A gyerekek az ilyen találkozókon való beszélgetések során azt is megérthetik, hogy mi a különbség az árulkodás és a jelzés között, a szakemberek megismerhetik egymás korlátait
A téma az iskolai bántalmazás, a bullying volt a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és Budaörs Város Önkormányzata közös fórumán október 12-én. Mivel az esemény az érzékeny téma miatt nem volt sajtónyilvános, lapunknak utána Rozsnyai Henrietta számolt be.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és Budaörs Város Önkormányzata közös együttműködésének keretében idén is szerveznek különböző fórumokat és workshopokat a gyermekvédelmi területen dolgozóknak és a pedagógusoknak s olykor szülők számára is, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, illetve a helyi közösségek minél hamarabb felismerjék a gyermekbántalmazási eseteket és megtanulják, milyen lépéseket tehetnek azok megszüntetésére, illetve megelőzésére. A cél a budaörsi gyermekek jogainak hatékonyabb érvényesítése, a gyermekvédelmi alapellátás megerősítése.
A Hintalovon Alapítvány a Budaörs Város Önkormányzattal kötött megállapodása szerint 2020 óta a Budaörsi Közösségi Gyermekvédelem nevű prevenciós munkacsoport azon dolgozik, hogy segítsen abban a budaörsi gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, pedagógusoknak, azaz a város gyermekvédelmi hálóját képező közösség tagjainak – melynek részesei a szülők és maguk a gyerekek is –, hogy könnyebben felismerjék a gyerekekkel szembeni bántalmazást, és ha találkoznak ilyen esettel, akkor a megfelelő módon tudják kezelni. A csoport évente négy alkalommal találkozókat szervez azzal a céllal, hogy a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek együttműködését erősítsék a gyermekjogok érvényesülése érdekében. Célkitűzésük az is, hogy a gyermek és felnőtt közösségeket is bevonják a munkába és az ő véleményüket, szükségleteiket is megismerjék.
Az idei tanévben 2023. október 12-én került megrendezésre a Budaörsi Közösségi Gyermekvédelem aktuális találkozója, ahol a rendezvény témája az iskolai bántalmazás, bullying volt és gyerekek, tanulók is részt vettek a projektben. A tanulók jelenléte mindig színessé és különlegessé teszi ezeket az alkalmakat. Így közvetlenül megismerhetővé válik a véleményük és lehetőség van arra, hogy a tájékoztatás és edukálás segítségével növeljék az ismereteiket és a tudatosságukat. Ez a gyermekek bevonásával történő közös munka egyedülálló országos szinten.
A sajtó számára nem volt nyilvános a rendezvény, de utána a Budaörsi Napló munkatársának lehetősége nyílt beszélgetni a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat intézménypszichológus koordinátorával, Rozsnyai Henriettel, aki azt is megmagyarázta, miért rendkívül fontos és hasznos egy ilyen program. Beszámolójából megtudtuk, hogy ez most egy olyan találkozó volt, melynél cél, hogy minél szélesebb körben vegyenek részt rajta a szakemberek, a bullying témája aktuális és sokakat érdekelt. Hat gyerek vett részt, öt általános iskolás és egy gimnazista.
A rendezvényen a téma feldolgozásának formája helyzetgyakorlatok eljátszásával történt, különböző bántalmazó, zaklatásos szituációkat vizsgáltak, melyeket a Hintalovon Alapítvány megtörtént esetekből vázolt fel. A jelen lévők azt figyelték meg, hogy az egyes szituációkban szereplők mit csinálnak adott helyzetben.
A résztvevők csoportokba rendeződtek és négy különböző esetet dolgoztak fel. A csapatok mind a négy esetet megvizsgálták úgy, hogy eljátszották és mindenki mindig más szerepet alakított, vagyis ha valaki az egyik történetben szülő volt, akkor a következőben pedagógus vagy a gyermek. „Ez a szerepcserés módszer azért nagyszerű és hasznos, mert így a szereplők bele tudták élni magukat azokba a szituációkba is, amelyekben a való életben nincsenek benne” – magyarázta Rozsnyai Henriett. „Ez azért is fontos, mert így egyrészt azzal, hogy a másik szempontjából vesz részt a helyzetben empátia alakul ki az egyik szereplőben a másik felé, másrészt pedig olyan aspektusokra is ráébredhetnek általa, amiket nem biztos, hogy maguktól, saját hétköznapi szemszögükből észrevesznek” – tette hozzá.
A helyzetgyakorlatok előadása során mindig volt egy megfigyelő is, aki azt nézte meg, hogy a résztvevők segítették-e az adott problémának a megoldódását vagy hátráltatták.
Majd a legvégén mindenki visszajelzést adhatott arról, hogyan élte meg a különböző helyzeteket egy-egy szerepben, hogy hogyan érezte magát vagy hogy hogyan kapcsolódott az ő saját életéhez, lett légyen akár mint szakember vagy mint magánszemély. Milyen tapasztalatai voltak és azok hogyan jelentek meg itt ezeknek az eseteknek a mentén. Elhangzott az is, hogy a szempontváltás egy nagyon fontos eszköz, amivel jól és hatékonyan lehet dolgozni az esetek feldolgozása során.
A továbbiakban Rozsnyai Henriett beszámolt arról is, hogy a gyerekek nagyon élvezték a játékot, bár azt mondták az esemény végén, hogy nehéz volt nekik ezekbe a különböző szerepekbe belebújni. Azonban rádöbbentek arra, hogy például szülő- vagy pedagógus szerepben milyen tehetetlen helyzetbe lehet kerülni és az mennyire megterhelő tud lenni, amikor különböző irányokból kapja nem csak az információkat, de akár az igényeket vagy a feszültséget is. Különösen a szülő szerepből jelezték azt vissza, hogy bár a szülő elsősorban azt szeretné, hogy a gyerekének jó legyen, de bizonyos helyzetekben nagyon tehetetlennek érezheti magát. A résztvevők a helyzetgyakorlat során azt is megfogalmazták, hogy ha az adott eseménymenetbe már hamarabb közbeavatkoztak volna, akkor könnyebben megoldható lenne.
Természetesen részt vettek a fórumon a szakemberek is, ugyanúgy, ahogy a korábban: iskolai szociális munkások, pedagógusok, védőnők, a gyermekjóléti szolgálat munkatársai, intézménypszichológusok, mentálhigiénés szakember, pszichopedagógus. Ők sok különböző területről képviseltették magukat, és hogy itt, ezeken az összejöveteleken az ágazatok találkozni tudnak, hatékonnyá teszi az együttműködésüket a további munkafolyamatok során, és az is, hogy rendszerben tudnak gondolkodni. Az egyébként máshogy működő különböző ágazatok munkatársai ezeken a találkozókon tisztázni tudják egymás között egyrészt azt, hogy kinek mi a feladata, az milyen menetben megy, másrészt azt, hogyan tudják a különböző szempontjaikat közelíteni egymáshoz vagy megérteni legalább egymás szempontjait. Mert például lehet, hogy egy adott helyzet során a gyermekjóléti szolgálat munkatársainak más szempontok alapján kell mérlegelnie a döntését, mert őket köti a törvény, az intézménypszichológus szempontja viszont az, hogy a gyerekkel való bizalmi kapcsolat megmaradjon, a szülőé az, hogy a gyereke jólléte rendben legyen, míg a pedagógus érdeke az, hogy tudjon tanítani az osztályban. Előfordulhat tehát, hogy ezek a szempontok ütköznek egy-egy ilyen eset kapcsán, de ha a különböző ágazatok képviselői beszélnek ezekről egymás között, akkor világossá válik mindegyikük számára, hogy például egyiküket a jogszabályok korlátozzák, a másikukat meg a titoktartás. Így képesek lehetnek megérteni, hogy ki miért nem tud meglépni bizonyos lépéseket tőle független okok miatt, ezért elkerülhetők a szakmai feszültségek, mert tisztában vagyunk egymás lehetőségeivel, illetve korlátaival.
„Szerintem nagyon fontos ebben a témafeldolgozó konstrukcióban, hogy a gyerekek is részesei tudnak lenni” – mondta Rozsnyai Henriett. „Ez a részvételi forma azért nagyon hatékony a gyerekek számára mert, egyrészt tájékoztatást kapnak arra vonatkozóan, hogy hogyan is zajlik egy-egy ügy kezelése, amit nem feltétlenül látnak, ha csak úgy bent vannak az iskolában. Tehát itt megláthatják a mögöttes történéseket is, például hogy egy bántalmazás esetén milyen lépéseket lehet megtenni. Másrészt a saját szempontjaikat is elmondhatják ilyenkor, mert sokszor előfordul, hogy felnőttként nem is gondolunk bele abba, hogy egy gyerek az adott szituációt hogyan éli meg” – tájékoztatott a szakember. „Ezen kívül mi, felnőttek is be tudjuk emelni a saját munkánkba a gyerekek oldaláról tapasztaltakat, ezért sokat számít, hogy az ő szempontjuk is megjelenik, hogy elmondhatják, ők hogyan élik meg például a bántalmazást, a zaklatást, az online bullyingot vagy bármit.”
Rozsnyai Henriett azt is részletezte, miért jó, ha a gyerekek belátnak a színfalak mögé. „Ha ők megismerik és megértik, hogyan zajlanak ezek a gyermekvédelemmel kapcsolatos intézkedések, illetve tudomást szereznek arról, hogy mi ennek a menete és hogy ők hogyan tudnak részt venni benne, akkor nagyobb biztonságban fogják érezni magukat, mert már tudják, hogy kihez fordulhatnak, vagyis képesek lesznek hatékonyabban kezelni az ilyen helyzeteket.”
Ezen kívül a gyerekek az ilyen találkozókon való beszélgetések során azt is megérthetik, hogy mi a különbség az árulkodás és a jelzés között. Korábban lehet, hogy gyerekként azt gondolta, inkább nem szól, ha zaklatást lát, nehogy bajba sodorja a barátnőjét, vagy azért nem szól, mert nem akarja, hogy baja származzék belőle, mert esetleg utána bosszúból őt veszik elő. De hogyha képben van azzal kapcsolatban, hogy miért fontos, hogy jelezzen a megfelelő felnőttnek, és már tudja, mik lehetnek a következmények, illetve ismeri a módszert, hogy hogyan tudják megvédeni őt ebben a helyzetben a felnőttek, akkor lehet, hogy legközelebb már aktívan részt tud venni gyerekként is a gyermekvédelmi rendszer hatékony működésében. Azért is fontos, hogy a gyerekek is részt vesznek ezeken a fórumokon, mert segít nekik abban, hogy később az életben a saját érdekeiket is hatékonyabban tudják majd képviselni.
A fotók illusztrációk (pexels.com, pixabay.com)
Korábbi cikkeink a Budaörsi Közösségi Gyermekvédelem programjairól:
Ezt tehetik az iskolák, hogy megelőzzék a gyermekbántalmazást
