A harcokból hozott egy színarany angyalt, és amikor szüksége volt pénzre, abból vágott le egy-egy darabot – egyebek között ez is keringett Budaörs egykor leggazdagabb emberéről, Feldhoffer Mártonról, aki 1816–1902-ig élt. A róla és feleségéről készült fotó ihlette meg Gulyás Boglárka képzőművészt, mi pedig a fára készült friss festmény okán néztünk utána a család történetének.
„Régi fényképeim között – amelyeket a Konrád és a Zengl családról őrzök –, ez a felvétel a legrégebbi. 1876-ban készült Budán, a Krisztinavárosban. Martin Feldhoffer (1816–1902) és felesége, Gertrude Eberhard (1821–1901). A családi szájhagyomány szerint Márton ősapánk Dél-Tirolból jött, bár neki csak lányai születtek, mégis elképzelhető, hogy a kiterjedt Feldhoffer família onnan származik, mert lehetséges, hogy jöttek még vele fiú testvérei” – olvasható Zengl Jánosné Konrád Magdolna beszámolója Steinhauser Klára 2004-ben „Régi budaörsi családok” címmel megjelent könyvében.
Ez a fotó megihlette Gulyás Boglárka képzőművészt is, aki régi házakat és a múltat őrző fotókat örökít meg fára festve. Az idézett könyvből még kiderül, hogy „Martin Feldhoffer egy különösen tehetséges, életrevaló ember lehetett. Tudott írni-olvasni (a 19. században élt!), azonkívül mélyen vallásos, istenfélő volt. Úgy tudjuk, hogy a pápánál is járt zarándokúton Rómában. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban a magyarok oldalán. Néhány év múlva a család gazdagodni kezdett. Akkoriban mindenféle mendemonda keringett róla Budaörsön: például az, hogy a harcokból hozott egy színarany angyalt, és amikor szüksége volt pénz- re, abból vágott le egy-egy darabot. A valóságban azonban az történt, hogy nagyon szorgalmasan és hűségesen dolgozott külföldi földbirtokos gazdáinak a Sasad dűlőben lévő szőlőkben. Amikor gazdái visszamentek hazájukba, olcsón Mártonnak adták a földeket. Néhány év múlva építkezések indultak azon a területen, és a földek értéke tízszeresére növekedett. Földjei egy részét eladta, s így Feldhoffer Márton lett a leggazdagabb ember a faluban. 
Nagy házat épített a Fő út és az Aradi utca sarkán. Ez volt az első olyan ház, amelyiknek mutatós, boltíves kocsibejárata volt – a „svibau”. El is nevezték a gazdáját a budaörsiek Neubau-Matinak („Újépület” Mártonnak). Ez igaz történet, az anyósom nagyon sokszor mesélte ezt nekem” – mesélte tehát tíz évvel ezelőtt Magdolna. (A ház ma nem boltíves, és bár nem valószínű, lehetséges, hogy egykor az volt.)
Feldhoffer Márton neve azért is maradt fenn, mert 1852-ben a házához közel, a sarkon ő állíttatta fel Nepomuki Szent János szobrát (erről itt írtunk) annak örömére, hogy épségben hazatért a szabadságharcból.
S mit tett még? Ő alapította az első budaörsi takarékszövetkezetet, amiről írásos dokumentum is fennmaradt. Továbbá „Márton mind az öt lányának nagy házat adott hozományul. Az egyik lányt, Terézt egy Ritter fiú vett feleségül, kettőjüket két Hauser fiú, a további kettő pedig egy Szeiler és egy Treier fiúval kötött házasságot.
Az egyik Hauser családban süketnéma gyermekek születtek. Ezért áll a Fájdalmas anya szobra a Szakály Mátyás utcában, az egykori házuk előtt.
Márton a vagyonát nemcsak szerencsével, hanem szorgalommal is gyarapította. Dologidőben a lányoknak reggel 5 órakor már felöltözve, készen kellett állniuk. Ha nem, akkor a kötényüket már csak az utcán köthették be, mert apjuk pontban 5-kor elindította a lovas kocsit. A Ritter–Feldhoffer családnak három fiú- és három lánygyermekük született. Közülük Anna a Solymárról jött tanítóhoz, Ringler Károlyhoz ment feleségül. Károly kántori feladatokat is ellátott Budaörsön, majd Perbálon. Ott egy temetésen énekelt, közben ónos eső esett és nagyon megfázott. Hamarosan meghalt. Egy év múlva a felesége is követte. Öt gyermeküket a nagymama nevelte fel.”
(Forrás: ITT érhető el.)
