A Szent Mártonhoz fűződő hagyományok elevenen élnek a városban, hiszen minden évben megrendezik a Városi Régészeti Kiállítás épületében és kertjében, amihez az újbor szentelése is hozzá tartozik, illetve sötétedéskor a városházától induló lámpás felvonulás.
Ha hinni lehet a Szent Márton napjához köthető népi megfigyelésnek – „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”- akkor a mai derűs, száraz, azaz barnán maradt föld okán az előttünk álló tél hideg lesz.
Az ehhez a naphoz fűződő hagyományok elevenen élnek Budaörsön. Délelőtt a lakótelepi Közösségi Házban a Zöldkör Egyesület szervezésében készültek a töklámpások, amiknek sötétedéskor a felvonulásnál jó hasznát vették készítőik. A Városi Régészeti Kiállítás udvarán ugyanekkor kincskeresésre és Szent római kor játékokkal – íjászkodás és korabeli táblajátékok – várták a gyerekeket.
Varga János budaörsi római katolikus plébános is itt szentelte meg a Csiki Pihenőkertben kialakított Európa kert szőlőiből készített újbort. Hiszen Márton-napkor „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott borral szokás koccintani. A plébános néhány szóban felidézte Tours-i Szent Márton életét, aki 1700 évvel ezelőtt – mivel apja is katonatiszt volt – a római légiónál szolgált, de embersége ráébresztette, hogy a kereszténység kötelékében, az evangélium szellemében értelmesebb életet élhet. Leghíresebb története, amikor a téli fagyban egy koldussal megosztotta köpenyét. Később otthagyta a katonaságot, pappá szentelték, majd a franciaországi Tour püspöke lett. „Urunk és Istenünk, Te a bort, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét ajándékoztad nekünk. Fiad, Jézus Krisztus a bort választotta az Új szövetség jeleként, vére számára” – mondta a plébános, miközben szentelt vízzel megáldotta az újbort ás az egybegyűlteket is.
Ebédidőben Mester Edit, a múzeum vezetője a múzeumi dolgozók által készített libaragura hívta meg a jelenlévőket, hiszen a népi szólás szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
A délutáni sötétedéskor a városházától indult a lámpás felvonulás, Tündik Tamásnak és a Mező együttesnek köszönhetően élő népzenei kísérettel, hogy aztán a művelődési házban a Szélrózsa Néptáncegyüttes vezetésével táncházzal és bábelőadással érjen véget a mulatság. A fáklyás felvonulás (Martinsumzug) német nyelvterületről terjedt el Szent Márton emlékére, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
