Nyár – gyermekek – táborozás
Egyre közelebb van már a nyári szünet az iskolákban, ezekben a napokban sok osztály erdei iskolába, kirándulásokra utazik. A szülők pedig vagy el is döntötték már, milyen táborba küldjék majd a gyereket, vagy az utolsó pillanatban is válogatnak még a rengeteg ajánlatból. De milyen szempontok szerint tegyék? Erről ír pszichológus szerzőnk. Cikkéből kiderül: az sem baj, ha a gyerek év közben másfajta foglalkozásokra jár, mint amilyenre nyáron szeretne elmenni. A legfontosabb, hogy semmit ne erőltessünk és vegyük figyelembe a személyiségjegyeit.
Mondják, a nyár a gondtalan gyermekkor ideje, mégis sok szülői fejtörést okoz ennek megszervezése. A szülőknek általában nincs annyi szabadsága, hogy a nyári szünidőt lefedje és gyermekével tölthesse, viszont a gyermekek hollétét, és hogylétét valahogy meg kell oldania, ráadásul úgy, hogy a nyári szünidő kikapcsolódást és töltekezést is jelentsen a számukra. Ehhez nyújthatnak segítséget a mára már rendkívüli gazdagságú nyári táborok. Természetesen ez pénzkérdés is, ám nem csak az. Ezúttal az egyéb szempontokra figyelünk, mert bármennyi is a lehetőség, fontos hogy a táborozás ne kötelesség legyen, hanem élmény.
A legelső megfontolandó kérdés, hogy menjen, vagy ne menjen?
Bárhogy is döntünk, fontos, hogy a szülő – jó, ha mindkettő -, töltsön otthon néhány napot a gyerekkel csak úgy, az együttlét öröméért, élvezni a „semmittevést”, hiszen a táborokban majdnem ugyanúgy be van osztva az ideje, mint az iskolában. Ha tehetjük, menjünk el nyaralni közösen is, hiszen a közös gondtalan együttlét érzelmi pluszát egyetlen tábor sem tudja pótolni. Ennek hiányában egy-egy hosszú hétvégés nagyobb családi természetjárás, kirándulás is megteszi. Amennyiben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van falusi nagymama, dédi, más közelálló rokonunk, akár családi barátok, éljünk a lehetőséggel, hogy gyermekünk a szünidő egy részét ott tölthesse akár velünk, akár nélkülünk. A falusi életforma, a természet közeliség élménye mással nem helyettesíthető élettapasztalatot ad.
Ha gyermekünk semmiképpen nem akar táborba menni, illetve nagyon is bizonytalan, hogy menjen-e vagy sem, ne erőltessük, inkább várjuk meg a következő évet. Valószínűleg biztonságérzetéhez az ismerősség érzése még elsődleges fontosságú. Helyette próbálkozhatunk az együtt táborozással, keressünk olyan táborozási lehetőségeket, amely szülőknek, gyerekeknek közösen kínál programot. Az ismerősség érzetét adják a nyári napközis táborok is, egyik előnyük éppen az, hogy ismerős gyerekekkel, ismerős pedagógusokkal tölthetik az időt úgy, hogy nincs tanulás, de van sok érdekes program, és új barátságok is szövődhetnek. Hátránya lehet, hogy az iskolához hasonló kötöttségű.
Hogyan válasszunk? Mire figyeljünk?
Először is vegyük figyelembe a gyermek életkorát. Olyan gyereket, aki még soha nem aludt szüleitől távol, ne küldjük táborozni. A kisiskolások esetében inkább válasszunk napközis jellegű tábort, nem ott alvóst, nagyobb gyerekek esetében, ha első táborozó, jobb, ha csak pár napos a távollét, míg a nagyobb 9-12 évesek esetében az egyhetes-tíznapos távollét már általában nem okoz problémát, de fontos, hogy elérhetők legyünk a számára.
A ma gyermekének egy városi otthon nem sok lehetőséget ad a kikapcsolódásra, feltöltődésre, természet közeliségre. A szokásos környezet szokásos megoldásokat, eszközöket kínál, mint év közben. Otthonosan mozog a hálózat világában, virtuális terek és kommunikációs formák profi tudója és használója. Az internet, skype, MP4, közösségi oldalak stb. mind komfortzónájának a része. Ehhez képest egy bentlakásos tábor a maga hús-vér résztvevőivel, napi 24 órás jelenléttel, színes-szagos jelenvalóságával jócskán túlnyúlik ezen a komfortzónán, maga a háromdimenziós kalandtúra. Intenzív élmény és tapasztalás gyakran egész életre szólóan. Ezért fontos, hogy gyermekünk számára vonzó tábort válasszunk, vegyük figyelembe érdeklődését, igényeit. Ne mi gondoljuk ki, hogy számára mi lenne a jó, pláne hasznos, nézzük át együtt a kínálatot, amiből választunk. Ha utál mozogni, ne írassuk erővel sporttáborba. Az sem baj, ha év közben egész másfajta foglalkozásokra, szakkörökre jár, mint amilyen táborra most szeretne elmenni, csak mert pld. a barátja is odamegy. Hagyjuk, had próbálja ki magát, de mérlegeljük a megbízhatóságát, önállóságát is amellett, hogy ő mit szeretne. Gyermekünk személyiségjegyeit ne hagyjuk figyelmen kívül. A könnyen kapcsolatot teremtő gyermekek igénylik az új és sokféle ingereket, kevésbé tűrik a monotóniát, olyan táborba engedjük, ahol sokféle foglalkozás közül válogathat akár egy napon belül is. Ha zárkózottabb, érdemes inkább egy-két tevékenységet, elmélyültebb elfoglaltságokat kínáló táborok után nézni, de csak olyat, amire a gyermeknek hajlama van.
Akármilyen testhez álló táborokat is találunk, nem jó, ha a gyerek egész nyarát beosztjuk, mert a túlzottan beprogramozott nyár nem tud valódi felüdülést nyújtani, a túl sok élmény is feldolgozhatatlan. Ha gyermekünk egyik táborról a másikra vándorol, a végén szeptemberben szinte pihenni megy az iskolába.
És a szülő?
A tábor ideje a szülőknek is alkalmat adhat egy-két dolog átgondolására, újraértelmezésére. Ha a gyermek elmegy, könnyen megérint minket az élmény, hogy a gyermekünkkel való közös életünk mennyire időkorlátos, és hogy kikerülhetetlenül eljön az idő, amikor ez végleg megváltozik. Ahogy az is belénk nyilallhat, hogy a táborban tőlünk függetlenül teszi, végzi a dolgait, nincs közvetlen ráhatásunk, nem irányíthatjuk, védelmezhetjük. Ez az idő arra is alkalmat ad, hogy saját magunkra és gyermekünkre vonatkozó nézeteinket felülvizsgáljuk, mert könnyen meglehet, hogy a mi kicsikénk már csak nekünk az, míg a valóságban ő a tábortűz mellett már a másik nemmel kacérkodik.
Ne feledjük tehát, a táborozás az önállósodás üzenetét hordozza gyermeknek, szülőnek egyaránt. Készüljünk rá együtt, segítsünk neki rákészülni ténylegesen és lelkileg is, de ha már ott van, ne tolakodjunk, és ne akarjunk minden percéről tudni! És végül bízzunk a gyermekünkben, hogy megállja a helyét, bízzunk a pedagógusban, táborvezetőben is, hogy jól vigyáz majd rá, és nem utolsó sorban bízzunk magunkban is, hogy jól döntöttünk!
Írta: Takács Annamária
