„A társadalomnak sem jó, ha bizonyos emberek kiszorulnak belőle”
Július 16-ig jelentkezhetnek civilszervezetek és non-profit gazdasági társaságok arra a kormányzat által kiírt pályázatra, amin tavaly a Buláke is nyert, ezért Budaörsön közel egy éve működik az elemi rehabilitációs központ. Erről tartottak ma sajtótájékoztatót államtitkári közreműködéssel a Patkó utca 7. szám alatti kis helyiségben.
Budaörsön a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének (Buláke) keretében működtetett rehabilitációs központban tartott ma délben sajtótájékoztatót Fülöp Attila, az EMMI szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, egy látássérülteket segítő pályázatról. Mint elmondta, olyan szolgáltatást finanszíroznak ezzel, ami kevésbé ismert, holott a program nemcsak azokért van, akik közvetlenül részt vesznek benne, hanem az egész társadalomért. „A pályázat, amire szeretnénk felhívni a figyelmet, elemi rehabilitációt nyújt látássérültek részére. A lényege az, hogy az egészségügyi rehabilitáció és a foglalkoztatási rehabilitáció között olyan lehetőséget mutasson, amellyel a látássérült emberek megtanulják azokat a tevékenységeket, hogy a mindennapi életben hogyan kell felöltözni, egy teát elkészíteni. (…) Itt azokról van szó, akik felnőtt korban vesztik el a látásukat. Magyarországon körülbelül 90 ezer látássérült ember van, de közülük azoknak szól ez az ellátás, akik új élet helyzetbe kerültek.”
A pályázatot már kiírták – tudtuk még meg – és július 16-ig jelentkezhetnek rá civilszervezetek és non-profit gazdasági társaságok. A tavalyi pályázat alapján ezt jelenleg az országban nyolcan nyújtják, közülük az egyik a Buláke. Az új pályázat nyertesei 2018 októberétől indulhatnak és láthatják el egy éven keresztül a feladatot. A tavalyi nyerteseknek pedig ekkor jár le, tehát nekik is újra kell pályázni, ha folytatni kívánják. A pályázható összeg összesen 110 millió forint. „Amit még fontosnak tartok, hogy ez nyílt pályázat, míg korábban egy zárt kör vehetett rajta részt, ezért is szeretném felhívni rá minden civilszervezet figyelmét, aki ilyen területen tevékenykedik. A pályázat a kormany.hu oldalon megnézhető, letölthető. És én nagyon szépen köszönöm ennek és minden egyesületnek, akik ebben már dolgoznak, hiszen minden évben 500 olyan ember van, aki újonnan lép be ebbe a rendszerbe, akiknek az elemi rehabilitáció segítséget nyújt” – zárta gondolatmenetét az államtitkár.
„Mint a térség országgyűlési képviselője szeretném megköszönni önön keresztül a kormányzatnak ezt a támogatást és hogy az ilyen lehetőségek a jövőben is nyitottak a sérült emberek előtt, illetve azon szervezetek előtt, akik a sérült emberek rehabilitációját, egyáltalán az életben való boldogulását segítik” – ezt már Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz- KDNP) országgyűlési képviselő mondta. „Egyúttal gratulálnék elnök asszonynak – fordult Nyikes Fatime, a Buláke elnöke felé -, hogy sikeresen pályáztak, és biztatnám önt arra, hogy ezt a jó tudást és jó gyakorlatot folytassák, hiszen ahogy tájékoztatott, itt Budaörsön ebben a kis helyiségben (a Patkó u. 7. szám alatti mintegy 20 négyzetméteres iroda – a szerk.) már 2017. december környékén várólisták alakultak ki. Hiszen eredetileg, ha jól tudom, akkor 60 főre volt tervezve egy évre, de már decemberben 90 környékén volt az igénylők száma. Ez azt is mutatja, hogy egyrészt kiváló munkát végeznek, másrészt, hogy nagy szükség van erre a tevékenységre, harmadrészt, hogy eredményesek. Hiszen ha nem érnének el eredményeket, aligha lenne ekkora érdeklődés” – fejezte be beszédét a képviselő, átadva a szót a Buláke elnökének.
Nyikes Fatime a saját életébe is engedett egy rövid bepillantást. Elmesélte, hogy huszonévesen, először az egyik, néhány év múlva pedig a másik szemére vakult meg, és ha nem kerül be egy rehabilitációs csoportba, lehet, hogy most is otthon ül, elszigetelődve, az önértékelését elveszítve. „Az a társadalomnak sem jó, ha bizonyos emberek kiszorulnak belőle. Remélem, hogy itt megadjuk a segítséget a visszatéréshez azoknak, akik olyan mértékben vesztették el a látásukat, hogy a mindennapi életük folytatásában már akadályozottak. (…) S egy pár szót arról, hogy mit is csinál még ez az egyesület. (…) Tizenkét évvel ezelőtt jött létre ez a szervezet, hogy kézzel fogható segítséget tudjunk nyújtani az embereknek, akik hozzánk fordulnak. És elsősorban azt szerettük volna elérni, hogy minél előbb visszakerüljenek a tagjaink a társadalom vérkeringésébe. Létrehoztunk egy foglalkoztatót, ahol ma a 35 munkavállaló 98 százaléka megváltozott munkaképességű, és mi igyekszünk megvalósítani, hogy segítettből segítőkké tudjunk válni.” Majd hangsúlyozta, hogy különösen a gyógymasszázs stúdióval biztos, saját bevételük is van, ami hosszabb távon biztonságossá teszi a működésüket, és amihez a pályázati lehetőségek – bár nagyon fontosak -, de lényegében kiegészítések. (Az egyesület további pénzügyi forrása még a budaörsi önkormányzattól kapott támogatás, illetve folyamatosan keresik az egyéb pályázati lehetőségeket is – írtuk meg korábban, például ITT.)
Az önálló életvitel mindenki számára alapvető, hogy értelme legyen a létezésének, és ez a legfontosabb a látássérültek számára is – lépett a mikrofonhoz Mikola Gyöngyvér, a projekt szakmai vezetője. Az ő munkájuk arról szól, hogy a látássérültekké válók egy idő után ott tudják folytatni az életüket, ahol ezt a betegségük vagy a balesetük előtt abbahagyták. „Olyan szolgáltatásokat tudunk nyújtani, mint például tájékozódás- illetve közlekedéstanítás, fehér bot vagy vakvezető kutya segítségével; és ami az önellátástól kezdve a háztartásvezetésen át az ügyintézésig minden hétköznapi tevékenységet magában foglal. (…) Illetve segítünk abban, hogy praktikusan fel tudják használni azt a látást, azokat a funkciókat, amivel még rendelkeznek, és ami az önálló életvitelhez kell. Természetesen tapintható írás-olvasás tanulására is lehetőség van, mint amilyen a Braille rendszer, de ami most már a munka világában is a legfontosabb, az az informatikai tudás, így ezt is oktatjuk. (…) Eddig a központhoz 120 ember jelentkezett ezekre a szolgáltatásokra, ami azt bizonyítja, hogy az elemi rehabilitációra nagy szükség van ebben az országban.”
Az idén összesen megpályázható összeg tehát 110 millió forint – erősítette meg a Budaörsi Városi Televízió kérdésére válaszolva Fülöp Attila -, hozzátéve: azt, hogy ebből egy pályázó mennyit kaphat, nem maximálták. Lapunk pedig arra volt kíváncsi, hogy az olyan egyesületek, amelyeknél már létezik ez a szolgáltatás, mint amilyen a Buláke, de idén lejár a velük tavaly kötött támogatási megállapodás, vajon az új pályázat elbírálásakor előnyt élveznek-e, és hogy ők is ebből a 110 milliós keretből kaphatnak-e. „Igen, aki már jelenleg is nyújt ilyen szolgáltatást, az előnyben részesül, de a keret ennyi” – hangzott a felelet. Ennek ismeretében tovább firtattuk, hogy vajon az államtitkár szerint fennáll-e annak a veszélye, hogy ha például a Bulákénál lejár a pályázat októberben, akkor nem tudják majd folytatni a megkezdett rehabilitációt. „Nem hiszem, hogy ebből probléma lesz. De azért azt látni kell, hogy ez egy véges szolgáltatói kör, akik erre jelentkezni tudnak. Én azt gondolom, ha egy picit tud bővülni a kör, akkor az jó. (…) A kiírás azonban gátat szab annak, hogy most egyszerre nagyon sokan újonnan jelentkezzenek” – felelte Fülöp Attila. Amihez Csenger Zalán Zsolt még hozzá tette: „De mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a Buláke folytathassa.”
Az MTI tudósítója ezt követően pontosításként újra azt kérdezte meg, hogy a jelenlegi nyolc szolgáltatón kívül mások is pályázhatnak-e, és azok szintén ebből a keretből tehetik-e ezt meg. „Igen, ezt mondtam az előbb egy kicsit bonyolultan” – válaszolta az államtitkár, hogy most nyolcan vannak, és mivel nyílt a pályázati lehetőség, de feltételekhez kötött, a kiírás szerint maximum tizennégy nyertes lehet a végén.
A Budaörsi Napló végül azt szerette volna megtudni, van-e arról információja a minisztériumnak, hogy a budaörsin kívül a többi hét szolgáltató milyen eredményesen működik. „Igen, van a szolgáltatókkal állandó kapcsolat, Kaposvártól Szegedig, Szolnokon keresztül, és a tapasztalatokat a pályázati kiírásban megpróbáljuk figyelembe venni„- hangzott a válasz.
„Sápi Dóra vagyok és tavaly novemberben kerültem bele ebbe a programba, mert a szakmai vezetőt ismertem már korábban, amikor a vakvezető kutyust megkaptam”- válaszolta immár a sajtótájékoztató formális része után négyszemközt lapunk kérdéseire a 24 éves fiatal lány, aki addig a lábánál csendben fekvő kutyusával türelmesen végighallgatta az előtte szólókat. A program keretében, ahogy ő fogalmazott, „az eléggé megkopott” informatikai tudását frissítette fel, és azt tanulta még meg Gyöngyvér szakszerű kíséretével, hogyan juthat el később egyedül is otthonától az egyetemre, illetve a nyelvtanfolyamra. 
„Hogy mi az, ami veszélyforrás lehet útközben, és pont ellenkezőleg, mi az, ami támpont a tájékozódásban.” Dóra látása négyévesen kezdett el romlani és két év után derült ki, hogy ezt egy autoimmun betegség okozza. Addigra azonban már visszafordíthatatlanul károsult a szeme és azóta folyamatosan romlik. S hogy a rehabilitáció után is tartja-e majd a kapcsolatot a budaörsi egyesülettel? „Mindenképpen, hiszen nagyon kedvesek és lelkesek, Fatime nagyon pozitív példa nekünk, és Gyöngyvérről tudom, hogy bármikor számíthatok rá, ha például egy új útvonalat kell megtanulnom.” S ha már az egyetem szóba került: Dóra az ELTÉ-n végzett angol és francia fordító és tolmács.
Korábbi cikkeink az elemi rehabilitációs központról: ITT és ITT.
Képek a budaörsi rehabilitációs központról:
