Kőporosy Borbálát, az új igazgatót nem kell bemutatni
Kőporosy Borbálát bízta meg a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház igazgatói feladatainak ellátásával március 1-től az önkormányzat. Több, mint tíz évig dolgozott a korábbi, tavaly váratlanul elhunyt igazgató jobb kezeként, így szinte magától értetődő volt, hogy ő lesz az utóda. Vagy mégsem? Vele beszélgettünk.
Megfordult a fejedben, hogy nem neveznek ki?
– Igen, megfordult a fejemben, hogy mást is választhatnak, hiszen amikor beadtam a pályázatomat, benne volt a lehetőségek között, hogy többen indulnak, erre voltam felkészülve az elmúlt évek tapasztalata alapján. De nem így alakult.
Mikor és hogy kerültél a Jókaiba?
– Simon Erika az akkor kinevezett igazgató kért meg 2011-ben, hogy egy hónapig segítsek be nekik, amíg megtalálják a következő művelődésszervezőt. Az egy hónap alatt nagyon megszerettem a helyet és a feladataimat, így végül én is beadtam a pályázatot. Az az “egy hónap” így jelenleg 13 éve tart.
Tervezel-e a korábbiakhoz képest változásokat a programokban? Mit emelnél ki a pályázatból?
– Sok változást tervezek, de szeretném ugyanakkor továbbvinni azokat a programokat is, amik jelenleg népszerűek. Az elmúlt időszakban érezhetően megnőtt a Jókai látogatottsága, ami szerintem részben az új online hirdetéseknek köszönhető. A pályázatom fő irányvonala, hogy frissességet, új lendületet hozzak a ház életébe, a programkínálatba. Sokan előítéletekkel állnak egy művelődési házhoz, nem feltétlenül látnak a mai világban létjogosultságot egy ilyen intézményben. Régen én is így voltam vele, viszont most már látom, hogy nagyon sok lehetőség van, amivel élni is fogunk. Az aktualitásra fogunk törekedni, szeretnénk a ház falain kívül is megjelenni programjainkkal, sok-sok együttműködést tervezünk. Nagyon szeretném, ha egyre kevesebbszer hallanám a jövőben egy-egy program kapcsán, hogy “nem tudtunk róla”. Az a célom, hogy a városban ne legyen kérdés, ha az ember programot keres, rögtön eszébe jusson a Jókai. Az elmúlt fél évben nagyon megugrott a teltházas rendezvényeink száma, ami esetünkben egy kibővített nézőtéren 220 főt jelent, ez úgy gondolom már egy nagyon jó visszajelzés, arra, hogy jó irányba megyünk, hiszen a jegyeladási statisztikákból látom,hogy a látogatóink jelentős része már a környező településekrő, Budapest távolabbi kerületéből is ellátogat egy-egy eseményünkre.
De mégis, miben lehet más egy művelődési ház a többinél?
– Egyszerűen abban, hogy megmutatjuk, hogy egy ilyen intézmény is lehet menő. Abban, hogy bebizonyítjuk, hogy békében, egymást kiegészítve tudunk élni egy szakmailag kiemelkedő önálló színházzal. Abban, hogy úgy őrzünk hagyományokat, hogy közben trendik vagyunk.
Hogy látod Budaörs kulturális életét és ebben mi a szerepe a művháznak, mondjuk a PostART-hoz képest?
– Budaörs kulturális élete nagyon sokszínű. A város lakóinak nagyon sok lehetősége van arra,hogy színvonalas programokon vegyenek részt, úgy gondolom minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelő lehetőségeket. Mindannyiunknak, akik a városban kulturális programokat szervezünk, egy a célunk, így szeretném azt erősíteni, hogy az itt élők ne versenytársként tekintsenek ránk. És mi se egymásra! Minden színtérnek megvannak a saját adottságai, erősségei, melyek együtt adják az egészet. Az a véleményem, ha egy aktív párbeszéd alakul ki közöttünk – amit kezdeményezni szeretnék – , csak erősíteni fogjuk ezt a sokszínűséget. Nyitott vagyok az együttműködésekre, és keresni is fogom azokat.
Fotó: Eperjesi Zsuzsa (Eperke fotó)
