A mozgásszervi betegeket 1988 óta gyógyítja Budaörsön és sokat tett azért, hogy mások is olyan frissek, sportosak és derűsek legyenek, amilyen ő maga. Dr. Kardos Éva a szakrendelő mozgásszervi részlegének vezetője a régi időkről és az új rendelőről is beszél, a járvánnyal kapcsolatban pedig óva int a teljes bezárkózástól.
Kezdetektől jelen van a Budaörsi Egészségügyi Központban, sőt már az intézmény jogelődjében is dolgozott.
Budaörsre 1988 óta járok. Először a PVCSV-ben (Pest Megyei Víz és Csatornamű Vállalat) dolgoztam, ahol a saját dolgozóknak volt kialakítva egy kis fizikoterápiás részleg, annak voltam a vezetője. Miután a rendszerváltáskor a nagyobb állami intézményeket szétdarabolták, 1992-től indítottunk reuma szakrendelést az Egészségházban – akkor még ez volt a neve. Ami 1998-ra készült el és június 1-jén indult mint szakorvosi rendelőintézet. Akkor a földszinti részen volt egymás mellett a gyógytorna és a fizikoterápia, az orvosi rendelő pedig hol itt, hol ott. Négy évvel ezelőtt pedig a fiziko- és a tornaterem lekerült az alagsorba. Többször volt kísérlet arra, hogy a város különböző helyein elinduljon egy nagyobb gyógytorna- és fizikoterápiás egység, de erre végül tavaly nyílt lehetőség: 2019 szeptembere óta a mozgásszervi részleg a Farkasréti úton működik.
A felszereltség terén is történt előrelépés?
Az új rendelőbe új gépeket – lézerzuhanyt, lökéshullám-terápiás berendezést és gépi nyirokmasszázst végző készüléket – kaptunk, ráadásul egy-két régi gép felújítása is megtörtént, így a vizes kezeléseken és nagyfrekvenciás készüléken kívül minden korszerű eszközzel rendelkezik a fizikoterápia, beleértve az általánosan használt kis- és középfrekvenciás készülékeket.
A lézerzuhany úgynevezett szelíd gyógymód, lényege, hogy az eddig használt egy-két négyzetcentiméter befogására alkalmas kis kézi lágylézer-készülékhez képest nagyobb, akár 20–50 négyzetcentiméteres felületet is egyben tudunk vele kezelni, például derekat, vállat. Különösen fontos ez azoknál a betegeknél, akiknél a gyógyszeres terápia valamilyen oknál fogva kerülendő, vagy ha valaki olyan bőrbetegségben szenved, ami miatt másik géppel a bőrfelszín nem kerülhet kontaktusba. A lézerzuhany nem érintkezik a testfelülettel, nincs mellékhatása, szívbetegek is kaphatják. Izomgörcsök és izomsérülések esetén, lumbágóban, diabéteszes láb szindrómában ajánlott.
A másik újdonság a lökéshullám-terápia. Nagyon kevés rendelőben van ilyen berendezés, inkább csak magánrendelőkben, az egészségbiztosítási pénztár ugyanis nem fizeti ezt a kezelést. A budaörsi szakrendelő hál’ istennek ezt a gépet is megvette. A készülék tulajdonképpen beindítja a test öngyógyító mechanizmusát, élénkíti a keringést, az anyagcserét, így a fájdalmat nemcsak a tünetek szintén csillapítja, hanem a valódi oknál szünteti meg azzal, hogy a károsodott szövetek fokozatosan regenerálódnak. Heti egyszeri, alkalmanként pár perces kezelés összesen 2–6 alkalommal eredményes lehet. Főképp talpi sarkantyúban, teniszkönyökben, Achilles-fájdalmak esetén, befagyott váll szindrómában szoktuk alkalmazni. Ráadásul a budaörsi lakosoknak jóval olcsóbb, mint annak, aki ellátási területen kívülről érkezik vagy magánrendelőbe megy.
A harmadik, ami szintén nagyon kevés szakrendelőben van, a gépi nyirokmasszázs. Trauma vagy műtétek után, illetve dagadt lábban, rossz keringésben nagyon jól lehet alkalmazni. Akinek műtét utáni nyirokfelszaporodása van, először ugyan kézzel kell masszíroztatnia gyógytornásszal, amit nem térít az egészségbiztosító, utána viszont a gépi nyirokmasszázs már ingyenes.
Megemlítem még a „kéz nélküli” ultrahangot, ami előrelépés a kézzel irányított ultrahanghoz képest, hiszen az asszisztensnek nem kell végig ott ülnie a beteg mellett. Gyógytornászaink jártasak a kineziológiai tapaszok alkalmazásában is.
Gyakran keverjük a fizio- és a fizikoterápiát. Mi a kettő között a különbség?
A fizioterápia gyűjtőfogalom, a természetes energiákra épülő kezeléseket foglalja magában, vagyis a nap, a víz, a levegő, a klíma és a mozgás hatásmechanizmusait használja fel. Fizikoterápia alatt a mesterséges energiák felhasználását, tehát a műszerekkel történő fizikális gyógyítást értjük. A kis-, közép- és nagyfrekvenciás kezeléseken kívül ilyen az ultrahang, a polarizált fény (lézer) és a lökéshullám. A fizioterápia ezeken kívül tartalmazza még a masszázst, az akupunktúrát, a mozgásterápiát, a hidro- és a balneoterápiát is.
Hogyan orientálódott a reumatológia felé?
Az általános orvosi diploma megszerzése után klinikai kutató orvosként dolgoztam a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyárban, majd 1980-tól az ORFI-ban töltöttem a reumatológiai szakvizsgához szükséges éveket. GYES után visszatértem az ORFI-ba, majd a Pilisvörösvári Szakorvosi Rendelőben helyezkedtem el. Mellékállásban ekkor kezdtem meg Budaörsön is a munkát. Végzettségem szerint reumatológus és fizioterápiás szakorvos vagyok, továbbá jártasságot szereztem az akupunktúra és a lézerterápia területén. Vonzó volt, hogy reumatológusként a beteg egészét nézhettem, belgyógyászati és mozgásszervi komplexitásában. A választásban az is szerepet játszott, hogy családanyaként otthon is helyt kellett állnom – így a kórházi munkát később felcseréltem a járóbeteg-ellátásra.
Hangsúlyozza az empatikus gyógyítás fontosságát. Mit értsünk ez alatt?
A beteget igyekszem környezetébe illeszkedve, holisztikusan szemlélni. Sokat beszélgetek. Számosan vannak, akik évtizedek óta hozzám járnak, ami akár kínosan is hangozhatna, hiszen mintha azt jelentené, hogy nem sikerült meggyógyítani őket, de az igazság persze az, hogy számos krónikus mozgásszervi betegség esetében jobbulást igen, de teljes panaszmentességet nem lehet elérni. Emiatt járnak hozzám sokan régóta. Ezeknek az embereknek ismerem a körülményeit, az élettörténetét. Sokszor rá lehet érezni arra, ha valakinél nem a betegség kiújulása az elsődleges probléma, hanem valamilyen stressz vagy fizikai megterhelés áll a háttérben. Beleélem magam a betegek helyzetébe, családi körülményeibe, anyagi nehézségeibe – ezt jelenti nálam az empátia. Nem unhatok rá arra, aki sokadszorra keres fel ugyanazzal a problémával, hanem megértő vagyok, és próbálok ismét a segítségére lenni.
Említette, hogy privát életében is fontos szerepet tölt be a mozgás.
Kezdetben Budapesten éltem, aztán 22 évig Budakeszin laktunk zöldövezetben. Két éve visszaköltöztünk Budapestre. Szabadidőmben nagyon szeretek mozogni. Több mint tíz éve nordic walkingozom, gyakran az erdőben, Pesten pedig a Margitszigeten vagy a rakparton. Ezenkívül kiskorom óta mindig jártam valamilyen tornára. Szívesen úszom, ha nem is rendszeresen. Nagyon szeretek moziba, kiállításokra járni, és utazni is.
Csupa olyan dolog, amit most nem lehet…
Hát nordicozni éppenséggel a koronavírus idején is lehet, mindenkinek mondom, hogy csontritkulás ellen is nagyon jó. Minimum fél óra szabad levegőn, és séta közben két-három perc gyorsított járás: ez alapvető a csontozat megőrzésében. Sokan ki sem mozdulnak, amióta „covidhelyzet” van, ám ez nem helyes.
Milyen mentális hatással van az emberekre a jelenlegi állapot?
Ha valaki be van bezárva, és egy-két családtagon kívül senki mással nem érintkezik egy évig, az olyan megterhelő mentálisan, hogy többé már soha nem lesz olyan, amilyen korábban volt. Ezt a betegeken is tapasztalom. A járvány miatt március közepétől májusig nem rendelhettünk, a betegek utána is csak fokozatosan tértek vissza. Ha egy idős beteg fél év után merészkedik csak el újra a rendelésre, látni lehet rajta, hogy zilált, nem tud összpontosítani. Mit lehet mondani erre?! Idős korban, 75-80 évesen már nagyon nehéz regenerálódni. A másik probléma a szorongás. Aki folyton aggódik, annál könnyebben alakul ki depresszió.
Mit tanácsol?
Amíg szabad kijárás van, mindenki menjen a levegőre, mozogjon, és az óvintézkedések betartásával tartsa másokkal a kapcsolatot. Nemrég voltam a Hármashatárhegyen, sok családot láttam, szépen kirándultak az erdőben. Ez nincs megtiltva!
