Szentmisével emlékeztek ma délelőtt a budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola 25 éves fennállására a templomban, melyet Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke celebrált. A megemlékezésekből és zenei műsorból álló ünnepséget követően az iskola aulájában Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára mondott köszöntőt, és a püspök az épületet is újraszentelte.
A budaörsi katolikus iskola huszonöt évvel ezelőtti alapításáról már a Budaörsi Napló is tudósított, hiszen akkor a harmadik évfolyamunknál jártunk. Tény, hogy nem sokkal az 1989-’90-es politikai rendszerváltozás után az egyházak ismét aktívan bekapcsolódtak az oktatásba, ahogyan tették azt korábban, a kommunista/szocialista rendszer létrejöttéig. Budaörsön vita elsősorban arról alakult ki 1993-’94-ben, hogy az egykori fiú iskola épületét kapja-e vissza az egyház az Esze Tamás utcában, ahol akkor még az 1. Számú Általános Iskola alsó tagozata működött, vagy építsenek egy újat. Végül ez történt, a plébánia átkerült a kis tér túloldalára és a helyén megalakult a Mindszenty iskola.
A negyedszázados fennállás mai megünneplése szentmisével kezdődött a budaörsi római katolikus templomban, ahova először az intézmény tanulói vonultak be, majd a város intézményeinek elöljárói, az egyházak vezetői és mindazok, akiknek fontos szerepük volt az iskola megalapításban.
„Olyan életet éljenek, amelyben felelősséget vállalnak egymásért, nemzetért és hazáért, családjaikért, melyben nem csak magunkra gondolunk, nem csak anyagi hasznok lebegnek a szemünk előtt, hanem olyan kincsek, az egyház által tanított igazságok, mint hit, erkölcs, keresztény világszemlélet, melyek nélkül éppen az hiányozna belőlünk, ami az életünket teljessé teszi” – mondta a hálaadó misét celebráló Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke. Prédikációjában arra helyezte a hangsúlyt, milyen fontos a család és azon belül is a gyermek, akinek nevelésében az egyház az iskolán keresztül segít, hogy eredményes, boldog emberré váljon. Huszonöt évvel ezelőtt pedig ez teljesült a budaörsi családok számára, hogy gyermekeik az oktatáson kívül keresztény nevelésben is részesüljenek. Köszönetét és háláját fejezte ki mindazoknak, akik azon fáradoztak, hogy ez az iskola létrejöhessen, és az elmúlt huszonöt év kegyelméért és azért, hogy itt lehetőség van a gyermekek formálására a keresztény elveknek megfelelően.
Illéssy Mátyás, aki budaörsi káplánként maga is részt vett az iskola kezdeti szervezésében már a szentmise után mondott beszédet, melyben a kezdeti nehézséget is felidézte: a bonyolult ingatlancseréket, és hogy nem lehetett tudni, lesz-e elég diák.
Őt Prohászka Jánosné, az iskola korábbi igazgatója követte a mikrofonnál. Elmondta, hogy előtte az 1-es iskolában tanított fizikát és számítástechnikát, és nagyon örült, amikor 1993-ban megtudta, hogy katolikus óvoda alakult és hogy 1994-től már maga is részt vett a katolikus iskola szervező munkájában. Ahogy fogalmazott: „nagyon nehéz volt, itt Budaörsön, ellenszélben. Amikor elvállaltam, hogy én leszek az igazgatója nem is sejtettem, hogy a következő tizenkét évre életem legmeghatározóbb eseménye lesz.” Majd visszatért a kezdetekhez, hogy 66 gyerekekkel és 3 főállású kollégával indultak három különböző épületben, egymástól egy kilométer távolságra. Az adatok helyett azonban hosszabban inkább arról a lelkesedésről beszélt, ami ezt az időszakot jellemezte.
„A katolikus intézmények feladata, hogy szintézist teremtsenek egyfelől a műveltség és a hit, másfelől a hit és az élet között. Ez a gondolat vezérel bennünket a mindennapi munkánk során, hogy a fontosnak tartott emberi értékeket keresztény tartalommal töltsük meg és neveltjeink életében meghatározóvá tegyük„- ezt már Szabó István a jelenlegi igazgató hangsúlyozta. Hozzátéve, hogy a megalakulásuk óta folyamatosan törekszenek arra, hogy a tanulók az iskola névadójának örökségét megismerjék. „Ennek eredményeként 2004-ben az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a Mindszenty társaság emlékéremmel jutalmazta intézményünket.” Végül az igazgató minden korábbi és jelenlegi kollégájának köszönetet mondott „a mindennapos, embert próbáló munkájukért, amivel öregbítik intézményünk hírnevét.”
A megemlékezések és a tanulók által előadott, színvonalas zenei műsor után a templomból az egybegyűltek átvonultak az iskolába, ahol az aulában Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára mondott köszöntőt. Az itteni tanároknak nemcsak tanítaniuk kell, hanem keresztényi nevelésben is kell részesíteniük a diákokat, és egy itt dolgozó pedagógus a teljes személyiségével nevel – hangsúlyozta. Véleménye szerint ez a példamutató nevelés mutatkozott meg a mai ünnepségen abban is, hogy a gyerekek ünneplőbe öltözve, fegyelmezetten vettek részt az eseményen és vonultak át a templomból az iskolába. Majd az államtitkár egy kötelező olvasmányt javasolt a felnőtteknek, ahogy ő fogalmazott, „egy protestáns szerzőtől, „Az élet játéka” címűt (Eleanor H. Porter írta -a szerk.), mert ebből kiderül, hogy a kereszténység nem kétezer éves szenvedés szomorú története, hanem a hittel teli élet mosolygós, derűs, vidám, és ezzel a derűvel kell nevelni a gyerekeinket, amivel ellensúlyozható a tévék és az internet romboló hatása. Végül Soltész Miklós megjegyezte, hogy akik annak idején Mindszentyt kínozták és börtönbe vetették, azoknak a nevére ma már senki nem emlékszik, míg a bíboros iránti tisztelet maradandó.
Az ünnepség azzal ért véget, hogy a püspök újraszentelte az iskola épületét.