Állati interjú: A magyar parlagi szamár

0
44

Shrek útitársa, Micimackó legjobb barátja és Sancho Panza hátasa. Számos filmben és mesében feltűnik, barátságos és hűséges természete miatt az egyik legszerethetőbb háziállat. Képzelt állati interjúnk alanya a júliusi Hónap Állata szavazás nyertese, a magyar parlagi szamár. A Budakeszi Vadaspark Parasztudvarában hazánk őshonos állatfajának ráadásul nem is egy, hanem két képviselője él. Ismerd meg Pörkölt és Nokedli izgalmas “szamáréletét”!

Sziasztok! Kezdjük máris egy bemutatkozással!

Nokedli: Oké, szerintem kezdheti a bemutatkozást Pörkölt, hiszen ő van itt régebb óta.

Pörkölt: Köszönöm, Nokedli, ez kedves tőled. Sziasztok! Engem Pörköltnek hívnak. Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy hivatalos női vagy kanca név, mindenesetre megszoktam már, szeretem. Nagyon-nagyon régóta élek a Vadasparkban, idősebb is vagyok sok ittlakónál.

Nokedli: Sziasztok! Én pedig Nokedli vagyok, herélt. Nem olyan régóta élek itt, 2017-ben érkeztem a Vadasparkba, körülbelül egy éves koromban. Ami azt jelenti, hogy most 5 éves vagyok. Ahogy a nevünkből is gondolhatjátok, Pörkölttel remekül kiegészítjük egymást. Én hozom a fiatalos lendületet, ő pedig picit olyan, mint egy bölcs és figyelmes nagynéni.

Úgy tudjuk, hogy védett őshonos háziállatok vagytok. Mit jelent ez pontosan?

Pörkölt: Igen, ezen sokan meglepődnek, mert az emberek általában nem is gondolják, hogy a háziállatok ugyanúgy lehetnek védettek, mint a vadon élő állatok. A besorolásnak igazából a fajok genetikai tisztaságának megőrzése a célja, amivel elkerülhető a kipusztulásunk. Így jó eséllyel a parlagi szamarak is sok-sok ideig, akár több évezredig fennmaradnak még és segítik az embert.

Nokedli: A védett őshonos háziállat besorolásunkat 2005-ben nyertük el. Ide tartoznak még egyébként a mangalicák, a szürkemarha, de a kuvasz és az erdélyi kopó is.

Mesélnétek egy kicsit a fajtátok jellegzetességeiről? Milyen rokonságban vagytok a vadszamarakkal és hogyan kerültetek a Kárpát-medencébe?

Nokedli: Pörkölt, ezt a részt elmondod? Én még nem tudok olyan sokat a történelemről, mint Te.

Pörkölt: Persze, persze. Fontos tudni, hogy a szamarak sem voltak mindig háziállatok. Mindössze körülbelül 6 000 évvel ezelőtt, Afrikában háziasítottak minket, vagyis őseinket, az afrikai vadszamarakat, akik akkoriban hatalmas területeken éltek a vadonban. 

A háziasított szamarak eleinte még csak a Nílus északi vidékén, valamint a Földközi-tenger partvidékén élő embereket segítették a mindennapokban. Európába és a Kárpát-medencébe később érkeztek, mégpedig egy-egy kereskedő(karaván), utazó vagy vándor málhásállataként. Főként Európa mediterrán, déli és balkáni területein lettek nagyon népszerűek.

Nokedli: Ó, így már mindent értek én is! A kitartásunk, a szívósságunk és a terherbíró képességünk miatt lettünk ilyen népszerűek az akkori utazók körében.

Miről lehet titeket felismerni vagy hogyan tudunk megkülönböztetni a lovaktól?

Nokedli: A szamarak egyik különleges ismertetőjegye az óriási füleik, illetve a zömökebb testalkatuk. Nagy füleinket is őseinktől örököltük, akik jó hasznát vették, hiszen az afrikai hőségben így nagyobb felületet biztosított a párologtatásra, hőleadásra. A lovaknál alacsonyabbak vagyunk, körülbelül akkorára növünk, mint egy póni. Na és persze a színünk sem hasonlít a lovakéhoz. Nekünk sötétszürke, vagy barnás, olyan”szamár szürke” színű a bundánk.

Pörkölt: Érdekesség még, hogy amíg őseinknek téli bundára nem volt szükségük, ugye az afrikai meleg miatt, nekünk itt Európában elkél a plusz réteg a hideg időben.

Nokedli: Egyébként meg négy lábunk van, páratlan ujjú patások vagyunk, van farkunk és loboncos sörényünk. A hímet csődörnek, a nőstényt kancának, az újszülött szamarat pedig csikónak hívjuk. Akár 25-30 évig is elélünk. Csakúgy, mint a lovak.

Ja, igen és még valami. Tudjátok, hogy milyen hangot adunk ki? Ha nyerítés helyett a jellegzetes “iááá iááá” hangot halljátok, akkor biztosak lehettek benne, hogy szamárral találkoztatok.

Azt hallottuk, hogy nagyon szerettek napfürdőzni, a földön hemperegni.  

Nokedli: Igen, tényleg az egyik kedvencünk. Hetyke, a karámtársunk is imádja. Hetyke egyébként egy ló, hárman osztozunk a kifutón. Tök jól kijövünk egymással, bár én néha csipkedni is szoktam a többieket, de csak olyankor, ha unatkozom. Valahogy fel kell rázni a Parasztudvar életét, nem igaz?

Pörkölt: Tudod Nokedli, én pont ezt szeretem benned a legjobban. Van egy olyan érzésem, hogy sosem fogod kinőni ezt a kedves kajlaságodat.

A napfürdőről kérdeztetek… Igazán jó dolog az, süttetni magadat a nap melegítő sugarai alatt, aztán hemperegni a földön.

És miket szoktatok még csinálni itt a Vadasparkban? Hogy telik egy napotok?

Pörkölt: Jóformán eszünk, iszunk, napozunk, szórakoztatjuk egymást és a látogatókat. Én nagyon szeretem a látogatókat, főleg, ha hoznak nekünk finom zoocsemegét. A szamarak alapvetően társas lények, ezért természetünknél fogva egyedül nem érezzük igazán jól magunkat. Szerencsés helyzet, hogy a Parasztudvar népes lakóközösségének tagjai lehetünk, mert mindig történik valami, és sosem vagyunk egyedül.

A zoocsemegén kívül azért mást is szerettek, ugye? Mi szokott az asztalra kerülni?

Nokedli: Ó, nem vagyunk egy válogatós banda, fő táplálékunk a fű és a széna. Nassolni valónak pedig almát és répát szoktunk kapni a gondozóktól. A látogatóktól viszont csak zoocsemegét fogadhatunk el, vigyáznunk kell az alakunkra.

Egyébként meg is lehet minket simogatni, szeretjük a babusgatást.

Rengeteg érdekességet megtudtuk most rólatok. Köszönjük az interjút! 

Üzennétek valamit az Olvasóknak és a Látogatóknak?

Pörkölt: Ha a Budakeszi Vadasparkban kirándultok, keressétek a Parasztudvar, hozzatok egy kis zoocsemegét és töltsetek jó sok időt nálunk. 

Nokedli: A Parasztudvart már messziről hallani fogjátok, ezek a tyúkok és libák nagyon hangosak tudnak lenni. 🙂

 

 

 

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here