A református templom alapkő letétele

0
880

Vasárnap délután négy órakor kezdődött az a hálaadó istentisztelet a város evangélikus templomában, melyet az új református templom és gyülekezeti központ alapkő letétele alkalmából tartottak. Egy órával később pedig a templom leendő helyén (Szabadság út 71.) letételre került az alapkő, egy időkapszulával együtt. A program végén szeretetvendégség várta az egybegyűlteket.

Szeptember 22-én, vasárnap délután az evangélikus templomban gyűlt össze a reformátusok közössége és a meghívottak. Soltész Miklós, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért felelős államtitkár, Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő, Wittinghoff Tamás polgármester és a többi felekezet helyi vezetőjének jelenlétében hálaadó istentisztelettel vette kezdetét az ünnepség.

Az evangélikus gyülekezet kórusa énekét követően dr. Szabó István püspök állt a pulpitushoz. Az igehirdetésben Dávid király története hangzott el, aki kőtemplomot kívánt építtetni, s a költségek fedezésére saját vagyonát is felajánlotta, és azt mondta az országgyűlésen az elöljáróknak, bárki adományozhat a célra, szabad akaratából. Majd párhuzamot vont a jelennel, s hogy a budaörsi református közösség milyen régóta szeretne egy saját templomot a kis imaház helyett. A szabad akarattal kapcsolatban azonban megjegyezte, hogy szabadságukban az embereket általában a nagyravágyás, a gőg, a hamisság megkötözi. „Miért akarsz te szabad lenni, ha nem úgy élsz, hogy szabad lehess?” – hangzott el az elgondolkoztató kérdés, hiszen amit igazán szabadságnak nevezhetünk az Isten különleges ajándéka számunkra. Beszédében kitért az okra is, hogy miért van szükség új templomra a református gyülekezetnek. „Az igazi ok, hogy azért épül Istennek háza, hogy hirdesse a szabadító isten dicsőségét. És a templomban a megszabadított emberek hirdessék ennek a szabadító istennek a dicsőségét. Így éljenek Isten és embertársaik szeretetében.” Petőné Püski Ilona a budaörsi gyülekezet pásztora megköszönte a már megkapott adományokat, illetve elmondta, hogy ezen ünnepi alkalom perselypénzét a gyermekotthonban élők számára ajánlják fel. Az ünnepi istentisztelet végén a Leopold Mozart zeneiskola vonósnégyesét hallhatták a jelenlévők.

Ezt követően mindenki átsétált a Szabadság út 71. szám alá, ahol a telek hátsó részén, ahol a gyülekezeti központ áll majd – s amely belső terület egy budaörsi lakos ajándéka a gyülekezet számára -, sor került az alapkő letételére és ünnepi beszédek megtartására.

Az alapkővel együtt egy időkapszulát is elhelyezett a földben Szabó István püspök, Nyilas Zoltán esperes és Soltész Miklós államtitkár. Az időkapszulába beletettek egy Bibliát, Heidelbergi Kátét, a Reformátusok Lapja legújabb számát, a református egyházközség választói névjegyzékét, a templom tervrajzát és a templomépítés kiadványát az alapkőletétel meghívójával együtt.

Elsőként Soltész Miklós felidézte a budaörsi reformátusok történelmének egy részét, miszerint a második világháború előtt a budaörsi vasútállomás főnöke befogadta felekezeti társait az első osztályú váróterembe. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy különböző pártokhoz tartozók együtt ünnepelnek, mert vannak olyan helyzetek, amikor mindegy, ki melyik politikai szövetségnek a tagja, de közösen tudnak tenni egy közösségért, jó ügy érdekében.

 

Majd Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere többek közt felidézte, hogy az első református család 1917-ben telepedett meg a településen. A nyolcgyermekes Nagy Pál családja volt egy központi mag, mely köré spontánul gyűltek a református vallásúak. A gyülekezet tényleges megszervezése 1932-ben kezdődött meg Székely Sándor lelkipásztor vezetésével. S valóban, a MÁV állomásfőnöke engedte meg, hogy az állomás épületében tartsák meg vasárnap istentiszteletüket. Végül hivatalosan 1941-ben alakult meg Budaörsön a református gyülekezet, gondnokául Nagy Pált választották. A jelenlegi épület 1948-ban került a gyülekezet birtokába. Elmondta továbbá, hogy a leendő templom gyülekezeti hely és közösségi hely egyaránt lesz és építészeti alkotásként is lenyűgöző, és bele fog illeni a település képébe. Majd sok sikert kívánt az építkezéshez, és kijelentette, hogy bár választási kampányban nem illik ígérgetni, de abban biztos, hogy az önkormányzat minden tőle telhetőt meg fog tenni.

Nyilas Zoltán esperes arra helyezte a hangsúlyt, hogy unokáinknak is emlegetjük majd ezt a napot: „A templomépítés mindig a legszentebb vállalkozás, hiszen ilyenkor az úr háza épül, az a ház, ahol az ő igéje szólít meg bennünket. S ez lesz majd az a hely, ahonnan az egész gyülekezet imái szállnak az ő mennyei trónusa elé.” Végezetül azt kérte a budaörsi egyházközség minden tagjától, az itt élő keresztényektől, minden jó polgártól, hogy tehetsége szerint vegyen részt a templomépítés szolgálatában „és meséljetek erről a ti unokáitoknak is, hogy ők is magukénak érezhessék majd ezt a hajlékot.”

Petőné Püski Ilona vette át a szót: azt az igét választották a templomépítéshez, hogy Jézus Krisztus a szőlőtő, az emberek pedig a szőlővesszők. „Maradjunk mi szőlővesszők a szőlőtövön és akkor gyümölcsöző lesz az életünk” – mondta a lelkész asszony. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy a telekkel szemközt a Kőhegy keresztje áll, amely Jézus Krisztus áldozatára és feltámadására emlékeztet minket, mert róla elmondható, hogy adta önmagát értünk, emberekért. „Adta és adja, mert arra biztat minket, hogy mint szőlővessző kapcsolódjunk hozzá, legyen folyamatos az összeköttetés, hiszen ez azt jelképezi, hogy mindig fordulhatunk hozzá örömünkkel, bánatunkkal.” Végezetül a közösség nevében marasztalta az egybegyűlteket a szeretetvendégségre.