A SOA fájdalma és a gyerekek – „Megadjuk az egymásra való figyelem, az odafordulás lehetőségét”

0
293

Az ARTalakulás Galéria rendezésében a hazai kortárs alkotók (Féner Tamás, Roskó Gábor, Pék Eszter Anna, Hollay Lóránt, Orsovai Dezső, Szőllősy Mária és Tölgyesi Katalin)mellett a Herman és a Bleyer tanulóinak az alkotásait is láthattuk az idei áprilisi kiállításon a városháza aulájában, ami nem csak ebben tért el a „szokásos” tárlatoktól. Tölgyesi Katalinnal, a kiállítás kurátorával beszélgettünk arról, hogy milyen közös tevékenységet végeznek itt a városban több pedagógussal már évek óta.

„Elsődleges cél, hogy az akkori borzalmakkal a ma embere is tisztában legyen. Ne felejtsük el az áldozatokat, emlékezni szükséges. Szükséges megtanulnunk azt, hogyan viszonyuljunk egymás fájdalmához. Szükségünk van arra, hogy empátiával közeledjünk a másikhoz, hogy a mi fájdalmunk is érthetővé, átélhetővé váljon. A közel hatszázezer honfitársunk kitaszítása a nagy közösségből a nemzetünk tragédiája, mindnyájunk fájó vesztesége, az országunk traumája. A következményekről nem is szólva, amit az itt élők, a város őslakói pontosan tudnak – mondta kérdéseinkre válaszolva Katalin, aki már az összes budaörsi iskolában tartott a témával kapcsolatos előadást. 

Budaörs lakossága büszke nyitottságára, és az itt élők számára fontos, hogy megismerjük a múltat, hogy még mélyebben vehessünk részt a jelenben, és így formáljuk a jövőt. Tölgyesi Katalin a SOA fájdalma című oktató-kutatóprogram keretében évről évre hoz el városunkba ezzel kapcsolatos műsorokat, kiállításokat. A legutóbbi áprilisban volt a városházán, és ennek kapcsán beszélgettünk a vele a figyelem és a megértés erejéről.

A SOA fájdalma – Nemzetünk traumája című oktató-kutatóprogram 2015-ben indult szintén egy rendhagyó kiállítás-megnyitóval az akkor 70 évvel azelőtt történt tragédiára, a holokausztra emlékezve. A SOA héber kifejezés, a holokauszt megfelelője, értelme: teljes égő áldozat. Az elmúlt évek alatt a fővároson kívül több nagyvárosban járt a program, hozzánk 2015-ben érkezett, (http://www.archiv.budaorsinaplo.hu/multunk/20150211/soa-fajdalma), 2016-ban pedig egy nagyszabású előadássorozathoz kapcsolódtunk a városházán, amely egy állomás volt abban a zarándoklatban, amelyen náci múltú bírók leszármazottai vonultak az Élet menetéhez kapcsolódva Sopronból Budapestre.    

Az idei áprilisi kiállítás egy remek együttműködés eredménye, hiszen település ÉRTŐ önkormányzata és az ARTalakulás Galéria összefogásaként jött létre.

„A már lezajlott kiállítás címe talán idegenül hangzik, de ha a Szentírást lapozgatjuk, nem tűnik ismeretlennek: „Mene mene tekel ufarszin” – megszámláltatott, megméretett, könnyűnek találtatott”. Ez a bibliai idézet az Ószövetség 5. fejezetében, Dániel történetében olvasható. Az üzenetét a gyerekek is megértették, ráadásul lehetőség nyílt a Bibliával is foglalkozni. A kiállítás különlegessége volt, hogy a tanulók, akik részt vettek e programban, az alkotásaikkal gazdagíthatták a városháza auláját. Kuriózumként is felfogható, hogy a csodálatos gyermekművek egyenrangú alkotásokként jelentek meg a neves képzőművészek alkotásai mellett – a felkészítő tanárok (Bartók Enikő, Pocza Adél, Szőllősy Mária és Farmasi György) komoly munkája elvitathatatlan.” – szögezte le Tölgyesi Katalin.

A kiállító általános iskolások a budaörsi Herman, valamint a Bleyer tanulói: Bánszki Luca, Bozsó Zsanett, Fejér Dominika, Koponyás Dóra, Kristóf Katica, Markovics András, Pethő Lora Anna és Szigeti Bence. Az itteni kiállítást az is különlegessé tette, hogy a városháza aulája nem egy jellegzetes galéria, „ez mindig egy ad hoc tér, amit az alkotásokhoz kell berendezni”.

Tölgyesi Katalin munkája során azt tapasztalta, hogy a gyerekek alapvetően mentesek az előítéletektől, de sok a „hozott” tudás, megnyilvánulás. Egymástól is átvesznek szitkozódó beszédet, és ha rákérdez valaki, az derül ki, hogy fogalmuk sincs, mi jön ki a szájukon. Az oktatóprogram az ilyen jellegű problémák gyökerének feltárására is lehetőséget ad, hiszen ezeket meg- és ki kell beszélni, nem szabad elhallgatni.

„Fel kell ismerni, hogy ha valakit szidunk, valakit kirekesztünk, az ránk is visszahat, ez a legnagyobb csapda. A gyerekeknek látniuk kell, hogy mennyire fáj annak, aki a csoporton kívül rekedt, és azzal is tisztában kell lenniük, hogy bármelyik percben akár ők is kerülhetnek a csoporton kívülre. Amikor megértik, hogy a másik bántása szóban, csúfolódással is fájdalmat okoz, és átélik, hogy ez nekik sem esne jól, akkor bizony már vigyáznak arra, mit beszélnek. Egy-egy ilyen tapasztalat óriási élmény, és igazolja, hogy erről beszélni kell, mert a hallgatás nem vezet jóra. Az ilyen érzékenyítő programok a pedagógusok munkáját is nagyban segítik. A kívülről jött ember változatosságot jelent, így a figyelem is élénkebb lehet, de a hangsúly az együttműködésen van.” – emelte ki Tölgyesi Katalin.

A budaörsi iskolákban az évek során jó kapcsolatot alakított ki a pedagógusokkal, igény szerint osztályfőnöki órán vagy szakórákon egy-egy osztályban vagy összevont formában hallhatók az előadások, beszélgetések.

„Fontos eszköz a művészet, így a képzőművészet is, ezért vannak a kiállítások, amelyek egyben arra is lehetőséget adnak, hogy a hazai kiváló alkotókat és műveiket testközelben is megismerhetik a diákok. Azok a jeles művészek, akik a tárlatokon részt vesznek, ennek tudatában adják oda műveiket, és így is támogatják a programot. Ennek nagy jelentősége van, hiszen így közel hozzuk az iskolákhoz ezeket a kulturális értékeket. Ennek a fontosságát felismerve támogatja a város vezetése is ezt a missziót.”

A filmművészet szintén fontos elem, ennek érzékletes példája Salamon András „Tell your children” (azaz Mondd el a gyermekeidnek) című filmjének levetítése és megbeszélése, amikor a gyerekek megismerhetik Budapest egyik emlékművének, a Duna-parton kiállított cipőszobroknak a tragikus történetét.

„Az elhallgatás sohasem lehet megoldás, hiszen a ki nem beszélt tragédiák traumát okoznak, és nemzedékeken keresztül cipelhetjük e súlyos terheket, amik sokszor beteggé tesznek, s akaratlanul is átörökítjük a következő nemzedéknek. Figyelnünk kell a gyermekeinkre, hiszen a szeretetünk ebben is megnyilvánul” – zárta Tölgyesi Katalin a beszélgetést.

A program következő rendezvénye szintén egy kiállítás-sorozat lesz, amiről Tölgyesi Katalin még nem árult el részleteket, ám lapunk ott lesz majd a megnyitón.  

(Kapcsolódó cikkünk: https://www.budaorsinaplo.hu/archivum/kultura/kortars-kiallitas-a-varoshazan)