A dzsungel könyve musical Harlekin-féle feldolgozását hozta el a Latinovits Színház Budaörsre, amit mi 5 éves kortól ajánlunk, de a mindent fikázó kamaszok sem fogják unni, ha szüleik felnőtt kísérőnek álcázzák őket.
A Budaörsi Latinovits Színház 2017/’18-as évadának első bemutatója volt tegnap este a művelődési ház és a színház közös, nem túl impozáns színpadán, mely alkalomra nem egy saját darab született és nem is a felnőtteknek szól, mégis érdemes róla írni, mert érdemes rá jegyet venni. A dzsungel könyve musical Harlekin-féle feldolgozását hozták el Budaörsre. 
Az óriási bábok mögött a mese első kétharmadában szinte eltűnnek az őket mozgató, test- és terepszínű jelmezekbe bújtatott színészek, csak akkor lépnek elő, amikor Maugli már felnőtt férfiként visszatér az emberek közé. Amúgy a hatalmas bábfejekre figyelünk. (Összességében nagyon jók, csak a kígyófejjel nem voltam kibékülve, mert inkább hasonlított egy tevének a fejére, de ennél nagyobb bajom soha ne legyen.) És figyelünk is valóban. Bár a bemutató este volt (a többi előadás délelőtt lesz), a közönség több mint fele így is kisgyermek, és bevallom, az előadás helyett részben őket figyeltem, az ő reakcióikat a látottakra. A 8-9 évesek teljesen belelkesültek, izgatottan követték a zenei élmény és inger gazdag látványi elemek közepette kibontakozó, általuk is jól ismert történetet. A 4-5 éveseket is maradéktalanul lekötötte (pedig az előadás hosszú: 120 perc, egy szünettel), de szemükben nem egyszer riadtságot, olykor félelmet fedeztem fel. Ennél kisebb gyerekeket ne is vigyenek el, nagyobbakat viszont annál bátrabban, mert azt hiszem, hogy a mindent fikázó kamaszok sem fogják unni, és ha felnőtt kísérőnek álcázzák őket, biztos, hogy remekül szórakoznak majd.
Az új budaörsi bemutató, a Dzsungel könyve tehát egy magyar mucisal Kipling regényéből, aminek a szövegét Békés Pál írta, a dalok szövegét – tele, szinte csak magyar nyelven megvalósítható szójátokkal – Geszti Péter, a zenéket Dés László szerezte. A darabot 1996-ban mutatta be a Pesti Színház, Hegedűs D. Géza ötletgazda rendezésében. 1996-ban elnyerte a Színházi Kritikusok Díját, mint az év zenés darabja és az óta számtalan előadást ért meg, az ország számos színházában. A musical bábszínpadi változata még nem ilyen hosszú múltú, a Harlekin Bábszínház 2014. decemberben mutatta be a saját nagyszínpadán. A bábszínpadi változatot Tóth Réka Ágnes és Halasi Dániel készítette. (A Harlekin Bábszínház története viszont annál „ősibb”, Egerben 1965 szeptemberében Demeter Zsuzsa kezdeményezésére jött létre a középiskolásokból álló Egri Bábszínpad, amelyik 1966-ban a Pécsi Felnőtt Bábfesztiválon díjat nyert Weöres Sándor megzenésített verseiből készített, uv-technikával készített összeállításával.)
Szóval kedves gyerekek és már nem gyerekek: „A dzsungel első számú törvénye: elsősorban mindenki a saját életben maradásáért felel. Ne állj szóba a majmokkal, ne feleselj Baluval (azért azt a mintegy tízperces jelenetet, ahol az óriástenyér nevelési célzattal püföli szegény Mauglit, szívesen kihagytam volna – a szerk.) és vésd eszedbe: vedlés idején Ká nem csak rövidlátó, de nagyot is hall. Mindig légy udvarias, használd a mesterszavakat és tartsd tiszteletben Csil munkáját. Ha mindent megtanultál, akkor indulhatsz, de ne feledd: a Dzsungel Könyvét nem te írod, te csak lépkedsz a köveken, amelyek olykor olyan utakra is terelnek, ahol még nem járt más előtted. Felkészültél az utazásra?” (Részlet az előadás ajánlójából.)
Itt akár be is fejezhetném a cikket, de bocsánat, még egy (saját) gondolat: azért (is) volt szerencsésebb a musical bábos változatát választani, mert a gyerekek szelektíven látnak, és ha valami rajzos vagy bábos, az mindjárt jobban érdekli őket, mint ha csak emberek jönnek-mennek, beszélnek a színpadon. S ha már a bevezetőben a színházunk fizikai-technikai adottságaira illetve annak hiányára utaltunk, ebben a darabban megint igazolódott, hogy néha elég egy ötletes forgó, guruló dobogó, aminek többféle funkciót adva a szűk tér is kitágul. A színészek teljesítményéről pedig annyit jegyeznék meg, hogy le a kalappal, hiszen önmagában fizikai erőpróbának is elég lenne a sok mozgással tele produkciójuk, de ráadásul igen sokoldalúak: egyszerre báboznak, beszélnek, énekelnek, és táncolnak.
