Szubjektíven a karácsonyi ajándékozásról
Idén november 25-én volt a Black Friday, azaz Fekete Péntek és bizony messze nem rohamozták meg az akciós ajánlatokért úgy az emberek a boltokat, mint néhány évvel korábban. Örüljünk-e ennek, mert azt jelenti, hogy a karácsonyra készülődés már nem egyenlő az őrült költekezéssel, egymást túl licitálva, hogy ki tud drágább ajándékot venni? Vagy ellenkezőleg, legyünk borúsak, mert szegények vagyunk, az elmúlt hónapokban tapasztalt és a ma élő generációk által még soha meg nem élt mértékű energia- és élelmiszerár emelkedés miatt egyszerűen már nincs miből vásárolni?
Alighanem mind a kettő egyszerre igaz. Ha beosztással kell élni, jobban meggondoljuk azt is, miként ünnepeljünk. Közhely és ebben a formában nem is igaz, hogy karácsonykor „csak” szeretetet kell adnunk egymásnak, családtagjainknak és nem tárgyakat. Hiszen egy saját magad által készített ajándék is a szeretetről szól, de az is, ha teljesíted a másik kívánságát és olyasmit veszel neki, amit nem tudna/merne megvenni saját magának, pedig nagyon szeretné. Az ajándékozással csak akkor van baj, ha pótolni akarja a szeretetet és nem kifejezni azt. Az ajándék az úgynevezett „szeretetnyelvek” egyike. Aki nem ad ajándékot, mert minek, az elszalaszt egy fontos lehetőséget arra, hogy kifejezze, mennyire figyel oda a másikra.
A karácsonyi ajándékozás eredete Szent Miklóshoz vezethető vissza, majd a reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-ról áthelyezték karácsonyra, de a napjainkra jellemző nagy ajándékozás csak a 19. században kezdett megszokottá válni. Mikulásra így a csoki maradt meg, karácsonyra pedig… kinek, mi.
„Én minden karácsonyra dió nagyságú gyémántot veszek, csak azért, hogy ne sokat költsek csomagolásra!” – jót nevettem ezen a bejegyzésen egy internetes közösségi csoportban. A férfi (mert pasi írta) arra a kérdése válaszolt, hogy ki, mibe csomagolja az ajándékokat. A kommentek többsége pedig arról szólt, hogyan csomagoljunk úgy, hogy szép legyen, de spóroljunk, no meg a környezetet is védjük.
A Budaörsi Naplóban néhány éve az utóbbi szempontból foglalkoztunk a témával (ITT olvasható a teljes cikk), hiszen a magyarok mintegy 95 kg papírhulladékot termelnek az év végi ünnepek idején (igaz, ez kicsit régi 2014-es adat, de sajnos azóta nem kevesebb, hanem több lett), amelynek felét a csomagolóanyagok – főleg a vásárolt termékek borítása és a karácsonyi díszpapírok – teszik ki. Tehát csomagoljuk vagy ne csomagoljuk az ajándékokat? – kérdeztük a budaörsi Varga Évát, az azóta megszűnt Föld Napja Alapítvány elnökét. „Figyelj a csomagolásra is – ajándékozd meg a természetet is azzal, hogy nem használsz csomagolópapírt, ami néhány percnyi gyönyörködtetés után óhatatlanul a szemetesbe kerül. Létezik olyan megoldás, amiért nem kell fák ezreit kivágni, rengeteg vizet, energiát elhasználni. Csomagolj kreatívan – asztalkendőbe, színes sálba, régi újságba, üvegbe, cipős dobozba, régi kézibőröndbe…, hogy az idei ünnep idején már ne kerüljön 15%-kal több szemét – döntően csomagolási hulladék – a kukákba” – válaszolta.
Tovább olvasgatva a friss megjegyzéseket az említett közösségi oldalon: „Én tavaly azt a papírt használtam fel, amit internetről rendelt dolgok mellé gyűrtek be töltőanyagnak a dobozba és magam festettem rájuk. De akár egy spárgával rákötött fenyő ág és fehér vagy bármilyen papírból kivágott csillag, fenyőfa stb. alakú kis ajándék kártya is fel tudja dobni a natúr csomagolást.” Van, aki a kiflis zacskókba csomagol, más semmibe, de a leggyakoribb, hogy a díszzacskók járnak körbe-körbe, újrahasznosulva.
„Milyen ajándékokat? Már nem divat. Most pénzt, vásárlási utalványt adnak. Az sem biztos, hogy örömet okoz, mert lehet kevés. Régen volt olyan nyakkendő, sál, ami végül eljutott ahhoz, aki eredetileg vette örömmel és szeretettel. Ma már az ember nem örül a karácsonynak, inkább fél és szorong, hogy sikerül e annyi pénzt tenni a borítékba, hogy egy hónap múlva ne a spejzba lássa meg, miközben a cukrot veszi le a polcról. Utálom a karácsonynak ezt az ajándékozási részét” – ezt viszont egy középkorú hölgy írta. Nagyon elszomorodtam, amikor elolvastam. És ahogy neki is írtam, itt hadd ismételjem meg: aki így érez, sajnos, valamit nem jól csinál. Hiszen az ajándék készítése, kiválasztása bizony öröm, ha közben arra gondolunk, mit is szeretne az, akinek adni fogjuk, milyen ember ő. Öröm, amikor átadjuk és látjuk rajta, hogy sikerült eltalálni a kívánságát. És öröm, ha hónapokkal később látjuk, hogy használja is.
Annak, hogy idén a Black Friday, azaz Fekete Péntek napján nem teltek meg a boltok a bevezetőben említetteken kívül lehet egy harmadik magyarázata, hogy a karácsonyi akciók már nem egyetlen napra korlátozódnak, hanem hetekkel az advent előtt megkezdődnek és egész december 24-ig kitartanak, sőt, sokan az utolsó napokban számítanak még nagyobb leárazásokra. És lehet persze azért is mérgelődni, hogy emiatt a karácsonyi hangulat kellékei már októbertől ott vannak az áruházakban, de nem érdemes. Inkább azok, akik tehetik, nyugodtan éljenek a kedvezményes lehetőségekkel! Csak az eredeti célt ne felejtsük el! Vajon honnan tudhatjuk, hogy milyen ajándékkal szerezhetnénk örömet? „Megfigyelhetjük, hogyan reagál, amikor másoktól ajándékot kap, vagy milyen megjegyzéseket tesz katalógusok böngészése vagy tévéreklámok közben. Akár meg is kérdezhetjük tőle, hogy sorolja fel, milyen ajándékokra vágyik. Az ajándéknak nem feltétlenül kell drágának lennie. Egy szál virág, egy doboz csokoládé, egy képeslap vagy egy könyv is kifejezheti szeretetünket. A szeretet nyelve egyetemes, ám ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárását beszéljük.” Gary Chapman)
