Csaknem minden harmadik cég emelte a normát, a vállalatok 14-19%-a pedig csökkentette a hivatalos munkaidőt vagy más munkakörbe sorolta alkalmazottait a minimálbvér kötelező emelésére válaszolva – derül ki a GKI márciusi vállalati felméréséből, tehát a vállalatok számos megoldást találtak a költségnövekedés mérséklésére.
A kötelező minimálbért 2017. január 1-től a kormány 74 ezer forintról 85 ezerre emelte, a szakmunkás nettó minimálbér (garantált bérminimum) 86 ezerről 107 ezer forintra nőtt. A magyar vállalatok többsége kisvállalkozás és jellemzően alacsony bérszínvonalon működnek. A jelentős mértékű béremelés pont ezen réteget érinti leginkább. A nagyobb vállalatok jellemzően minimálbér felett foglalkoztatják alkalmazottaikat, így az emelés rájuk kis mértékben hat. Megvizsgáltuk, hogyan változott a kötelező minimálbér-emelés hatására a minimálbérre bejelentett munkavállalók fizetése.
A GKI márciusi vállalati felméréséből kirajzolódott, hogy a vállalatok számos megoldást találtak a költségnövekedés mérséklésére. Csaknem minden harmadik cég emelte a normát. A vállalatok 14-19%-a csökkentette a hivatalos munkaidőt, vagy más munkakörbe sorolta alkalmazottait.
A GKI Zrt. májusi lakossági felmérése azt mutatta, hogy a főállású dolgozók 14%-a minimálbért keresett. Megkérdeztük őket, hogy mennyit kerestek decemberben, illetve ez hogy változott 2017 májusára. A válaszok alapján 3 kategóriát alakítottunk ki; az “adóoptimalizáló” minimálbéres, a normál minimálbéres és a szakmunkás minimálbéres.
A nettó (kézhez kapott) bér változása ezen csoportok esetében jelentősen eltért. Míg az “adóoptimalizálók” esetében 2% és a “normál” minimálbéren foglalkoztatottaknál 8,5% volt a növekedés, addig a szakmunkás minimálbér[1] 9%-kal növekedett átlagosan. Ezen számok jóval elmaradnak a 15-25%-os előírt emelkedéstől! Ennek oka, hogy nem a “bevallott”, hanem a ténylegesen megkapott jövedelemre kérdeztünk rá. Vagyis a minimálbér-emelés a vártnál kevésbé érintette a nettó kereseteket, s ugyanakkor a vállalati bérkiadásokat is.
Az életkor szerinti bontás szintén árulkodó. A 30 év alattiak esetében 9% körül alakult a tényleges nettó béremelkedés mind a minimálbéres, mind a szakmunkás minimálbéresek esetében. A legjelentősebb emelés (12%) a már tapasztalt középkorú szakmunkások körében történt. Ezzel szemben az idősebb szakmunkások kedvezőtlenebb tárgyalási pozíciójuknak köszönhetően csupán egy szerényebb, 2,4%-os béremeléssel kellett, hogy beérjék.
A minimálbéren foglalkoztatottak átlagos béremelkedése életkor szerint 2017. május
(2016 december = 100)
A település szintű bontásból kirajzolódik, hogy a budapesti minimálbéres szakmunkások jártak a legjobban. Esetükben a valós “nettó” bérük 15,5%-kal nőtt, ami kiemelkedő érték, de továbbra is elmarad a kötelező 25%-tól. Ezzel szemben a fővárosi minimálbéreseknek nem változott a nettó fizetése az előző év decemberéhez képest. A többi településtípus esetében a növekedés átlagosan 6 és 9% között szóródott, melyből kiemelkedtek a községi minimálbéresek (11,6%).
A minimálbéren foglalkoztatottak átlagos béremelkedése 2016 decemberéhez képest 2017 májusában, területi eloszlás szerint
A májusi lakossági felmérésből tehát kiderült, hogy bár a vállalatok formálisan eleget tettek törvényi kötelezettségüknek, azonban a nettó fizetéseket nem növelték ilyen mértékben. Ha ehhez hozzávesszük a cafeteria további csökkentését is, akkor talán érthető, hogy a tényleges vásárlóerő miért alacsonyabb a hivatalos számok alapján vártnál. Összességében tehát kijelenthető, hogy a kötelező béremeléseknek fehérítő hatása volt (amelyet a bérstatisztikák is mutatnak), s a korábbi szürke pénzek csökkenése érzékelhető a nettó kézhez kapott kereset szerényebb emelkedésében.
[1] garantált bérminimum
