A Stop Sorosról budaörsiek… (2. rész)

0
695

Éppen a menekültek világnapján, június 20-án szerdán a magyar parlament 160 igennel megszavazta a Stop Soros törvénymódosítást, így mostantól a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) hatálya elé esik az, ha valaki segítséget nyújt a jogellenes bevándorlásban. Ugyanekkor bekerült az alaptörvénybe a hajléktalanság betiltása is, vagyis az, hogy ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás, hiszen a javaslat szerint minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely. Ezt az országgyűlés 159 igen szavazattal, 5 nem ellenében szavazta meg, ugyanis 35 ellenzéki képviselő nem szavazott, a Jobbik-frakció tagjai azonban igennel voksoltak a kormány javaslatára.

Bár a Budaörsi Naplóban országos politikai témákkal csak akkor szoktunk foglalkozni, ha azok közvetlen hatással vannak városunkra (lásd az oktatás vagy éppen a szemétszállítás központosítása), néha kivételt teszünk. Hiszen azt szeretnénk, hogy ha valamilyen véletlen folytán kizárólag a Budaörsi Napló maradna fenn írásos dokumentumként az utókornak napjainkról, ükunokáink akkor is reális képet kapjanak arról, miként éltünk mi itt, például 2018 nyarán Budaörsön. Ehhez pedig egy ilyen fajsúlyú kormányzati és parlamenti döntés, mint a fentiek, egészen biztos, hogy fontos.

A kérésem tehát az volt több ismert budaörsihez, hogy korlátozott terjedelemben írja meg lapunknak, illetve olvasóink számára, miként értékeli a Stop Soros törvénymódosítást és a hajléktalanság “betiltását”!

Wittinghoff Tamás polgármester (ITT olvasható) után újabb  ellenzéki politikusok válasza érkezett meg.

Bakó Krisztina önkormányzati képviselő (Budaörs Fejlődéséért Egyesület):

Az én szavaim elfogytak már régen. Egy ideje ugyanis nem találok jelzőket arra a kegyetlenségre, durva érzéketlenségre, amellyel ez a magát kereszténynek nevező kormány a szükséget szenvedő emberekhez viszonyul. Nem csak a két hivatkozott jogszabály, a menekülteknek való segítségnyújtókat börtönnel fenyegető, a patás ördögnek beállított, vénecske milliárdosról agymosó propagandacéllal elnevezett, illetve a „gránitszilárdságúnak” hazudott tákolmány immár hetedik módosításával a legkiszolgáltatottabbakba, a hajlék nélküliekbe belerúgó törvény fojtja belém a szót.
Elapadt az már korábban, mikor megtiltották az ételosztást a rászorulóknak, mikor előírták, hogy a fogyatékkal élőknek újra és újra bizonyítaniuk kell a hatóságnak, hogy nem tért vissza a látásuk, nem nőtt ki amputált lábuk; mikor szociális temetés címén törvénnyel kényszerítették a legszegényebbeket, hogy ha nincs pénzük vállalkozóra, a saját két kezükkel kaparják el halottaikat; amikor hagyták lerohadni a kórházainkat és engedték elvándorolni a gyógyítókat, mikor kockaformára nyesegető, gondolkodni képtelen „emberierőforrást” gyártó darálóvá kezdték formálni a közoktatást, amikor nem ismerték el a tartósan sérült, beteg, magatehetetlen gyereküket, szülőjüket otthon, élethosszig ápoló családtagok lélekpróbáló tevékenységét munkának, és jószerivel annyi pénzt sem adnak nekik, amennyit egy közmunkásnak… és a sor folytatható, napestig.
Vegyük végre észre: nem a körkérdésben szereplő két, emberi jogokat sárba tipró törvénnyel értünk határvonalhoz! Most a rendszerváltás utáni legaljasabb választási kampányban tetőző gyűlöletpropaganda, amely sikerrel gyártott félelmetes ellenséget a kiszolgáltatott menedékkérőkből, a Magyarországra már jó ideje nem érkező „migráncsok” helyett másikat talált: jól látható, valóságos, védekezni képtelen, „utcán heverőt” .
De ne tévedjünk, a félelem szítása és a kizárólag a hatalom bebetonozására irányuló, a jogrend alapvető pilléreit is felrúgó törvényhozás nem most kezdődött. Országunk vezetői már évekkel ezelőtt átlépték azt a bizonyos vörös vonalat, bár eleinte óvatosabban, a látszatra ügyelve, kisebbeket haladtak – s így csak kevesen kongatták meg a vészharangot. Ám mára nem számít semmi, a könyörtelen gépezet forog. A harangkötelet húzó kezek pedig lassan elfáradtak, a harangokat új egyenruhások leszerelték, beolvasztották és vicsorgó, aranyozott bronzkutyák lettek belőlük a nemzet briliáns üzleti tehetségű gázszerelőjének birtokait őrző kerítések mentén. Nekünk meg marad a szégyen.
Szégyen és bocsánatkérés a rászorulóktól, Ferenc pápa szavaival: “Bocsánatot kérek az Evangéliumot nem olvasó keresztényekért, bocsánatot kérek tőletek minden egyes alkalomért, amikor egy keresztény egy szegénnyel szemben elfordul.”  

Tóth Zoltán választási szakértő, aki áprilisban a DK országgyűlési képviselő-jelöltje is volt:

Külföldi munkám miatt csak tömören tudok válaszolni. A menekültekkel kapcsolatos alaptörvényi rendelkező szabályból nem derül ki, hogy minden külföldi állampolgárra egyenlően terjed-e ki. Aki a Fidesz körüli cégnél befizet, az rendben, aki háború elől menekül, az menjen máshova?!
A hajléktalanokkal kapcsolatban már ismerjük az alaptörvény ellenes önkormányzati gyakorlatot. Az alaptörvény módosítás az embertelen bánásmódot törvényesíti.

Laczik Zoltán, az MSZP budaörsi alapszervezetének elnöke:

Aljasság és gyalázat, ez a két szó jut eszembe az úgynevezett Stop Soros törvény, illetve a hajléktalanság “betiltása” kapcsán. A törvénynek szerintem semmi köze nincs sem Soros Györgyhöz, sem a menekültkérdéshez. A valódi célja számomra egyértelmű: fenntartani a mesterségesen táplált hisztériát, és megfélemlíteni mindazokat a civil szervezeteket, amelyeknek nem tetszik az Orbán-kormány politikájának bármelyik eleme, s ennek hangot is mernek adni. Illegális bevándorlást segítő szervezetek ugyanis nincsenek, csakis jogsegély-szolgáltatást nyújtók. A törvén ezért aljas. Egyetlen olyan szervezet létezik, amely rendszerszerűen és nagy számban csábított hazánkba tőlünk eltérő kultúrájú bevándorlókat: az Orbán-kormány! Ami pedig a hajléktalanságot illeti, talán még el is lehetne gondolkodni e brutális intézkedés szándékairól, ha a tiltás mögött léteznének – szintén alaptörvényben garantált – lakhatási és szociális biztosítékok. Ilyeneknek azonban nyomuk sincs, ezért csak gyalázatnak tudom minősíteni, amit az Országgyűlés fideszes képviselői műveltek. 

Nagyon várjuk a budaörsi fideszes képviselőktől is a választ, hogy ők mit gondolnak!

(Folytatjuk)