Az esélyegyenlőségi szószóló éves beszámolóját is észrevételek nélkül fogadták el a képviselők a decemberi testületi ülésen. Pedig érdemes beleolvasni, miként látja a városban élő hátrányos helyzetűek életét Nyikes Fatime, a Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének elnöke. Ő tölti be ugyanis ezt a posztot, amit az országban elsőként (és azóta se tudunk róla, hogy sok más településen követték volna a példát) Budaörsön hozott létre az önkormányzat, még 2015-ben. Feladata elsősorban az, hogy felhívja a figyelmet, ha egy társadalmi csoportnál az esélyegyenlőség hiányát tapasztalja, illetve tegyen javaslatot a helyzet megoldására.
A beszámolóból idézünk (teljes egészében ITT olvasható el):
„A járvány indukálta feszültségek enyhülése sajnos, a pandémia után sem érezhető a sérülékeny csoportok tagjai körében. Az aggasztó világpolitikai és a gazdasági helyzet alakulása miatt, inkább a gondok elmélyülése, konstanssá válása tapasztalható.
A családokra az elszegényedés miatti félelem túlhajszoltságot hoz, így kevés figyelem és türelem jut a gyermekek támogatására, nevelésére. Az ebből fakadó bizonytalanság egyre nagyobb gyakorisággal szabadosságot és magatartászavarokat eredményez a gyermekek esetében.
Sajnálatos, hogy már nem csak a sérülékeny csoportokat veszélyezteti az életszínvonal csökkenése, hanem a középosztály is egyre gyakrabban érzi magát megélhetési spiráljuk miatt rászorulónak, egyre több esetben kérnek segítséget. Kivált az egyszülős családmodellt fenyegeti krízis, amire a rendszernek rugalmasan és azonnal reagálni kell.
Továbbra sem megoldott a szakemberhiány problémája még így sem, hogy Budaörs város fontosnak tartja az oktatás és nevelés terén anyagi támogatással, gyógypedagógus státuszbővítéssel enyhíteni azt. A mentálhigiénés ellátás terén, a pszichiátriai szakemberek jelenléte nagyon alulreprezentált a felnőtt szakellátásban, valamint a szociális területtel összekapcsoltan. Az egészségügyi ellátórendszer szakemberei nem tudnak a szociális területre is bedolgozni, és a gyermekpszichiáter is teljességgel hiányzik a városból. A gyermekvédelmi törvény szerint e terület az alapellátásnak nem kötelező része. A szakellátást nyújtó Híd központnak kellene biztosítania a hatókörébe tartozó települések – így Budaörs számára is -, az iskolai pszichológus, az iskolai-, vagy utcai szociális munkás szakma képviselőit. Kapacitáshiány miatt ez a rendszer bizonytalan hatékonysággal működőképes. Ennek orvoslására az Esély Szociális Társulás fenntart egy jelenleg betöltött pszichológusi státuszt, de a terület összességében erősen szakemberhiánnyal küzd, még mindig vannak betöltetlen álláshelyek. A helyi szakemberekkel történt konzultáció eredményeként a hatékonyság érdekében egyértelműen elengedhetetlen gyermekpszichiáter bevonása a gyermekvédelem munkájába.
A megnövekedett SNI-s diagnózisú gyermekszám ellátása a Vadaskerti Alapítványnál sem, vagy csak alacsony százalékos arányban megoldható, a hosszú várólista miatt.
Az állami költségvetés nem képes a mélyszegénységből kiemelni embereket azzal a minimálbéremeléssel, melyet folyósítani tud. Nem beszélve a rohamosan növekvő árakról, melyet sem a bérek, sem a juttatások nem tudnak követni. Az infláció mellett a rezsiár változások és az üzemanyagár emelkedése beláthatatlan hatással vannak a háztartások gazdálkodására. Sajnos, továbbra is elengedhetetlen az alacsony jövedelműek támogatása.
Budaörs szociálpolitikája ebben az évben is felülmúlta a kötelező előírásokat.
Megemelték a szociális támogatások alsó jövedelemhatárát, hogy ne essenek el a kis jövedelemmel rendelkezők a segélyek lehetőségétől az alapjövedelmük minimális emelkedése végett.
A lakástámogatási összeg a duplájára emelkedett és az összes szociális ráfordítás a korábbi évek többszörösében mérhető. Mindehhez tartozik egy kliensközpontú szemléletmód, ami a személyes kapcsolatokat is részévé teszi az eljárásrendnek. Ez (pozitív értelemben!) példátlan az önkormányzati szociális osztályok protokolljához képest.
Azonban felmerül a kérdés, meddig bírja még Budaörs biztosítani a támogatásokat…?”
Majd a beszámoló sorra veszi, hogy mit lehetne/kellene tenni a gyerekekért, a fiatokért, az idősekért, az egészségkárosodással és fogyatékossággal élőkért. Az e területeken működő intézmények munkáját is értékeli. A legtöbb itt élőt érintő egészségügyi központról például ezt írja:
„Több megkeresés érkezett a Budaörsi Egészségház egynapos sebészet szemészeti ágának újraindításával kapcsolatban. A másik felmerült téma a betegirányítás, időpontelőjegyzés telefonos elérése, illetve annak nehézsége volt. Mindkét témával kapcsolatosan azt a megnyugtató választ kaptam az igazgatóságtól, hogy tudnak a problémáról és az orvoslása folyamatban van.”
Felhívja a figyelmet arra, hogy „a pszichoszociális fogyatékossággal élők ellátása nagyobb kapacitást igényelne. (…) Minden beszámolómban kitérek e célcsoport ellátásának hiányosságára. Nagyon fontos lenne egy közösségi pszichiátriai ellátási forma meghonosítása városunkban, vagy legalább pszichoterápia igénybevételének biztosítása, mert erre a problémára még nincs megnyugtató válasz.”
A társadalmi, vagy vagyoni helyzetük miatt hátrányos helyzetűek, valamint családi állapotuk miatti hátránnyal küzdők ellátása „a hivatal szociális irodáján és a helyi családsegítő, és gyermekjóléti szolgálaton keresztül valósul meg. (…) A szociális iroda szemlélete, mely szerint senkit nem lehet ellátás nélkül hagyni a városban, más településekhez képest nagyobb biztonságot teremt a nehezebb sorsú családoknak. (…) A tavalyi évben – a súlyos központi elvonás ellenére – emeltek a jövedelemhatár küszöbön és az idei évben újabb emelést terveznek, valamint a lakhatási támogatások tételén, ami szintén nem kötelező előírás szerinti juttatás, szeptemberben a duplájára emelkedett. (…)”
„Nemi, etnikai, vallási, nemzetiségi alapon történő hátrányos megkülönböztetésről nincs tudomásom. Női vezetőként sem tapasztaltam hátrányt, sőt városszerte is számtalan nő tölt be jelentős vezető pozíciót.
Aggasztó, hogy egyre emelkedik a bántalmazott nők száma Budaörsön. A szaporodó erőszakos cselekedetek egy eddig háttérben lévő célcsoportra irányítja a figyelmet. A családsegítő szakemberei az akut fázisban az OKIT-on (Országos Kríziskezelő Információs Telefonszolgálat) keresztül tudnak segítséget kérni klienseik számára, viszont nincsenek közvetlen kapcsolatban anyaotthonnal és nem áll rendelkezésükre eszköz a visszaérkezett nők biztonságos elhelyezésére. Sok esetben így visszakerülnek a bántalmazóhoz, a beavatkozás nem éri el a célját, sőt, lehet, hogy megkísérelt intézkedés táplálja a bántalmazás talaját” – állapítja meg a szószóló.
„A nemzetiségi csoportok is képviselettel bírnak…(…) Egyik megkeresésem egy szlovén anyanyelvű férfi feleségétől érkezett. Férje magyarul tanulásához szeretett volna segítséget, valamilyen ingyenes lehetőségen keresztül kérni. A budaörsi házaspár gondjának megoldását a Budaörsi Tanoda egyik tanára vállalta fel.”
„A tanoda önállóan egy Farkasréti úti családi házba költözött, a BULÁKE ügyfélszolgálati irodája pedig a Patkó utca 1. szám alatti ingatlanban kapott otthont.”
És végül még két javaslat: „A Clementis utcai idősek napközijének felújítása elengedhetetlen. (…) A korszerű és minden szempontból akadálymentes nyugdíjasház nagyobb mértékű kihasználtságát is javasolnám, főként, hogy az idősek napközije a felújítási munkák során elhelyezésre kell kerüljön, valamint a városi civil szervezetek hely igényének megoldása is időről időre felmerülő téma.”
A teljes beszámoló ITT olvasható el.
