A városházán február 28-ig látható kiállítás egy 2015-ben elhunyt Kossuth díjas művész Karátson Gábor és két budaörsi általános iskola, a Herman és a Bleyer tanulóinak rajzaiból egy izgalmas sorozat része. A címe: „Irgalmas.”
Karátson Gábor és a gyerekek közös kiállításának az ötletgazdája Tölgyesi Katalin, az ARTalakulás Galéria kurátora, aki a „Soa fájdalma” című oktató-kutató programjával 2015 óta dolgozik együtt két budaörsi iskolával. Egy évvel ezelőtt például nyolc kortárs képzőművész fotóit és festményeit párosította össze a gyerekek képeivel („Mene mene tekell UFARSZIN”/ Dániel 5. / „Megszámláltatott és megméretett”) a kiállítás szintén a városházán volt. „Minden egyes alkotás jelet hagy, egyben látva pedig az összerendezett alkotások, kortól és pályaívtől függetlenül is, együtt lélegző, önálló organikus testként életre kelnek, s valami rendkívül fontos mondanivalóról vizuális nyelven, eszmét cserélnek” – írtuk.
Tölgyesi Katalin munkája során azt tapasztalta, hogy a gyerekek alapvetően mentesek az előítéletektől, nyitottak a pozitív üzenetek befogadására, de sok a „hozott” tudás, megnyilvánulás. Egymástól is átvesznek szitkozódó beszédet, és ha rákérdez valaki, az derül ki, hogy fogalmuk sincs, mi jön ki a szájukon. Az oktatóprogram az ilyen jellegű problémák gyökerének feltárására is lehetőséget ad, hiszen ezeket meg- és ki kell beszélni, nem szabad elhallgatni.
A téma, amit képekben is feldolgoztak, nagyon nem könnyű. A most látható kiállítás címe az „Irgalmas.” Fél évvel ezelőtt elemezték ugyanis az iskolások erkölcstan- és rajzórán a bibliai Irgalmas szamaritánus történetét, amiről a Hermanban egy kisfilm is készült. Pedagógusi irányítással beszélgettek többek között az osztályközösségen belüli kirekesztésekről, és nemcsak általában, hanem a téma konkrét problémák feldolgozására is módot adott. Volt olyan – mesélte lapunknak Tölgyesi Katalin -, hogy egy korábban kiközösített kisfiút a többiek ez alapján el- és befogadtak.
„Ma úgy tűnik, hogy az irgalmas magatartás jelent lázadást, mert sajnos ez nem evidencia” – erről Wittinghoff Tamás polgármester beszélt a kiállítás megnyitóján a városháza dísztermében, ami február 5-én hétfő délután volt. Így folytatva: holott az ember alapvető szükséglete, hogy „oda forduljunk egymáshoz és a szükségben lévőt felemeljük”.
Majd Iványi Gábor lelkész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora elmesélte, hogy mit is jelent az irgalmas szamaritánus története, és hogy az irgalmas szamaritánus napjainkban nem más, mint a kirekesztett, a kivetett, a koldus, a cigány, most éppen a migráns. Az akire mutogatni lehet, aki körön kívül lévő a szentírásban megjelenő megváltó, Ő hozza el a megváltás üzenetét.
„Első látásra meghökkentő. Másodikra olvasni próbáljuk. A harmadikra talán már megmutatja, hogy itt nem egyszerűen festéstől és komponálásról, ikonográgiáról és hagyományokról van szó, hanem valami mélységes ihletettségről, kiimádkozott jelenésről és a fizika törvényeinek engedelmeskedő anyagról” – Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársa ezekkel a szavakkal nyitotta meg a kiállítást. Hozzátéve: „Mert Karátson Gábor úgy fest, mintha imádkozna, térdel a műteremben a priccs mellett, s a halvány, remegő ceruzavonalakkal rajzolt formák megvilágosodnak , színeket kapnak, miközben a festék gyakran úgy folyik meg a vizes ecset alatt, ahogy akar. Ahogy megfolyattatik, ahogy megfolyatja valaki. Karátson Gábor bibliai akvaraelljeit az nézi jól, aki az amorfnak tűnő foltokban nem szöveghűséget keresi, hanem az ihletettséget találja meg. Az Isten dicsőítésének hihetetlen finom, személyes és alázatos módja, ahogy Karátson Gábor alkot.Kálvin szerint ’szemei meglátták a halálban az életet, a romlásban is a hatalmat, a gyalázatban is a dicsőséget, a rabságban is a királyságot.’ A megtérésnek nem lehetnek már gyümölcsei, csak jutalma” – zárta gondolatmenetét a művészettörténész.
Karátson Gábor Kossuth- és Munkácsy-díjas író, műfordító, festő, filozófus 2015-ben hunyt el, akkor volt 80 éves. Budapesten született és egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában; a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből. De már 1968 óta rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda Lajos és Bálint Endre festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit. A budaörsi kiállítás megnyitón most egy rövid filmet is levetítettek róla (az interneten egyelőre nem érhető el, mert egy hosszabb, készülő alkotás része), amiben egyebek között arról mesél, hogy a kínai filozófiától indulva (ő fordította magyarra Lao-ce Tao te king című művét és a Ji kinget) hogyan érintette meg a Biblia, a Károlyi-féle eredeti, és hogyan kezdte el a bibliai történeteket festőként feldolgozni. Akit Karátson munkássága bővebben érdekel: egykori műteremlakását Budapesten a Deák Ferenc utcában az idén januártól lehet látogatni, miután emlékhellyé alakították.
Visszatérve a budaörsi iskolások munkáira: bár a téma ugyanaz, ahány festmény, annyiféle színben, felfogásban elmesélve. S hogy mi lesz a képek sorsa a kiállítás zárása után? A legjobbak a húsvéti aukcióra kerülnek. A gyermekrajzok értékesítése ugyanis szintén Tölgyesi Katalin kezdeményezése. Először tavaly decemberben zajlott le a Hermanban, ahol a befolyt összeggel (összesen 148 ezer forint gyűlt össze) az iskola Írisz Alapítványát támogatták, amelyet kirándulásokra, programokra fordítanak. A rendezvény sikerén felbuzdulva tehát a következő aukció tavasszal a Bleyer Jakab Általános Iskolában lesz, a Herman Ottó Általános Iskolában pedig a tervek szerint majd a tanév végén ismétlik meg.
Az „Irgalmas” című kiállítás a városháza aulájában február 28-ig látható!
