„A kultúrában nincs olyan, hogy konkurencia. Az egyik építi a másikat, nem elvesz belőle”
Berzsenyi Bellaagh Ádámmal, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatójával beszélgetett tegnap este Csabay Károly könyvtárigazgató a Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtár kiállítótermében. A kérdések elsősorban szakmai témákra irányultak, azonban a válaszokból ezúttal is markánsan kirajzolódtak a fiatal színházi szakember jellemvonásai.
Csabay Károly a budaörsi kulturális élet egyik meghatározó személyiségeként mutatta be Berzsenyi Bellaagh Ádámot, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatóját, akit még kinevezése előtt, mint művészeti vezetőt és rendezőt választott az olvasóközönség az első háromba azon a kérdőíven, hogy kikkel készítsenek a könyvtár munkatársai pódiumbeszélgetést. A műsor elején a könyvtárigazgató kérdései nyomán elsősorban a rendezői oldaláról ismerhette meg a sajnos szerény számú érdeklődő Berzsenyi Bellaagh-ot. „Azt egyáltalán nem tartom fontosnak, hogy engem számon tartson a közönség; ne engem nézni jöjjenek, hanem az előadást” – válaszolta Ádám arra, elvárja-e, hogy a közönség kifejezetten az általa rendezett előadásokat keresse. „Bár nem lehet elválasztani a rendezést az előadástól, de nem lehet elvárás a nézőktől, hogy a rendező személyét számon tartsa. Nekünk az a célunk, hogy az előadás, mint egész, jól működjön” – tette hozzá. Kiderült, hogy mint rendezőnek, nincs titkos technikája, amivel a színészeket instruálja, hogy a megfelelő érzéseket váltsa ki belőlük. Helyette „csak” igyekszik pontosan megfogalmazni, mit szeretne elérni, látni. Egyébként pedig a színészekben nagyon sok a belső, zsigeri „tudás”, amint a színpadra lépnek ennek a felszínre hozásában kell őket segíteni, és idegen magatartást hiába is próbálna rájuk erőltetni, hiteltelenné válna az alakítás.
Érdekességként „Az Egerek és emberekben” szereplő kutyá(k)ról is megtudtuk, hogy a menhelyről kapták kölcsön őket, és a színház állateledellel segíti a menhelyet cserébe. És az is kiderült, hogy az előadás sikerében fontos szerepe volt annak, hogy Ádám nagyon szeret együtt dolgozni a két főszereplővel (Böröndi Bencével és Ilyés Róberttel), és a darab puritán, szikár közegében igen jól érezte magát, illetve a „pasis” párbeszédek és érzések is jól estek a rendezőnek a három, korábbi munkája után, melyek a férfi-női kapcsolatokat elemezték.
A beszélgetés második felében a színház igazgatásáról esett szó és az igazgatóváltás kapcsán a régi és az új vezetés különbségeiről. Ádám kifejtette, hogy ketté kell választani azt, ami kívülről is látszik, mert abban nagy változás nem lesz, hiszen ugyanazon elvek szerint fog haladni a munka, nem változik az elmúlt négy évben meghatározó művészeti irány, aminek a kialakításához művészeti vezetőként ő is hozzájárult. Hiszen például ő hívta meg a rendezőket, választotta ki kollégáival közösen a bemutatásra szánt darabokat. Ugyanakkor belül, a technikai vezetés során rengeteg dolog lett, lesz más, mint volt Frigyesi András idejében. A különbség a praktikus igazgatás feltételeiben van, melyek a belső hatékonyság szempontjából – szervezeti, gazdasági – Ádám szerint korábban sok kívánni valót hagytak maguk után. Viszont a fiatal igazgató hangsúlyozta, hogy tudja, van hova fejlődnie, de úgy érzi, már most gyakorlatiasabb, mint elődje volt. Ezen kívül vezetésbeli gondolkodásbeli különbség is van közöttük, hiszen Ádám szerint akkor fejlődik a csapat, úgy inspirálódnak a tagjai, ha bizalmat kapnak, és folyamatos közöttük a gondolataik cseréje, az együtt dolgozás. Ezért hiszi, hogy a jó vezetőnek az a feladata, hogy megadja ezt a bizalmat a többieknek. Az egyéni tudás ugyanis önmagában kevés az eredményekhez, szükséges a kollektív tapasztalat, ami pedig csak évek során alakul ki, ha folyamatosan táplálják a bizalommal.
Szó esett még a budaörsi intézményigazgatók függetlenségéről és a döntések szabadságáról is. A könyvtár széles spektrumban válogathat az könyvek állományba vételénél, de vajon mitől függ az aktuális repertoár összetétele? – kérdezte Csabay Károly. A színházigazgató szerint mivel alkotói munkát végeznek, a színpadra kerülő darabban benne van az alkotók meggyőződése és érzelmei, ezért meghatározó, hogy kikből áll a társulat. A jelenlegi nyolcfős színészcsapat tagjai (Bohoczki Sára, Böröndi Bence, Bregyán Péter, Chován Gábor, Ilyés Róbert, Páder Petra, Spolarics Andrea és Takács Kati) nemcsak jó színészek, hanem jó emberek is, és nagyon elhivatottak, ráadásul jól működnek együtt, mint csapat. És hisznek ebben a budaörsi színházban. Képességeik alapján ugyanis máshol is lehetnének, jobban is kereshetnének, de maradnak, mert a műhelymunka itt tartja őket.
A rendezők kiválasztásánál pedig általában azt keresi, aki jót tesz a színészeknek. Ez lehet olyan, akivel már dolgoztak együtt és kíváncsiak rá, és lehet olyan, aki még nem ismert, ezért újat hozhat ki belőlük.
A színházat fenntartó önkormányzattal kötött szerződés szerint az igazgatónak évente legalább egyszer neki magának is kell rendeznie egy darabot, aminek gyakorlati haszna, hogy így jobban figyelemmel tudja kísérni a színészek fejlődését. Rendszerint olyasmit választ magának, amit más rendező nem vállalt el. Például idén egy bohózatot, és ebben a műfajban most próbálja ki magát először.
A darabválasztásnál (az új évad terveiről ITT számoltunk be) az alaptételeken kívül (például: klasszikus, modern, magyar, külföldi, gyerekeknek, felnőtteknek) figyelembe kell venni azt is, hogy növelje a színház népszerűségét, illetve tegyen jót a társulatnak. Ezen kívül egyéni adottságok, szempontok is közrejátszanak. Például, hogy Ilyés Róbert három év után végre más jellegű szerepet is kapjon, mint eddig, illetve szerepálmok teljesüljenek. A fenntartó, tehát az önkormányzata még sosem szólt bele, hogy mit játszanak – tudtuk meg. Az elvárás tőlük az, hogy a budaörsi emberek ismerjék a színházat, és jussanak is el a színházba. Ezt azonban nem lehet számszerűsíteni.
Csabay Károly ennek kapcsán megemlítette, hogy Budapest színházi vérkeringésének markáns része lett mára a Latinovits színház. „Annál nagyobb büszkeség nincs, ha a kétmilliós fővárosból az emberek kijönnek a harmincezres Budaörsre, mert meg akarnak nézni egy színházi előadást” – fogalmazta meg Berzsenyi Bellaagh Ádám. De az is rendben van, ha valaki innen megy be Pestre, és megnéz egy olyan előadást a Madách színházban, amilyenre itt nincs esélye már csak az infrastruktúra (hiánya) miatt sem.Sőt olyan is lehet, és senki nem fog elszomorodni attól, ha valaki azért megy be a Katonába, mert a Budaörsön látott Rujder Vivient szeretné látni másik szerepben. „A kultúrában nincs olyan, hogy konkurencia. Az egyik építi a másikat, nem elvon a másiktól” – jelentette ki ezt az alapigazságot a színigazgató.
A beszélgetés végén a közönség soraiból egy férfi az úgynevezett beavató színházról érdeklődött. Berzsenyi Bellaagh Ádám elmondta, hogy előkészítettek egy programot, ami októbertől indul. Drámapedagógus foglalkozik majd a gyerekekkel – és felnőttekkel – a színház keretein belül. Abból indult ez ki, hogy a színházat nézni is meg lehet tanulni, ahogy gyerekkorunktól kezdve fokozatosan egyre többet értünk meg a darabokból. Havonta egy alkalommal felnőtteknek is tartanak ilyen foglalkozást, és külön pedagóguscsoportoknak is. Az országban négy színház van, amelyik hasonlót csinál, a Kolibri gyermekszínház, a Katona, az Örkény és a Radnóti , és most már a budaörsi is. (Erről bővebben ITT írtunk.)
