A Csiky Gergely „Proletárok”-ját átírt „Az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony” hosszú. Ezt leszámítva azonban jó a Budaörsi Latinovits Színház idei első bemutató előadása. Lelepleződik benne a szélhámosság, bár az már a nézők fantáziájára van bízva, hogy a végén megkapja-e a büntetését a mások balga jóindulatának kihasználása.
Csiky Gergely – Mohácsi István – Mohácsi János: Az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony. Rendező: Mohácsi János. Szereplők: Spolarics Andrea, Hartai Petra, Böröndi Bence, Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Alberti Zsófi, Lugosi György, Bohoczki Sára, Szőts Orsi, Bregyán Péter, Takács Zalán, Páder Petra, Kovács Márton, Móser Ádám, Benkő Róbert. A rendszeresen színházba járóknak, főleg akik itt helyben szokták ezt megtenni, a társulat állandó tagjai ismerősek, vannak már kedvencek is, és a meghívott vendégek többnyire „visszajárók”. Ám, ahogy azt Berzsenyi Bellaagh Ádám a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója a múlt hónapban lapunknak nyilatkozta, a Mohácsi testvérek (akiknek az eddigi karrierje hú, meg ha, meg naggyon híresek – bocsánat az iróniáért, biztosan azok, de én még nem hallottam róluk eddig, ami persze nem őket minősíti, hanem engem), most jöttek el hozzánk először. És az általuk jegyzett darab volt a színház új évadának első bemutatója múlt szombaton.
Fotó: Borovi Dániel
E sorok írója, tehát én a másodikra tudtam elmenni, vasárnap este, felfokozott várakozással. A színészeink egytől egyig több arcú, inspiráló, remek szakemberek, akik nemcsak megoldják a rájuk osztott szerepet, hanem hozzáadják önmagukat. Továbbá az utóbbi években egyik előadáson sem csalódtam, és hazafelé szinte mindig alig vártam, hogy megosszam, mit éreztem, milyen gondolatokat váltottak ki belőlem a látottak.
Most azonban nem így volt. Az első megtorpanást a lelkesedésemben az okozta, hogy amikor elcsendesedett a (teltházas) közönség, akkor szembesültem vele a telefonjaink elnémítását igen eredeti módon kérő hangtól, hogy három felvonás lesz, két szünettel és bizony este 11 körül érek csak haza. Ennyit üljek mocorgás nélkül? Remélem, hogy tényleg érdemes volt ilyen hosszúra nyújtani – gondoltam -, és egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy a klasszikus színházakban valamikor voltak ötórásak is. Sőt, 2017-ben voltam egy ilyenen az Örkényben. Ha jól emlékszem, ott beláttam, hogy vannak történetek (ez a Thomas Mann József és testvérei volt), aminek az elmeséléshez bizony idő kell.
A Csiky Gergely „Proletárok”-ját átírt „Az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony” azonban szerintem nem ilyen. A mondanivaló megsértése nélkül meg lehetett volna húzni a manapság szokásos két felvonásra, szünettel együtt időben a felére. És akkor azt hiszem az is elkerülhető lett volna, hogy az első felvonás után néhányan hazamenjenek. Ugyanis, bár hangosan (értsd ez alatt, hogy főleg az első részben kiabálnak a színészek), mégis vontatottan ismerjük meg az eseményeket és a szereplőket. A ház úrnője Szederváry Kamillé (Spolarics Andrea), akiről először azt hisszük, hogy egy 1948-as szabadságharcos mártír özvegye, de persze nem. A volt kurtizán ugyanis egy szélhámos, aki ügyesen (?) meglovagolja mások részvétét a „hős ellenállók” elárvult családja iránt. Lánya pedig az egyetlen „értékesíthető vagyona”, a harmincas Irén (az idei Junior Príma díjas Hartai Petra). Őt a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük okosnak vagy talpraesettnek, hiszen az is nehezen esik le neki, hogy pénzért akarják férjhez adni a nála jóval idősebb Timót Pálhoz (Ilyés Róbert ), egy gazdag birkatenyésztőhöz, miközben ő a cselédként velük élő Darvas Károly ügyvédbojtárba (Fröhlich Kristóf) szerelmes. És ott vannak a többiek, egy zugügyvéd, az anya volt szeretője, aki egy tenyérbemászó szélhámos, a szomszédok, a cselédlány, tehát mindazok, akik „az üzlethez” asszisztálnak.
Szélhámosság, mások balga jóindulatának kihasználása, valamilyen félreértett felsőbbrendűség, előkelőség mutogatása a formája szerint egykor szebb napokat megélt, de már rongyos kanapén és csorba tükör előtt…, ugye ezek mind ismerősek, legyen szó az 1870-es évekről, vagy később, Ady koráról, illetve napjainkról? A színdarab alkotói is így gondolhatják, hiszen a szereplőket mai ruhákba bújtatták, de magyaros sújtással díszítették, még a legnagyobb szélhámos fiatalember pufidzsekijét is (ki is szerepel a korrupcióról szóló hírekben, ebben fotózva, pálinkázgatva az apósával?). És, hogy biztosra menjenek, hogy megértjük a szimbólumokat, több igencsak a napi aktuális belpolitikai helyzetre áthallásos mondatot szőttek bele a párbeszédekbe.
Összefoglalva: az első rész tehát hosszú és lassú, a második már jobban felpörög és jobban leköti az ember figyelmét (ebben a szünetben már nem is ment el senki), a harmadik pedig kifejezetten érdekes, hiszen végre minden szélhámosság lelepleződik, az egyébként igen ellenszenves figurákról is kiderül valami pici emberi, és bár nem tudhatjuk biztosan, de remélhetjük, hogy a rosszak megbűnhődnek, a fiatal szerelmespár pedig együtt folytathatja az életét.
Nézzék meg, csak előtte pihenjék ki magukat, ne úgy, mint én!
Itt bele is nézhetnek az előadásba!
