A Budaörsi Latinovits Színház kávéházi vetítéses beszélgetéssorozatában, az évad első Szellemidézésén Dajka Margitra emlékeznek, színházi és filmes szerepeinek felidézésével. szeptember 13-án 18:00–19:30-ig, az Adler Kávézóban. Novák János zenész, zeneszerző, rendező és Takács István, a szineszkonyvtar.hu szerzője, a színháztörténet kutatója lesz Bognár Évának, a színház szóvivőjének a beszélgetőtársa.
Kortársai így vallottak Dajka Margitról:
Darvas Iván: „Dayka Margit azok közé a művészek közé tartozik, akiből egy dolog hiányzik, de az teljes mértékben hiányzik: a rossz értelembe vett rutin. Nem hiszem, hogy ő akár százhúsz éves korában is megszerzi a rutinnak azt a minimális mértékét, ami képessé teszi a színészt arra, hogy megalkuvások közt tengesse életét. Ami évről évre, percről percre kompromisszumok árán élhető csak le. Dayka Margit egyike azoknak a keveseknek, akik fenntartják a reményt, hogy egyáltalában érdemes csinálni, hiszen ő nem alkuszik meg, és – hál’ Istennek – mégis él.”
Horvai István: „Egy-egy cselekvést teljesen egyéni, a normálistól eltérő módon látott. A színpadon ezeket a látomásait nagyította föl. Egyensúlyozó-művész volt a pályán, a végletek, a szélsőségek embere, született zseni”
Komlós Juci: „A pályán nem ismert lehetetlent. Célratörő volt és nehezen alkalmazkodott. Az igazából nem engedett soha. A végére azonban valahogy beleunt a küzdelembe, túl sok sérelem érte.”
Kazimir Károly: „Aki érezhette azt a sugárzást belőle, amitől a partnere is tehetségesebb lett a színpadon, soha el nem feledheti őt. Amikor Dayka játszott, akkor mindig igazi színházról volt szó, s körülötte mindenki nemesebb lett.”
Illés György: „Ha nem Magyarországon élt volna, filmeket igazítanak hozzá, forgatókönyveket írnak neki.”
Csoóri Sándor: „Érzelem és művészet – különösen színészek esetében – ritkán fonódik annyira össze, mint Dayka Margit sorsában.”
Jegyinformáció: http://latinovitsszinhaz.eu/hu/jegyinfo/jegyvasarlas.html
