, mert Zsolti bácsi (Karsai Zsolt) jó alapokat adott, és megértőn kezelte az akkor óvodás kisfiú félénkségét, az első akadályon sikeresen átsegítette, Marcinak nem ment el a kedve a focitól.
Azután Marci már az első iskolás évében, 2017 februárjában átigazolt egy angyalföldi futball akadémiához, mert ő maga kevésnek érezte a heti két edzést a budaörsi csapatnál. A próbaedzést követően játéka és képességei alapján azonnal felvették az egyesülethez.
A nagy változás akkor következett be, amikor 2019 nyarán szülei elvitték arra az egynapos felmérő és kiválasztó programra, amit a ProSoccer Global Hungary hirdetett. Ez egy nemzetközi cég magyar szervezete, amely tehetséges játékosok felkutatásával, fejlesztésével és menedzselésével foglalkozik, és ahol külföldi játékosmegfigyelők is jelen vannak. Bár a nagyon ügyes gyerekeket kiválogatják és elviszik egy hétre Angliába játszani, nem az volt a szülők célja, hogy megcsípjék a külföldi utazást. „Marci egy zárkózott gyerek, ritkán mozdul ki megszokott környezetéből. Ez jó alkalomnak tűnt arra, hogy egy kicsit más közegben legyen, illetve szerettük volna tudni, másoknak mi a véleménye a játékáról” – mondta Marci édesanyja arról, miért tartották fontosnak, hogy fiuk ezen részt vegyen. Úgy alakult azonban, hogy Marcit beválogatták abba a magyar csapatba, amely aztán 2020 januárjában Angliában töltött egy hetet. E túra lényege, hogy a magyar gyerekek tapasztalják meg, hogy milyen a fociélet Angliában, hogyan fociznak ott az azonos korú gyerekek, milyen egy angol akadémia. „Marciról mindig elmondják, hogy játékintelligenciája kiemeli a többiek közül. Nagyon jól olvassa a játékot. Márpedig sok mindent meg lehet tanítani egy játékosnak, de ezt a képességet nem lehet tanulni, valakinek vagy van, vagy nincs” – tudtuk meg.
A túra végén a szakemberek elmondták Marci szüleinek, hogy gyermekük nagyon tehetséges, de még nagyon fiatal, viszont továbbra is figyelemmel fogják kísérni. Ezen kívül javaslatokat tettek, miben fejlődjön, például – mivel ballábas – kapjon jobblábas képzést is. Ezért ettől kezdve egyénileg Takács Gábor foglalkozik vele, aki egyébként a ProSoccer Global Hungary társ-igazgatója. Mentorként ő az egyéni edzője Marcinak, ő adja ki számára a labdás feladatokat, oktatja neki a labdatechnikát, erősítést, nyújtást, de taktikai elemzéssel is foglalkoznak és angolul is tanítja, elsősorban a focis kifejezésekre.
A folytatásban valóban figyelemmel kísérték Marci fejlődését az angol szakemberek itt, Magyarországon, megnézték néhány meccsét, egyéni edzését és nagyon meg voltak vele elégedve. Ismét vitték volna az egyhetes angliai túrára a magyar gyerekekkel, de a Covid ezt végül meghiúsította. Majd decemberben volt Angliában két hetet próbajátékon, ekkor felfigyelt rá a Manchester United és a Liverpool is, de a járvány újbóli fölerősödése miatt akkor megint mindent bezártak. Csak 2022 nyarán utaztak megint Angliába, akkor vették fel a Tranmere Rovers FC-hez, ahol három hétig edzéseken és heti egy meccsen bizonyította, hogy az elvárt szintet megüti. Ez azért is kiemelkedő teljesítmény, mert általában hat hétig figyelnek egy-egy játékost, mire pozitívan döntenek.
Marci a budaörsi Kesjár iskola diákja a most érvényes „magántanulói” keretek között tanul. Egy átlagos napja úgy épül fel, hogy délelőtt angolórái vannak, illetve az iskolai tanulnivalóval foglalkozik, délután pedig edzésre mennek, ami lakóhelyüktől másfél órányi vonatút.
Jól szemlélteti Marci elszántságát és erejét, hogy amíg a járvány miatt be nem szüntették, elsős korától negyedikig minden évben ő nyerte a városi Fut az Örsöt, az aktuális korcsoportban, illetve a diákolimpia mezei futóversenyein is kiváló eredményeket ért el.
Az édesanya összefoglalta, amit eddig tapasztalt fia sikereivel kapcsolatban: „Meg kell találni a megfelelő csapatot, az ideális edzőt. De ez nem elég ahhoz, hogy valakiből jó focista legyen. A szakemberek mondják, hogy a tehetség csak 5-10%, a többi: elszántság, kitartás, alázat és rengeteg munka.” Továbbá hangsúlyozta, Marci kiemelkedő sikere elsősorban annak köszönhető, hogy vannak céljai, amiket már korán meg tudott fogalmazni, anélkül, hogy szülei befolyásolták volna ezekben a döntésekben. Annak ellenére, hogy a hétköznapi életben ő egy szerény, visszahúzódó gyerek, akarata, ambíciói erősek és szilárdak. Persze ahhoz, hogy gyerekként ne ütközzék akadályokba, szülei támogatását maradéktalanul élvezi, bár ez családja részéről rengeteg szervezéssel, lemondással jár együtt, kevés az együtt tölthető szabadidejük, ami már azelőtt is így volt, hogy Marci az édesanyjával külföldre költözött, hiszen nővére is komolyabb szinten sportol, lovagol, ami szintén sok edzéssel és versennyel jár.
S hogy milyen az élet az angol csapatnál?
A Tranmere Rovers FC csapat tagjai – bár tizennyolcan vannak plusz a kapus – egyformán sok lehetőség kapnak. Nem számít az sem, ha az eredményt kockáztatják az edzők, akkor sem csak a kiemelkedően eredményes játékosokat játszatják. Ugyanakkor mindig mindenkinek bizonyítania kell, hogy bekerüljön a meccskeretbe.
Novemberben a szülő-edző megbeszélésen azt mondták, hogy nagyon meg vannak elégedve Marcival, és hangsúlyozták, annak ellenére, hogy csapattársai többségénél fiatalabb, védekező középpályásként stabil tagja a csapatnak, ráadásul ő az egyetlen külföldi.
A legszembetűnőbb különbség a magyar és az angol futballélet között, hogy ott nincs eredménykényszer. Ha valaki sérült vagy beteg, bőven van ideje meggyógyulni, nem sürgetik.
„Nincs nagy titok kint, csak más a hozzáállás” – sommázta Marci az angliai állapotokról. A gyerekek a foci miatt járnak le edzésre, nem dumálgatni a többiekkel. Mindenki odateszi magát edzéseken, mert fejlődni akarnak. Sokat fejlődött Marci is ez alatt a négy hónap alatt, főleg fizikálisan. Csapatedzés kevesebb van, az itthoni klub heti öt edzésével szemben csak három, de azok másfél órás, pörgős edzések, nincs ácsorgás, üresjárat.
„Sokkal intenzívebbek az edzések, nagyobb fizikai erő kell hozzá, mint itthon, viszont kevesebb a labdás feladat” – mondta Marci. „A meccseken sem csak foci van, sok a test-test elleni játék, keményen kell küzdeni végig az egész mérkőzésen, a játékvezetők is engedik a keményebb játékot, amiért itthon sárgát kapnék, ott még bőven belefér a játékba” – tette hozzá. A labdás feladatok főként az egyéni edzéseken vannak.
A magyar gyerekek nem ügyetlenebbek, például labdakezelésben nincs különbség egy magyar és egy angol gyerek között, de gondolkodásban a magyarok sokkal lassabbak, és fizikálisan gyengébbek. Angliában a nagyobb tempó miatt gyorsabb gondolkodásra is kényszerülnek. Az elején Marci is azt érezte, hogy nem bírná végig a 80 percet, nem is játszott általában, csak 40 percet. Mostanra azonban már megedződött és már 60 percet is végig tud hajtósan küzdeni a pályán.
Tapasztalatuk szerint tehát nincs nagy különbség a magyar és az angol foci között, csak az a kicsi különbség nagyon lényeges és mindent megváltoztat. Ez a szemléletbeli különbség a játékosok fegyelmezettségében, alázatában tükröződik, valamint Angliában nagyobb a versenyhelyzet a játékosok és a csapatok között is.
Június közepén lesz vége a bajnokságnak, addig biztos, hogy Marci Angliában marad.
A távolabbi tervei között szerepel az is, hogy bekerüljön a magyar válogatott csapatba, és ez már jövőre lehetséges lehet, hiszen U15-ös korosztálytól vannak nemzeti válogatott csapatok.
