Már pici korban, a kezdetleges firkákban megmutatkozik a gyermek alapkaraktere, a vonalak tükrözik figyelmét, érzékenységét és reakcióit a világra. Mindezek a szülői gondoskodás, a nevelés és a rajzi gyakorlás, a fiziológiai fejlődés, a pszichés érés során változnak. Már igencsak a végéhez közeledik a nyár és újra itt az óvoda (azoknak, akik nem kértek nyári ügyeletet hosszabb szünet után) és hamarosan becsengetnek a az iskolákba. Grafológus szerzőnktől ennek apropóján kértük az alábbi cikket.
Gyakran két véglet között találkozhatunk a szülői gondoskodással. Az egyik szülői típusba tartoznak azok, akik mintegy rivalizálva egymással, már csecsemőkortól igyekeznek gyermekükből minél többet kihozni, olykor már az óvodában túlterhelik kicsinyeiket. A másik szülői típus, akiknek csak hat éves korban, a beiskolázás idején vagy már csak az iskolapadban jut eszébe a gyermek készségeire, fejlettségi szintjére odafigyelni. De vajon mire lehet odafigyelni már kisebb korban, mit kell tudnia egy iskolaérett gyermeknek, s mit tehetnek a szülők?
Az időben felismert problémák megoldhatók és nincs szükség arra, hogy a gyermek az iskolában évekig szenvedjen a számára teljesíthetetlen követelményektől. Megfelelő fejlesztéssel, illetve még egy év az óvodában, és játékos gyakorlással sok esetben megszűnnek a problémák, mert a következő tanévben már képes a gyermek a normál iskolai követelményekben is helytállni. Sok szülő mégis személyes sértésnek, saját kudarcának éli meg, ha az óvodában történő vizsgálat alapján kiderül, hogy gyermekének nem javasolják a beiskolázást. De mikor érdemes várni az iskolával és mikor nem? Vegyük sorra a legfontosabb kérdéseket!
Hisszük-e vagy sem, de már pici korban, a kezdetleges firkákban is megmutatkozik a gyermek alapkaraktere és fő jellemzői. A vonalak tükrözik figyelmét, érzékenységét és reakcióit a világra. Mindezek a szülői gondoskodás, a nevelés és a rajzi gyakorlás, a fiziológiai fejlődés, a pszichés érés során még változnak. Öt-hat éves korra kialakul „a gyermekrajz”, amikor már az irányított kézmozdulatok és a spontán pszichés, indulati vizuális megnyilvánulások mellett tudatos tervezésű képalkotás is megjelenhet. Már a három éves gyerek különbséget tesz alapformák között, mint például kerek, hosszúkás, szögletes. Négy-öt éves korra pedig nem utólag nevezi meg a kép tartalmát, hanem tervez, másol, a „tündérmese” világa mellett már a valóságot (ahogyan ő azt megéli) a maga módján leképezi. Hat évesen megjelenik az írólapon a felnőtt írást utánzó, úgynevezett „kvázi írás”. Ez a felnőttet utánzó cselekedet, vágy az írástanuláshoz, ami az írásnormák elsajátításához fontos lépcsőfok. De vajon ez elegendő-e ahhoz, hogy nem sokkal a hat éves kort betöltve az iskolapadban a szigorú szabályoknak és az írástanulás, betűtanulás követelményeinek megfeleljen a gyermek?
Az iskolai érettség kritériumai közé sorolja a szakirodalom többek között a feladattudatot és kötelességérzetet, az akarat és önfegyelem megfelelő szintjét, a közösségi, beilleszkedési alkalmasságot, a 20-30 percig tartó aktív figyelmet, valamint a fejlett beszédkészséget. Az iskolaéretlenség jelei közé tartozik a túlzott fáradékonyság, a nagyfokú mozgékonyság, a figyelem könnyű elterelhetősége, a túl lassú munkatempó, vagy például a fejletlen beszédkészség, szegényes szókincs. De csak az a gyerek nevezhető tanulási zavarokkal küzdőnek, aki a normális, átlagos iskolai oktatás során nem képes megtanulni írni, olvasni, számolni. Szakmai szempontból tehát nem szabad tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát vagy diszkalkuliát megállapítani addig, amíg a gyermek megfelelő szintű általános iskolai oktatásban nem vett részt. Minél fiatalabb gyermekről van szó, annál kevésbé jogos bármely tanulási zavar diagnosztizálása, ami nem jelenti azt, hogy rá kell hagyni a problémákat, hiányosságokat és nincs szükség már az iskolába lépés előtt a figyelmeztető jelek alapján korai fejlesztésekre. A tanulási zavarok esetében nem a gyerek értelmi képességeivel, szorgalmával van probléma, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók (részképességek) fejletlensége okoz nehézségeket. Ilyenkor a gyermek egyes képességei nem jutottak el a szükséges iskolai készségszintre. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermek figyelmetlen, gondolatai elkalandoznak, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák, a mozgása összerendezetlen, ügyetlen. A tanulási és koncentrálási nehézségek miatt a teljesítménye ingadozó. A sok kudarc, meg nem felelés, a környezet felől érkező negatív értékelés az amúgy is nyughatatlan, szétszórt gyereket agresszívvá teheti. Más típusú gyermek viszont éppen szorongóvá, visszahúzódóvá válhat, ilyenkor esetlen mozgású, tétova és bizonytalan lesz.
Az írásban és olvasásban jelentkező zavarokat több tünetből is felismerhetjük. Ilyen például a kusza írás, bizonytalan vonalvezetés, betűk nagyságának egyenetlenségei, a betűk, szavak felismerési nehézségei, hiányos betűforma, ékezetelhagyás, szó- vagy betűkihagyás. De ide tartoznak még az olvasás olyan típusú zavarai, amikor a gyerek nem ismeri meg a megtanult betűket, szavakat, ha azok más nagyságúak,színűek.
A grafoterápia az írásjavítást, írásfejlesztést tekinti feladatának, ám a gyerekek esetében az írásproblémák megoldásában nem az iskolai írástanítás megismétlése a cél, hanem az életkorhoz megfelelő írásfejlettség elősegítése. Gyakori, hogy a grafoterápiai programban az élettani (írásbiológiai) háttér rendezése és az íráskészség konkrét javítása mellett személyiségfejlesztő tréningre, magatartás zavarok megoldására vagy akár szociokulturális háttér rendezésére is szükség van, ami több szakember összetett munkája.
A grafológus szakemberek kezében (is) nagyon népszerű a gyermekrajz vizsgálat, mint a gyermek megismerésének eszköze. Mivel a rajzkészség, az írásfejlettség gyermekkorban és fejlődésben elmaradt (sérült) felnőttek esetében összefügg a mentális képességekkel is, ezért erre is külön figyelmet kell fordítani. Azonban háttér információk nélkül legyünk óvatosak! Gyengén rajzoló vagy kézzel nehézkesen író gyermek és felnőtt egyaránt lehet kiemelkedően jó értelmi képességű is. Értelmes gyerekeknél mégse törődjünk bele, hogy nem tud rajzolni vagy szétszórt, hogy rossz a mozgása, esetleg csak „lusta, pedig tudna” vagy figyelmetlen.
Lényeges, hogy a megszülető gyermekrajz a pedagógiában elsősorban a fejlődési folyamatokat szolgálja, nem pszichológiai vizsgálati anyagnak készül, de egyúttal visszajelzés is ezekről a pszichés és fejlődési folyamatokról. Tehát figyelembe kell vennünk, hogy a rajzolás során is érési folyamatról van szó. Érést tanítani nem lehet, de gyorsítani igen, sok-sok gyakorlással.
Ám az egész gyermeket nevelnünk kell ahhoz, hogy a nevelés egészén belül a vizuális nevelés is célba érjen – s ezek következtében végezetül a gyerek rajza és később az írása is „rendben legyen”. Kizárólag a szülőkkel és a pedagógusokkal való összhangban, együttműködésben ezt a komplex célt szolgálja, s segítheti elő a grafológus is a munkájával.
(Felhasznált forrás: Balázsné Szűcs Judit: Rajzelemzés belemagyarázás nélkül, Gyarmathy Éva: Tanulási zavarok Pedagógiai Szemle)
R. Eller Gertrúd
