„Frankfurt, Berlin, Bécs és Milánó után érkezik Budaörsre a Proton színház előadása, a Mundruczó Kornél által rendezett Winterreise!” – hirdette a Budaörsi Latinovits Színház néhány hétig, és január 7-én vasárnap este láthattuk is a darabot. A következő előadás február 10-én, szombaton lesz.
Az első előadás napján ismerősöm az utolsó jegyet vette meg, nekem kicsit korábban még azt mondták, hogy pótszékeket tettek be, így akár három szabad jegy is van. A jegyek nem helyekre szóltak, hanem „érkezési sorrendben” mindenki oda ült, ahova szeretett volna, pontosabban ahova sikerült neki. Akinek pedig nem maradt hely, annak a jegyszedő azt mondta, menjen fel nyugodtan a színpadra és feküdjön le az egyik matracra vagy vaságyra. Ezen az estén négyen-öten vállalkoztak rá.
Azt már az előzetesben elolvastam, hogy Franz Schubert közel kétszáz éve, 1828-ban (más források szerint 1827-ben) énekhangra és zongorára írt dalciklusát hallhatjuk majd. A verseket Wilhelm Müller német költő írta, és a dalciklus címe a Téli utazás. Mundruczó Kornél nemzetközi hírű film- és színházrendező (akinek alkotásai a világ legrangosabb fesztiváljain mutatkoznak be és 2003 óta rendez színházban, majd a független Proton színházat 2009-ben Büki Dóra producerrel alapította) pedig Schubert dalciklusának magányos utazóját, aki egy fiatal hölgy iránt érzett viszonzatlan szerelme miatt gyönyörű tájakon vándorol és énekel, hol reménykedve, hol fájdalmasan, egy egészen más környezetbe helyezte át, illetve helyezte párhuzamba korunk menekültjeinek kilátástalan problémáival.
A színpadkép tehát egy ideiglenes menekülttábor, és az előadás szereplői az énekes vándor Szemenyei János, illetve az őt zongorán kísérő Mocsári Károly. Egy pillanatra feltűnik egy rendőr is igazoltatni, őt Bot Ádám alakítja.
A vándor németül az eredeti szöveget adja elő, és bár Szemenyei Jánosról azt olvastam, hogy nem operaénekes, nagyon jó hangja van és zenei előadása kellemes a fülnek. Hogy a német kiejtése mennyire tökéletes vagy nem az (a beharangozó szerint ugyanis jelzésértékű, hogy akcentussal énekel), azt nem tudom megítélni, mivel alig beszélek németül. Éppen ezért nagyon sajnáltam, hogy nem nyomtattam ki magamnak előtte magyarul a dalszöveget, illetve hogy ezt nem tették meg és osztották ki a színházban. A már említett ismerősöm szerint az is jó lett volna, ha feliratozzák, ez azonban valószínűleg elvonta volna a figyelmet a valódi menekülttáborban, valódi menekültekről készült és a háttérben vetített videóról, az igen szuggesztív, a különböző arcokat egészen közel hozó képekről. Ami persze a darab megértéséhez sokkal fontosabb, mint a történésekhez csak lazán kapcsolódó dalszöveg. S hogy mi történik? Életképeket látunk egy menekülttáborban. „Vándorunk” fürdik, borotválkozik, fogat mos, eszik, befogad egy cicát majd… vízbe fojtja, vagyis ahogy a dalciklus eredeti főhőse: hol reménykedik, hol meg kétségbeesik.
Az előadás 60 perces, szünet nélkül. Ha valaki úgy megy el, hogy nem tájékozódik előtte mire számíthat, annak meglepő lehet, de mindenképpen hatással lesz rá. És ha olyas valaki téved be rá, aki szerint a menekültek „migránsok”, talán az is elgondolkozik egy kicsit…, vagy sajnos egyszerűen csak nem érti majd, hogy Schubert lírai, romantikus dallamai hogyan kapcsolódnak a modern világ egyik legsúlyosabb politikai problémájához, a menekültválsághoz. Hát pont úgy, mint ebben az előadásban, mert az élet időnként fájdalmas.
Ének SZEMENYEI JÁNOS
Zongora MOCSÁRI KÁROLY
Rendőr BOT ÁDÁM
Dramaturg WÉBER KATA
Díszlettervező BÜKI DÓRA
Jelmeztervező ÁGH MÁRTON
Kellék NAGY GERGELY
Világítás RIGÓ ZOLTÁN
Zeneszerző FRANZ SCHUBERT
Koprodukciós producer CAFÉ BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL, ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR, FILC – FISCHER IVÁN LAKÁSSZÍNHÁZA
A rendező munkatársa TÜŰ ZSÓFIA
A rendező MUNDRUCZÓ KORNÉL
Videó RÉV MARCELL, BECSEY KRISTÓF
A színház ajánlója:
Fotók: Lorenza Daverio
