Cikkünk eredetileg 2018. decemberében jelent meg. Ez után közlés.
„A karácsonyi rege is részese volt gyermekünk életének, mi tagadás, mi is élveztük a játékot”
Melyik a legkedvesebb gyermekkori karácsonyi emléked és sikerült-e abból áthoznod valamit a te gyerekeid életébe? – tettük fel néhány budaörsinek idén is kérdést, az advent idején.
St. Martin zeneszerző, előadóművész:
Gyermekként én is a testvéremmel vártam a varázst, azt a szép estét, azt a kellemes hangulatot, amit szüleim szeretete itatott át. Vártuk, hogy megcsendüljön az a pici kis csengő a karácsonyfán és akkor szabad volt az út, mehettünk a fa köré énekelni és ajándékot nézni. Az a kellemes hangulat később sem múlt el, bár hamar rájöttünk a varázsra, a titokra.
Hét évesen megláttam egy óvatlan pillanatban, hogy édesapám díszíti a fát. Nem volt csalódás. A folytatásban a szülők mindent ugyanúgy csináltak, szeretetük határozta meg ezeket a napokat, az év többi napját, életünk első szakaszát ezzel alapozták meg és készítettek fel a “rögös útra”.
Én sem, mi sem tettünk másként. Ildikóval, a feleségemmel szerettünk “varázsolni”. Norman fiúnk életét mesékkel színeztük. A karácsonyi rege is részese volt gyermekünk életének, mi tagadás, mi is élveztük a játékot!
Idén, a 25. jubileumi lemezemre írt dal, amit Normannal énekelünk közösen, a Meséktől szebb az élet címet kapta! Életünk szerves része a játék, komédia, improvizálás és a szebbnél-szebb mese.
Boldog karácsonyt kívánok, a jövőre vonatkozóan pedig mindenből eleget!
Nyikes Fatime, a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete elnöke:
Számomra a karácsony mindig a meglepetések pillanatai voltak, és annak izgalmával átszőttek. Délutánonként aludni kellett és estére ott volt a karácsonyfa teljes pompájával, és én tudtam, hogy Isten meghallgatja az imákat, hiszen honnan tudná különben, milyen ajándékra vágyom. Elsős vagy másodikos lehettem, amikor megtaláltam a karácsonyfa alatt a megálmodott plüssmacskámat. Azután az iskolában hetekig meséltem arról, hogy csak kérni kell, és akkor egvalósulnak az álmaink, tehát igehirdetővé váltam. Mit vittem át a gyerekem életébe ebből? A meglepetés örömét. Még másodikos korában is örömmel kevert meglepetést tükrözött az arca a karácsonyfa láttán.
Bálint Rezső harsonaművész-tanár, Chameleon Jazz Band:
Sosem felejtem el azokat az estéket, amikor a nagyszülői házban az egész család összegyűlt, hogy megünnepeljük a karácsonyt. A végeláthatatlan menüsort lehetetlen volt végigkóstolni a kétméteres, csodaszép fenyőfa mellett. Sok év eltelt azóta. A nagyszülők már nincsenek közöttünk. Már fát sem állítunk. Tíz éve minden december végén wellness szállodában pihenünk, 24-én koccintunk, felelevenítjük a régi ünnepek emlékeit, átadjuk a jelképes ajándékokat, megvacsorázunk és irány a medence. A karácsony tehát nálunk valóban stressz mentes, továbbra is a család, a pihenés, a békesség és a töltekezés időszaka.
Hirtling Eszter, a budaörsi színház munkatársa, többszörös nagymama:
Szerencsémre teljes mértékben sikerült átmentenem az én gyerekkori karácsonyaimat a saját családomba. Mi négyen voltunk testvérek. Anyukám pedagógus volt, apukám meg mérnök. A szüleimnek is nagyon fontos volt a karácsony, a szenteste. Mindig plafonig érő fánk volt. Akkor is, amikor lakótelepen laktunk és akkor is, amikor nagy családi házban. A díszek és a fények és a fa illata, ez a hármas, ami meghatározó volt, és az izgatottság. Szerencsére olyan párt találtam, akinek ugyanezek az értékrendjei. A lehető legtöbbet szerettük volna átmenteni a mi gyerekkorunkból a mi saját gyerekeinknek. Szerintem sikerült. A nagy fa, a fények, a szoba és a környezet feldíszítése a mai napig nagyon fontos, pedig már az összes gyerekünk kirepült a fészekből, de jó szívvel látom, hogy ugyan ezt viszik tovább a saját családjukba a saját gyerekeiknek. Kívánok mindenkinek áldott békés karácsonyt!”
Debreceni Tibor, a Budaörsi Mozgássérültek Egyesülete tagja:
Vidéken születtem, 4 éves koromban kerültem Budaörsre. Minden rokonom a szülővárosomban maradt. Ezért a karácsonyi ünnepeket minden évben vidéken töltöttük. Az ünnepek nagyon mozgalmasan teltek. December 23-án Budaörsön tartottuk a családi szentestét, mert másnap mentünk a nagyszülőkhöz, rokonokhoz. 24-én a nagyikénál feldíszítettük a karácsonyfát és készültünk a másnapi ünnepi ebédre. 25-én összegyűlt a rokonság.
Anyuék négyen voltak testvérek, mindenütt két-két gyerek. Később születtek a dédunokák, nagy élmény volt együtt látni a négy generációt. Egyszer egy évben találkozhattam az unokatestvéreimmel, rokonsággal. Most is hiányzanak ezek a meghitt ünnepi pillanatok. Amióta itt hagytak a nagyszüleim, elmaradtak a nagy rokonsági találkozók. Szerencsére megmaradtak a családi szentesték, de azóta kibővült a család, testvérem családjával.
Selmeczi Ágnes, produkciós vezető, a Budaörs Fesztivál igazgatója, a PostART üzemeltetője:
A legkedvesebb? Nekem mindegyik egyformán kedves. De miután a szüleimet pár éve elveszítettem, az ő fájdalmas hiányuk az előző karácsonyokra rányomta a bélyegét. Minden karácsonykor emlegetjük anyám felejthetetlen pulyka sültjét, ami azért is rendhagyó, mert nem volt a legjobb szakács, de ebben mesterit alkotott mindig. A karácsonyt nagyon szeretem: szeretem a szoros együttlétet a családommal, ami nálunk sajnos ritkaság már, őrzöm a hagyományainkat, szeretem a végtelenített Mennyből az angyalt, a megszokott karácsonyi díszeket, fényeket, az elhalkult várost, a tompa zajokat, a kihalt utcákat, a kiszűrődő fényeket, a sütemények illatát, a késő estébe nyúló nagy családi ebédeket. Csak az tölt el szomorúsággal, hogy egyre több teríték hiányzik az asztalról. Bori lányom máig egyik kedves emléke karácsonyról: amíg én díszítettem a fát – természetesen mindig elcsúszva időben – testvérével, Somával és apjukkal felmentek a várba és számolták a karácsonyfákat. Ők persze nem tudták, hogy apjuk egyre türelmetlenebbül küldte az üzeneteket, hogy mikor jöhetnek haza, megjött-e már az angyalka. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Bori, azaz Kőporossy Borbála, a JMMK művelődésszervezője:
Gyerekként szenteste előtt mindig a nagymamámnál aludtunk a testvéremmel, majd 24-én apukánk jött értünk és délután, amikor már besötétedett, felmentünk a Budai Várba egy nagy sétára és egész úton karácsonyfákat számoltunk, egészen hazáig. Otthon átöltöztünk szép ruhába és az „angyalszárnyak suhogása” után anyukám egy csengettyűvel jelezte, hogy bemehetünk a szobába, ahol általában a lakásunk nagy részét elfoglaló, hatalmas, csodaszép fa várt minket az ajándékokkal. A karácsony a mai napig a legkedvesebb ünnepem, mert mindig különleges és meghitt időszak, amit együtt töltünk. Ma már nem megyünk fákat számolni, hanem együtt díszítünk, sütünk-főzünk, talpat faragunk, kiégett izzósorok helyett szaladunk jóért, majd amikor megszólal a Mennyből az angyal, minden a helyére kerül.
