Szép idő volt szombat délelőtt a Kőhegyi búcsújáráshoz. A Szűz Mária tiszteletére bemutatott szentmisét idén egy püspök, Pintér Gábor celebrálta. Bár az érdeklődők száma a tavalyihoz képest kevesebb volt és a prédikáció is kényes témát érintett, összességében kellemesen telt a vallásos budaörsiek számára tegnap délelőtt.
Szeptember 8-a Kisasszony napja, amely a katolikus egyház ünnepe. Budaörsön ezt a kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás kápolnánál, misével és az azt követő ebéddel ünneplik az egyházközösség tagjai.
A búcsúhoz tartozik, hogy gyalog, zsoltárokat énekelve és imádkozva mennek fel a résztvevők Budaörs e szakrális helyére.
A kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás kápolna elé kitett oltárnál Varga János plébános megállapította, hogy idén kisebb érdeklődésre tart számot az esemény (melyben egyébként szerepe lehetett annak, hogy Kamaraerdőn is voltak szabadtéri programok, illetve az 1. Sz. iskolában egész napos rendezvény volt az egészség jegyében), és mivel nem látott ismerős arcot a városházáról, csak úgy ismeretlenül köszöntötte a városvezetőség tagjait. „A Szűzanya születésnapját ünnepeljük, aki közvetítette nekünk a világ megváltóját, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Szeretnénk köszönetet mondani ezért, és az ő oltalmába ajánljuk egyházközségünket, sőt városunkat és nemzetünket is, amelyik olyannyira rászorul arra, hogy a mi imádságunk is segítse” – fejezte be a nyitó beszédet János atya.
A tavaly prédikáló Szederkényi Károlyhoz hasonlóan az idei meghívott Pintér Gábor püspök is kötődik Budaörshöz, illetve egy budaörsihez, Koltai Károlyhoz (Carlo), aki tőlünk kikerülve a Burg Kastl, németországi magyar gimnázium diákja volt, amikor az atyát, akkor még papként, odahelyezték. Innen az ismeretség.
A püspök a kápolnaépítő Wendler Ferencet említve kezdte meg beszédét, akit lelki életéért csodálva, de olyan egyszerű embernek tartva jellemzett, aki annyit ért a katolikus valláshoz, mint a frissen megtérített szerecsen Afrikában. Prédikációjában viszont Szűz Máriát már méltatta, igaz a maga módján: „Mária egyike Isten nagy titkainak, misztériumainak. Ablak, amely az Atyának az emberek, és különösen a nők iránt érzett szeretetére és velük kapcsolatos tervének hihetetlen mélységeire nyílik” – jelentette ki, majd Ferenc pápa megállapítását – „Mária fontosabb az apostoloknál” – merésznek nevezte, ahogyan az egyházfő másik kijelentését – „A nő fontosabb a papoknál és a püspököknél” – is. Bár megmagyarázta, hogy ez Ferenc pápa Szűz Máriához és édesanyjához fűződő kapcsolatából eredeztethető, hangsúlyával mégis éreztette, hogy a Szentatya provokálónak tűnt azzal, hogy ezeket nyíltan kimondta, annak ellenére, hogy valójában az volt mondanivalója lényege, hogy ezek a természetes, tiszta érzések, „az egyszerű szeretetáramlások azok, amelyek a rendet jelentik zavaros világunkban”. Majd a prédikáció áttért konkrét életmód tanácsadásra, melynek lényege az volt, hogy ne legyünk türelmetlenek, ha problémáink akadnak, ne süppedjünk bánatunkba, ne csüggedjünk, mert ha elhagyjuk magunkat, csak rosszabb helyzetbe kerülünk. Gyökössy Endrét idézte, aki ezt gonditisznek nevezte: aki betegesen aggodalmaskodik, aki nem veszi észre a gondjai mögött az élet szépségeit, afölött elhatalmasodnak a gondok, belebetegszik. Mindenben a rosszat látja meg, s ez minden társas kapcsolatára rányomja bélyegét, megmérgezi azokat. Mária példája azonban segít abban, hogy ne hagyjuk magunkat az első kellemetlenebb tapasztalásoktól elcsüggedni, mert kiderülhet, hogy az csupán valami jónak a bevezetője.
A mise után a püspök felszentelte azt a mázas domborművet, melyet Kiss Ferenc készíttetett abból a célból, hogy a kápolnának legyen egy saját Szűz Mária ábrázolása. Az alkotás Kádár Gabriella munkája.
Az ilyenkor szokásos egytálétel és sör maradásra és jóízű beszélgetésre bírta a jelenlévőket. S ezúttal is megnyitották a közönség számára a barlangrendszert, ahogyan tavaly ilyenkor, és ami biztonsági okokból egyénként zárva tart.
A teljes szentbeszéd ITT található.
