Az egykori budaörsi kisgyerek, Preszly Béla már elmúlt 80 éves és Németországban él évtizedek óta. De folyamatosan figyeli és foglalkoztatja, hogy mi zajlik egykori szülőfalujában.
A Budaörsi Naplónak idén augusztusban küldte – ahogy ő fogalmazott – „jól átgondolt összefoglalómat” arról, hogy mi zajlott a településen 1956. október 27-én. Mivel az akkori események pontos feltárása máig várat magára, és a Heimatmuseum által évente megszervezett vitafórumokon a szemtanúk több mindenben is ellentmondanak egymásnak (például, hogy szovjet katonák vagy magyarok lőttek-e be a főúton a házakba és a boltban kenyérért sorban állók közé), ez a visszaemlékezés csak egy a több közül. Ám az évforduló kapcsán közreadjuk, olvassák el Önök is.
A férfi leveléhez egyebek között az alábbiakat fűzte: amikor ezt a visszaemlékezését tizennégy évvel ezelőtt először nyilvánosságra hozta, az egykori párttitkár fia olyan durva támadást intézett ellene, „ami teljes mértékben megalapozza a lakosság félelmét a tényfeltárástól. Én nagyon nehéz terapeutikus munkámmal voltam súlyosan leterhelve, és sajnos nem kerestem politikai és jogi védelmet a támadások ellen. A volt szomszédom, aki a múzeumnál dolgozott, pánikszerűen tiltakozott az ellen, hogy bevonjam egy kommunikációba. Az ’56-os eseményektől nagyon erősen érintett … család még 2010 körül is szinte reszketett, valamit is az eseményekről kimondani. (…) Egyre fontosabb lesz a még élő túlélők és szemtanúk elérése, mert számunk dramatikusan csökken. Minden jót kíván Preszly Béla okl mérnök és Diplom Psychologe.”
Talán meglepő lehet, hogy a levélben nemcsak a negatív szerepben leírt egykori párttitkár nevét húztuk ki, hanem azét a fiatalemberét is, aki a visszaemlékezés szerint hősként viselkedett azon a szörnyű napon. De egyelőre ez utóbbira sincs birtokunkban más hiteles bizonyíték.
Frissítés 2020. október 25-én:
„1995-től kezdve gyakran jártam Magyarországra, elsősorban Budaörsre és többször meglátogattam … barátomat (akinek én terveztem a Pozsonyi utcai házuk mögötti családi házát). Beszélgettünk 1956-57-ről és nehéz családi helyzetéről. Egyik alkalommal tisztáztuk, hogy én félreértettem, miszerint ők ‘kitessékelték’ a párttitkárt. … zavarta ki őket irodájából: ez lehetett az az időpont, amikor (személyesen és párttitkári pozíciójában is megtámadva érezte magát, a spontán létrejött, békés hangulatú tüntetés ellenére), és a többek által vélt telefonhívása megtörtént.
Ezt fontos tisztázni, hogy a tényeket és fikciót megkülönböztethessük egymástól. Többek között figyelembe kell venni, hogy hívás nélkül nem tudhatták volna az érintett szovjet csapat vezetői, mi történik Budaörsön. Eddig állandó elfoglaltságommal leterhelve nem jutottam ezen körülmény jelentőségének felismerésére. Üdvözlettel: Preszly Béla”
Fotó: archív, az egyik budaörsi áldozat sírhelye a régi temetőben
