„A daganatos betegségek területén az orvostudomány fejlődése kissé elmaradt, és sok egyéb ok mellett ennek köszönhető, hogy megnőtt a csodaszerek és módszerek iránti igény és természetesen azok száma is, akik azt jó pénzért igyekeznek kielégíteni” – állítja szerzőnk, aki belgyógyász és háziorvos.
Gyakorló háziorvosként és belgyógyászként megtisztelő volt számomra a felkérés, hogy megosszam a gondolataimat a hagyományos orvoslás és az alternatív medicina helyéről illetve létjogosultságáról mai világunkban. Az elmúlt huszonkilenc év alatt szerzett tapasztalataim mondatják velem a következőket.
Senki nem vitathatja, hogy az elmúlt néhány évtizedben hatalmas előrelépés történt a hagyományos orvoslásban mind a diagnosztikai, mind a terápiás módszerek terén. Ennek köszönhetően látványosan nőtt a születéskor várható élettartam a fejlett országokban. Jelenleg a nők Európa nyugati felén 84-85 évre számíthatnak, a férfiak pedig körülbelül 80-ra. Hazánkban ez a szám kissé alacsonyabb 78, illetve 72 év, de így is öt-hat évvel meghaladja a húsz évvel ezelőtti számokat.
A látványos fejlődés ellenére mégis számtalan megoldatlan kérdéssel néz szembe még most is a hagyományos orvoslás. Míg a keringési rendszer betegségeinek diagnosztikájában és gyógyításában a fejlődés töretlen, addig sajnos a daganatos betegségek területén a fejlődés kissé elmaradt. És bizony sok egyéb ok mellett ennek köszönhető, hogy megnőtt a csodaszerek és módszerek iránti igény és természetesen azoknak a száma is, akik azt jó pénzért igyekeznek kielégíteni.
Az ősi illetve kínai módszerek újra felfedezéséről, a tapasztalatokon álló gyógyításról, a mindenféle energiaátadás alkalmazásáról és egyéb módszerekről órákat lehetne beszélni. Ám a huszadik század elején, amikor ezeknek a csodáknak a nagy része már létezett, az orvostudomány még gyerekcipőben járt és a várható élettartam negyven év volt. Ma a duplája, de nem a csodaszereknek, hanem a hagyományos orvoslás fejlődésének köszönhetően.
Az alternatív medicinával én magam a nyolcvanas évek végén találkoztam, mindenféle tabletták és injekciók formájában álltak rendelkezésre. A legvisszataszítóbb esetem az volt, amikor egy „csodadoktor” petróleum itatásával próbált segíteni egy kétségbeesett betegemen. Sajnos a beteget elvesztettük, a kuruzslóra pedig hosszú börtönévek vártak. Egy másik betegemet éveken át sikerült hagyományos orvoslással elfogadható állapotban tartani, amikor a betegtársai javaslatára ő is felkeresett egy szemfényvesztőt. A beteg saját higított vérének néhány cseppjével akart segíteni a páciensemen és a rendelője előtt hosszú sorokban várakozókon, tragikus következményekkel.
Manapság sem lankad a csodatevők lendülete! A leghihetetlenebb módszerekkel, most éppen mágneses és energia kibocsátó ketyerékkel árasztják el a gyanútlan és hiszékeny embereket, kicsikarva tőlük az utolsó megtakarításaikat.
Amíg egy hagyományos gyógyszer a betegek kezébe adható, igen szigorú, többször ellenőrzött vizsgálatok sorozatán esik át, és a fejlesztésükre dollármilliókat költenek, rengeteg szakember közreműködésével. Az alternatív medicinában ez ritkán mondható el. Sokszor nem tesznek mást, mint kissé zavarosan fogalmazva, de a fájó pontokra rátapintva a betegben a gyógyulás reményét keltik. Miért gondoljuk azt, hogy a hatalmas kapacitással, emberi és anyagi lehetőségekkel rendelkező kutatóműhelyeket le lehet győzni egy sufniban előállított csodaszerrel, vagy hogy csak ott lehet legyőzni? Miért gondoljuk azt, hogy a gyógyszergyárak kizárólag a pénzünket akarják, míg a többi, nem hagyományos szereket árusítók csak a javunkat?
Sajnos való igaz, hogy hagyományos orvoslás iránti bizalom napjainkban megrendült, néhány esetben el is veszett. Részben a csalódások miatt, de legalább ilyen mértékben a közösségi médiák által terjesztett félinformációk okán. De ideje észhez térnünk, orvosoknak, betegeknek, egészségeseknek! Újra vissza kell nyerni és adni a bizalmat, távol kell tudnunk tartani a csodákkal hitegetőket a hiszékeny betegektől és családtagjaiktól. Ez rendkívül fárasztó munka lesz, de valahol, valamikor el kell kezdeni.
