„Rendkívül aggasztónak tartom többek között a homeopátiával szembeni, néhány éve felerősödő támadásokat”– írja szerzőnk, aki belgyógyász, homeopátiás orvos, mert olyan gyógyító módszerektől tántorítják így el a betegeket, amelyek segítségével állítása szerint meggyógyulhatnának. „Mi orvosok akkor ártunk, ha egy hatásos módszerről tudunk, és mégsem alkalmazzuk.”
A magán szakrendelőmet, a mai a Medic-Poliklinikát 1990-ben alapítottam. Úgy gondoltam, hogy egyedül belgyógyászként kevés vagyok, szükségem van a többi szakorvos segítségére a közös munkához a betegek érdekében.
Kezdetben úgy működtünk, mint a többi szakrendelő és sok tapasztalatot szereztem. Például azt, hogy bármilyen betegsége volt valakinek, a terápiában valahol mindig megállt a tudomány és akkor jött a szteroid.
A biofizikai és energetikai vizsgálatok 1990-ben a „nyugat” beáramlásával nálunk is hirtelen betörtek, ám a terápiás megoldások nem. A „Zsákutcában a medicina” című cikkem 1995-ben jelent meg, most 2017-t írunk, s az akkor leírtak még igazabbak. Akkor – talán még naivan – a véletlen művének tartottam, hogy a szemlélet mennyire kémiai és morfológiai, mára kiderült, hogy olykor még a tudományos eredményeket is megveszik. Lásd „fehérméreg”, azaz a cukor károsságának elhallgatása és a koleszterin főbűnössé kikiáltása. S bár az 1990-es évek végére törvénnyel, oktatással a helyükre kerültek a természetgyógyászati, sok esetben valóban természetes, de mindenképpen energetikai, biofizikai módszerek, újabban ismét káosz van kialakulóban. A Voll módszert, a homeopátiát, a reflexológiát boldog-boldogtalan alkalmazhatja, valódi szaktudás nélkül, és a betegek körül ismét kuruzslók, hemzsegnek csaknem büntetlenül. Eközben az elhivatott, komoly felkészültséggel rendelkező természetgyógyászok és orvosok a valódi feladataik végzése helyett méltatlan támadások ellen kénytelenek küzdeni, a szakma becsületéért.
Rendkívül aggasztónak tartom többek között a homeopátiával szembeni, néhány éve felerősödő támadásokat. A legismertebb kritikus nem orvos, hanem biológus, tehát laikusként mer olyan gyógyító módszerekről nyilatkozni, ezektől betegeket eltántorítani, amelyek segítségével az én állításom szerint meggyógyulhatnak. Mi orvosok arra esküdtünk fel, hogy „Nil nocere!” Vagyis akkor ártunk, ha egy hatásos módszerről tudunk, és mégsem alkalmazzuk. Megjegyzem a homeopátia mára tudományosan igazolt, minden híreszteléssel ellentétben gyermekeknél és állatokban is hatásos. Többen kaptak Nobel-díjat a hatásmechanizmusa felderítéséért. Emlékezzünk csak: húsz évvel ezelőtt az elektromos jármű számított eretnekségnek, ma pedig ezekbe is egyre több helyen tankolhatunk.
Minden homeopátiás orvos párhuzamosan alkalmazza a kémiai gyógyszereket is, mert – és ez megint egy téves állítás cáfolata – nem vagyunk gyógyszerellenesek. Nagyjából tudjuk, hogy mikor van erre, és mikor van arra szükség, sőt a kétféle terápia tökéletesen kiegészíti egymást. A kémiai szerek azonban kémiailag hatnak, ezért sajnos mellékhatással is bírnak, a homeopátiás szerek viszont a rezgéseik és az információjuk révén fizikailag, mellékhatások nélkül befolyásolják a szervezetet. De az alkalmazásához mégis orvos kell! Mert soha nem vagy homeopátia, vagy „hatóanyag”, hanem is-is. Mindig a beteg kora, állapota, betegsége, annak súlyossága szabja meg a helyes terápiát, olykor a műtét szükségességét.
Ugyanez vonatkozik a kivizsgálásokra. A képalkotó módszerekre, a laboratóriumi vizsgálatokra, illetve a biofizikai energetikai informatikai módszerekre együtt van szükség, és nálunk 25 éve együtt működnek, eredményesen.
Az általam vallott szemlélettel nemcsak az allergiások (asztmás lányom volt az első gyógyult betegem), de egyéb krónikus betegségekben szenvedők is, többek között a krónikus ízületi gyulladásban szenvedők vagy a hajhullással küszködők, a gócbetegek, a refluxosok, mind-mind meggyógyulhatnak a homeopátia támogatásával. Lehet, hogy a lelki blokkjaikat még kineziológiával is oldani kell, lehet, hogy a fogaikat is rendbe kell tenni, de meggyógyulnak.
