A helyi média szerepéről szervezett beszélgetést/képzést a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tegnap Budapesten, amelyen meghívott előadóként részt vett Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere és Eller Erzsébet a Budaörsi Napló alapító-szerkesztője is. Az érdeklődők között is találhattunk ismerősöket, többek között a Budaörsi Infótól és a Buda Környéki Televíziótól (BKTV), ez utóbbi fel is vette az eseményt, így beszámolójukat majd láthatjuk a képernyőn. A program moderátora Kövesdi Péter, az Érdi Médiacentrum vezetője volt.
Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke köszöntője után Zöldi László médiaszakértő „A nyilvánosság mostohagyereke vagy csodagyereke a helyi sajtó?” vállalt egy átfogó helyzetértékelést, mint mondta, vízióval. Ebben több érdekes, egyedi történetet is megosztott arról, hogy a szakmától teljesen független emberek a saját családtagjaikkal miként hoztak létre saját lakhelyükön helyi újságot, tévét, internetes tartalomszolgáltatást, és váltak ezáltal a közvélemény formálójává.
Ő említette meg először majd a későbbiekben többször szóba kerültek a helyi médiacentrumok, melyek mellett előnyként talán a költségtakarékosságot lehet felhozni, de tagadhatatlan hátránya, hogy megszünteti a tájékoztatás sokszínűségét, ami alighanem a sajtószabadság legfontosabb kritériuma. És mielőtt a kedves olvasó most elkezdene „fideszezni”, ezen a fórumon elsősorban ellenzéki vezetésű települések vezetői és médiamunkásai vettek részt. Részükről a motiváció ugyan a kormánypártok által kibillentett egyensúly helyreállítása legalább a saját településeiken – hangzott el, de ez vajon megnyugtató válasz? (Aligha – a szerk.)
A szervezők a meghívottakkal különböző helyi tájékoztatási modelleket kívántak bemutatni, és ez annyiban sikerült is, hogy valóban mindegyik más és más. Baján például minden médium az önkormányzat kezében van, tehát az adófizetők pénzéből finanszírozzák. Ezért „cserébe” csak független, hiteles tájékoztatást vártak volna el, de Nyirati Klára (Momentum) polgármestere elmondása szerint maguk a szerkesztők kérték tőle, hogy adjon számukra eligazítást. S hogy akkor miért nem cserélte le őket a munkájukhoz értő, a szerkesztői függetlenséget alapfeltételnek tekintő újságírókra? Mert csak azokból tudtak választani, akik pályáztak a pozíciókra, amelyek relatíve alacsony fizetéssel járnak – felelte. (És mindenki gondoljon ezek után, amit akar – a szerk.)
Józsefvárosban médiacentrum nincs, de az önkormányzat által finanszírozott lap igen. Pikó András (független) polgármester az újságírók munkájába nem szól bele, illetve időnkét mégis ha igényt tartanak rá, de nem mint politikus, hanem mint kolléga, rádiós műsorvezetői tapasztalataival segíti őket.
A budaörsi médiahelyzetről Wittinghoff Tamás egyebek között azt emelte ki, hogy mind a két helyi tévé és a most újra megszólalt rádió, illetve a két helyi újság magánvállalkozás. (Azaz a budaörsi tévé csak az volt, alapítványi formában. Jelenleg a művelődési házhoz tartozik szervezetileg, miután az egykori kuratóriumi elnök magánakciójával ezt a lépést gyakorlatilag kikényszerítette.) Az önkormányzat azonban ad a működésükhöz anyagi támogatást, összesen éves szinten 130 millió forintot. Ebből a két újság együtt 12 milliót (tehát 6-6 millió forintot), a többi az elektronikus médiáké. Budaörs polgármestere azért tartja ezt így jó megoldásnak, mert ezáltal biztosított a média függetlensége és nem áll fenn annak a veszélye, hogy pusztán megfelelési kényszerből a polgármester vagy a képviselők szerepelnének minden oldalon. Pikó András egyébként ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy neki sem tetszett, amikor egyetlen lapszám erejéig ugyan, de ő volt az újságban több oldalon. Vagyis a korábbi, egyoldalú tájékoztatást az ő választási győzelme után a másik oldalról való egyoldalú tájékoztatás váltotta (volna) fel. Majd, amikor ebből kisebb botrány lett, a megoldást keresve azt sem tartotta volna helyesnek, ha a kiegyensúlyozottságot azzal próbálják biztosítani, hogy minden lapszámban, minden képviselő ugyanakkora felületet kapj. Arról kell írni, ami az embereket érdekli, ami a helyi tájékoztatás szempontjából fontos, és azok szólaljanak meg, akik az adott témában kompetensek – mondta. (Messzemenően osztjuk ezt az álláspontot, és a Budaörsi Napló mindig ezt követte, követi, létezése 30 éve alatt – a szerk.)
„A nyomtatott lapok jövője”, illetve „Mi így csináljuk – Ahány hely, annyi megoldás” – erről Herczku Nóra, aki több helyi lap, köztük a mogyoródi szerkesztője, Eller Erzsébet és Gyárfás Zsuzsa a Kőbányai Hírek szerkesztője osztotta meg a gondolatait Kövesdi Péternek válaszolgatva. Bár Nóra vállalkozóként végzi a munkáját, a kiadói és a szerkesztői munka külön szervezetben zajlik, ő a tartalomért felelős. Kőbányán pedig a szerkesztő az önkormányzat alkalmazottja, így fel sem merül, hogy belefolyjon a kiadói tevékenységbe. Egyedül Budaörsön van teljesen magánkézben és az önkormányzattól teljesen függetlenül az írás-szerkesztéstől a nyomtatáson át a terjesztésig a teljes folyamat. Az is kiderült, hogy az online újságra szintén inkább csak Budaörsön helyeződik hangsúly, Kőbányán például saját weboldaluk sincs, csupán a Facebookon osztják meg a cikkeiket. A nyomtatott lapok terjesztése pedig mindenhol gond, hogy miként lehet egyszerre hatékonyan (remittenda nélkül, de jusson el minél több emberhez) és gazdaságosan csinálni.
A MÚOSZ képzése a jövő héten más emberekkel és más témákkal folytatódik és a szövetség elnöke reméli, hogy a helyi lapok szerkesztőinek a jövőben keretet tudnak adni a tartós együttműködéshez.
