Bemutatkoznak a szakrendelések 3. rész
A Budaörsi Egészségügyi Központ járóbeteg-ellátását bemutató cikksorozatunkban a baleseti sebészet feladatait járjuk körül dr. Tóth Zoltán ortopéd traumatológus és a szakrendelés állandó asszisztense, Kucsera Beáta segítségével. A beszélgetést a rendelési idő végére beszéljük meg, a doktor úrra azonban várakozni kell. Kemény nap volt? Nehezen fogytak el a betegek?
„Szokásosan zsúfolt nap volt, viszont nem árt tudni: a traumatológián nincsenek betegek. Itt sérültek vannak” – mondja nevetve Tóth Zoltán. Ami nem pusztán játék a szavakkal: a sérülést szenvedő embernek nincsen betegségtudata, élete váratlanul zökken ki a kerékvágásból, és el is várja, hogy a lehető leghamarabb visszatérhessen munkájához, megszokott tevékenységeihez.
A szakrendelést, amelyet évente nagyjából ötezer ember keres fel Budaörsön, jelenleg két szakorvos látja el a hét három napján; állandó támaszuk az intézményben 2008 óta dolgozó Hehl István-díjas asszisztens, Kucsera Beáta. Hihetnénk, hogy munkájukat a COVID okozta ellátási hullámzás nem nagyon érintette, de ez nem így van: a törések rögzítésére szolgáló implantátumok például nagyon sok emberből nem lettek eltávolítva. Ezek a páciensek mostanában jelentkeznek a szakrendelésen, megemelve a forgalmat.
A traumatológiai ellátás jellegéből adódik, hogy beutaló nem szükséges hozzá, az élet természetéből viszont az fakad, hogy gyakorlatilag kiszámíthatatlan, mikor hányan jelennek meg friss sérüléssel az intézményben. A hangsúly a „friss” szón van, csakhogy itt jönnek a határesetek – mondja Tóth Zoltán. A páciens például hónapok óta él térdfájdalommal, biceg, de nem fordul a háziorvosához, aki beutalná az ortopédiára, inkább vár a csodára, hogy maguktól elmúljanak a tünetek. Aztán egyszer csak megbotlik, beüti az érzékeny ízületet, fájdalmát immár elviselhetetlennek érzi, bejön a traumatológiára. Megröntgenezzük, kiderül, hogy látható traumás sérülése nincsen, előrehaladott porckopása viszont igen. Végül így kerül be az ortopédiai ellátásba, később, mint kéne, extra fájdalmak árán. Az esetből az a tanulság, hogy a betegnek is tudatosan kell használnia az ellátórendszert gyógyulása érdekében. Tóth Zoltán szerint megértéssel, türelemmel kell fogadni az ilyen betegeket is, mindenkin meg kell próbálni segíteni. A betegutak korrekciója a traumatológián mindennapos.
A sérüléseknek nagyon sok szintje van, értelemszerű, hogy a járóbeteg-szakrendelés keretei között nem lehet mindent ellátni. A páciensek is tudják, hogy egy politraumatizált sérülthöz (vagyis ha a sérülések több szervcsoportot érintenek) mentőt kell hívni, hogy megfelelő szintű kórházi ellátásban részesülhessen. A koponyasérülteket idegsebésznek célszerű látnia, őket jellemzően fejlett képalkotó diagnosztikai eszközzel, pl. CT-vel vizsgálják. Az érzékszervek sérüléseivel más szakrendeléseken – szemészet, fül-orr-gégészet – foglalkoznak.
Mire szolgál akkor a járóbeteg-traumatológia? Elsősorban izolált végtagsérülések – vágások, zúzódások, csonttörések – diagnosztizálására és ambuláns ellátására. Csonttörések esetében sokszor a beteg részletes tájékoztatásával kell közös döntést hozni az alkalmazott terápiáról. Míg régen szinte mindent gipszeltek, az elmozdult csontok rögzítése ma már gyakran történik műtéti úton; ilyen esetben továbbküldik a sérültet. A csontgyógyulás idejét egyébként – a közhiedelemmel ellentétben – nem befolyásolja az alkalmazott technika, a csont így is, úgy is ugyanannyi idő alatt fog összeforrni, azonban a rögzítési idő jelentősen módosul, sok estben a műtétet követően rögzítés nem is szükséges. A rehabilitáció körülményeiben már jelentősebb különbségek adódhatnak. Az ízületi sérülést – például szalagszakadást – elszenvedő pácienseket nem egyszer tervezhető műtétre jegyzik elő az intézmény egynapos sebészetén, ahol Tóth Zoltán és kollégái artroszkópos vagy akár nagyobb invazivitású ortopédiai helyreállító műtéteket tudnak végezni, Majzik Ernő orvosigazgató vezetésével pedig élsportolók sérüléseit is magas színvonalon látják el.
Ha felmerül a műtéti beavatkozás lehetősége – és végül is minden csonttörés ilyen –, Tóth Zoltán két dologra hívja fel a figyelmet. Minden altatásos műtét alapfeltétele, hogy a páciens hat órán keresztül ne egyen, ne igyon. Ösztönös, de hibás reakció a traumát elszenvedő sérült megitatása vízzel – ezt kerülni kell, máskülönben tolódhat a műtét. A másik a véralvadásgátlók kérdése. Minden olyan betegnek, aki ilyen gyógyszert szed, illetve az őt kísérő közreműködő hozzátartozónak pontos tájékoztatást kell adnia a baleseti sebész számára a gyógyszer fajtájáról és adagolásáról. A pontatlan vagy hiányos információk veszélyt jelenthetnek a sérültre!
Ami a sérülések eredetét illeti, a munkahelyi balesetek örömtelien visszaszorultak, a munkaadókat a jogszabályok és a józan ész is arra ösztönzi, hogy a szabályokat betartassák, a védőfelszerelések viselését megköveteljék – mondja Tóth Zoltán. A sérülések zöme a háztartásokban, a közlekedésben vagy sportolás során következik be. Jellemző rájuk a szezonalitás, de az is, hogy nagyrészt elkerülhetőek lennének. Tavasszal például előkerülnek a fűnyírók, ami természetes. Papucsban nyírni viszont nem természetes, sokan mégsem húznak zárt cipőt. Húsvétkor kiderül, hogy a konyhai kés vagy a botmixer veszélyes eszköz, a kukta forró gőzzel működik, égési sérülést okoz. A gyümölcsérés a baleseti sebész szemével nem pusztán fenológiai fázis, hanem a létráról történő leesések szezonja. Ha megjön a jó idő, a terepbringások és -motorosok is gyakori vendégek a traumatológián, pár csonttörés náluk borítékolható. Ők legalább tisztában vannak a veszélyekkel, érthetetlen ugyanakkor, az átlagos közlekedők közül miért hiszik magukat számosan sérthetetlennek, miért nem visel például minden biciklista védősisakot az utakon. A koponyán egy kisebb ütés is súlyos következményekkel járhat! Száz szónak is egy a vége: a biztonsági szabályok betartásával, az alapvető védőfelszerelések alkalmazásával számos baleset elkerülhető lenne.
Ami a többi szakmával való együttműködést illeti, Tóth Zoltán és Kucsera Beáta a radiológia szerepét emeli ki. A röntgen folyamatosan működik, a szakképzett traumatológus értelmezni tudja a képi leletet, így a diagnózis és a terápiás javaslat gyorsan elkészül. Nagy könnyebbség a közelmúltban telepített korszerű PACS informatikai rendszer, amivel a röntgenképek azonnal a vizsgálatot kérő orvos monitorjára kerülnek, a korábban készült felvételekkel is egyszerűen összevethetők.
A másik szorosan kapcsolódó terület a Farkasréti úti egységben üzemelő fizikoterápia és gyógytorna, amelynek nagy szerepe van az utógondozásban, a rehabilitációban. Tény, hogy a legtöbb trauma nem múlik el nyomtalanul. A cél az, hogy a páciens egy-egy jelentősebb sérülést követően a lehető leggyorsabban jusson el a rehabilitáció lehető legmagasabb fokára – ebben segítik őket először a traumatológiai szakrendelés szakemberei, majd beutalás után a Mozgásszervi Szakrendelő terapeutái is.
Névjegy – Bevonni a beteget
Dr. Tóth Zoltán 2006-ban szerzett orvosi diplomát, 2012-ben szakvizsgázott ortopédia-traumatológiából. A baleseti sebészeti esetek specialistája, azon belül elsősorban végtagtraumákkal, valamint az ortopédia-traumatológia határterületéhez tartozó elváltozásokkal foglalkozik. 2021 óta dolgozik a Budaörsi Egészségügyi Központban. Munkája során fontosnak tartja, hogy a páciensek átfogó tájékoztatást kapjanak a kezelési lehetőségekről, a kezelés menetéről, továbbá a mindennapi életbe való visszatérés várható időpontjáról.
Gyakori a csontritkulás
Van-e a megelőzésnek szerepe a traumatológiai ellátásban? A kötelező elővigyázatosság mellett Tóth Zoltán még egy tapasztalatot szóba hoz: sokan egy váratlan törés kapcsán szembesülnek azzal, hogy csontritkulással élnek. Ennek a betegségnek a korai diagnózisa érdekében minél több embernek kellene részt vennie a szűrővizsgálatokon. A budaörsiek számára a csontsűrűségmérés az önkormányzat támogatásának köszönhetően ráadásul térítésmentes is.
A sorozat cikkei:
