Súlyos betegség után 2020. január 18-án elhunyt a budaörsi gyerekek egykori szeretett orvosa dr. Kulin Enikő Sarolta, amit a család az interneten tett közzé. A temetése március 1-jén, vasárnap 12 órakor Budapesten a VIII. kerületben a Gyulay Pál utca 9-ben lesz, ahol egyszerű gyász-istentiszteleten búcsúznak tőle. Ez az a gyülekezet, amelybe a doktornő a hatvanas évek óta járt, itt volt az esküvője, és itt keresztelték meg gyermekeit is.
Dr. Kulin Enikő 1960-ban végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán, 1964-ben kapta meg csecsemő és gyermekgyógyász szakképesítését, 1960-1973-ig kórházban dolgozott Karcagon, majd Miskolcon és 1973. május elsejétől nyugdíjazásáig budaörsi körzeti, illetve házi gyermekorvos volt. Sokáig munkáját két helyszínen, a Kossuth utcai, illetve a Kamaraerdei orvosi rendelőben végezte. A budaörsi önkormányzattól 2006-ban kapott Budaörs Egészségügyéért kitüntetést. Ekkor nyilatkozta lapunknak (2006. júliusi szám 12. oldal), hogy azért lett gyermekgyógyász, mert a kicsikkel tud felszabadultan dolgozni. Szintén ekkor mesélte el első, meghatározó élményét: a professzor őt, mint kezdőt hívta, hogy enyhítsen egy kisgyerek fájdalmán. Természetesen a gyógyszeres kezelésen, amit a szaktekintélyek írtak elő nem tudott és nem akart változtatni, de minden nap bement a babához és dajkálta, gondozta, szerette, vagyis azt adta meg neki, amit a kicsi a szintén beteg édesanyjától nem kaphatott meg. A díjjal kapcsolatban pedig a dicséretet azzal hárította el, hogy a védőnők, az asszisztensek és más kollégák nélkül ő maga nem lenne képes a családokat magas színvonalon ellátni.
A doktornő utolsó hónapjaiban már ágyhoz kötött beteg volt, amikor 2019. augusztus elején az unokaöccse a közösségi oldalán elkezdett róla egyedi történeteket gyűjteni, hogy a budaörsiek vajon miként emlékeznek vissza rá. És ezeket az unokaöccse édesanyja fel is olvasta a betegnek. Például ezt: „Soha nem felejtjük el, amikor az alig pár éves kislányomhoz ki kellett hívni, mert nem tudtuk csillapítani a magas lázát . A Doktornő Budapestről szakadó esőben jött Kamaraerdőre a Kismartoni utcába, ahol lakunk. Ráadásul az esőtől beázott csengőnk nem szólt, nem tudott bejönni, így fogta magát, átmászott a kerítésen, nem fordult vissza, tudta, hogy annak a gyermeknek sürgős segítségre van szüksége.” Nagyon megható, hogy mennyien és milyen szeretettel emlékeznek rá ott, ahol évtizedeken át dolgozott.
