„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Ján.11, 25-26)
A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, azaz március 22. és április 25. közé eshet.
A keresztény ünnep az ószövetségi pászka (Pészach) zsidó vallás ünnepéből nőtt ki, ennek az előképnek beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó Húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, Nagypénteken keresztre feszítették, (3 napra sötétségbe borult a Föld) és vasárnap hajnalban, föltámadva a halálból, megmutatkozott tanítványainak. A keresztény Húsvét a hitvallás így fejezi ki: „harmadnapon halottaiból föltámadott”.
A régi időkben a természet újjászületésének és a termékenységnek az ünnepét tartották az évnek ebben az időszakában, a tavaszi napéjegyenlőség környékén. A germán területeken az élet e két része Ostra, a tavaszistennő fennhatósága alá tartozott (róla kapta az ünnep angol – Easter – és német – Ostern – nevét).
A nagyböjttől húsvétig
Az ünnepet negyvennapos, Hamvazószerdától Nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő. A húsvéti ünnepi időszak kora tavasztól nyár elejéig, Pünkösdig tart.
Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség, az élet győzelmét a bűn és halál fölött, amiben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadott Jézus Krisztust a világ világosságaként jelképezi.
Húsvétvasárnap ünnepélyes szentmisét tartanak, Úrvacsorát vesznek a hívek. A feltámadás napján a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását.
A Húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A szentelt ételek fogyasztása jelentette a böjt feloldását követő első ünnepi étkezést, ezzel kezdődött újra a hús fogyasztása, a „hús vétele”. A húsvétvasárnapi szertartásnak része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. Az ünnep jellegzetes ételei részben bibliai jelentést hordoznak: a bárány például Jézusra, az Isten bárányára utal, de a tojás is a feltámadás, az új élet jelképe. A piros tojások színe Jézus vérét szimbolizálja. A szentelés után a hívők siettek haza, mert a néphit szerint aki lemarad, még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették vele a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne.
Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalma, a festett tojás. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A locsolóvers és a kölnivel locsolkodás később terjedt el, miként az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet, a megújulás jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a 16. századtól figyelhető meg. A Húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – „vízbevető, vízbehányó” hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt, szabadban töltött szórakozással; az ünnepen országszerte húsvéti bálokat rendeztek.
A Dunántúlon a legények vesszőből font korbáccsal csapkodták meg locsolás helyett a lányokat, akik szalagot kötöttek a korbácsra és borral kínálták a férfiakat. A Felvidéken viszont a lányok korbácsolták meg a legényeket, sok a legényeket, sok helyütt pedig húsvét keddjén visszajárt a férfiaknak a hideg vizes locsolás.
Áldásokban gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
(Forrás: MTI, Ma.hu)
