Mintegy 110 meghívott, köztük közel 90 külföldi vendég érkezett tegnap (2024. augusztus 21-én) délután Budaörsre, a Heimatmuseumba az európai szabadtéri néprajzi múzeumokból. Egy nemzetközi konferencia-sorozat utolsó, záró rendezvényének a helyszíne lett a budaörsi múzeumkert, együttműködve a szentendrei skanzennal.
„Óriási megtiszteltetésnek tekintjük, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Szabadtéri Múzeumok Európai Szövetségének 31. konferenciájának szervezésébe minket, a budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseumot is bevontak” – mondta el lapunknak Gajdos-Frank Katalin a múzeum igazgatója.
A konferencia témája a „Történelmi és társadalmi traumák feldolgozása és bemutatása a szabadtéri múzeumokban”. Az elmúlt évtizedek történelmi traumái és a jelenkor társadalmi problémái – háborúk, etnikai csoportok ki- és betelepítése, kisebbségekkel való méltatlan bánásmód, migráció, gender problémák, periférikus csoportok társadalmi reintegrációja, generációk közötti problémák – folyamatosan kihívások elé állítják társadalmainkat. Milyen lehetőségeik vannak a szabadtéri múzeumoknak ezen a területen? Mi a társadalmi felelősségünk a közösségek és a közönség felé? Milyen eszközeink vannak a téma múzeumi megjelenítéséhez? A Skanzen nemzetközi konferenciája az elméleti hátteret, a jó gyakorlatokat és esettanulmányokat kívánja feltérképezni a témában a szabadtéri múzeumok kontextusában. Ebben – többek között a történelmi traumák feldolgozásának és bemutatásának tekintetében, a magyarországi németség elűzetése kapcsán is – Budaörs és a Heimatmuseum komoly szerepet vállal.
Dr. Cseri Miklós a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (azaz a szentendrei skanzen) főigazgatója volt a budaörsi rendezvény moderátora és az első, aki beszédet mondott. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy éppen itt lehet a konferencia egyik rendezvénye, hiszen Budaörsről indultak az első vasútszerelvények a kitelepítésre ítélt magyarországi németekkel. És hozzátette: elképzelhető, hogy a konferencia külföldi szakemberei a budaörsi múzeum tevékenységén keresztül találkoztak először ezzel a témával. Továbbá elismerő szavakkal méltatta a Heimatmuseumot, különös tekintettel az udvaron kialakított tanösvényre.
Dr. Cseri Miklós előadása után Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere mondott köszöntőt. (A teljes beszéd a cikk végén.) Ebben egyebek között kiemelte, hogy személyes élménye is van arról a félelemről, amelyet az ötvenes években a német gyökerekkel rendelkezők éreztek. Apai nagyapja két testvérét gyermekként Várhegyi néven ismerte meg. Egyikük pap, szalézi szerzetes, másikuk tanítónő volt. Nem értette, hogyan van az, hogy nekik más a nevük, mint a nagyapjának. Ezért megkérdezte a nagypapát, mi ennek az oka. Ő azt felelte, „tudod voltak idők, amikor még a német nevek is bűnnek számítottak. De mivel nekem a háború után már semmim nem maradt édesapámtól, úgy döntöttem, hogy a nevem nem adom.” Miután tudomására jutott, hogy ukrán vendégek is jelen vannak az eseményen, hozzájuk fordulva biztosította őket együttérzéséről és abbéli reményét fejezte ki, hogy Ukrajna hamarosan független, demokratikus ország lesz.
A polgármesteri köszöntő után Hilde Schoefs, az Association of European Open-Air Museums (Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége) belga elnökasszonya emelkedett szólásra, aki a Hausbuch– (házi napló)ról beszélt, mert olyan friss élményként érte, hogy beleolvasott és megállapította, hogy ezekben a sváb háztartásokban vezetett naplókban nemcsak a napi teendőkről lehet olvasni, hanem egyéb történésekről, sőt a háziak gondolatainak és érzéseinek is hatalmas gyűjteménye.
Dr. Gajdos-Frank Katalin, a Jakob Bleyer Heimatmuseum igazgatója is szép beszédet mondott, melyben augusztus 20. közelségére való tekintettel megemlékezett az ezer éve tartó magyar és német kapcsolatokról, mely I. (Szent) István a bajor herceg lányával, Gizellával kötött házasságával kezdődött, és a XVIII. századi betelepítésekkel csúcsosodott ki. Beszélt továbbá a múzeum névadójáról, Bleyer Jakabról, aki „germanista, egyetemi tanár, kisebbségi miniszter volt és aki az asszimilációs folyamatot próbálta megállítani és a német nemzetiség kulturális és nyelvi jogaiért szállt síkra.” Előzményeit ismertetve mondta el a kitelepítés szomorú történetét és a saját családját érintő esetet, mely nagyapjával történt. „A Magyarországon élő német nemzetiség sorsa, története nekünk, a harmadik generációnak, már semmiképpen sem lehet tabu téma. Kutatásaink és publikációink által, múzeumunk kiállításaival, projektjeivel folyamatosan azon dolgozunk, hogy a múltat megismerjük, a történelmet és a hagyományokat megmutassuk és a német nemzetiségi értékeket gyermekeink számára kézzel foghatóvá tegyük, azaz velük jövőt építsünk” – mondta.
A beszédeket követően tárlatvezetés keretében mutatták be a vendégeknek a múzeumot két részletben, a kinti, a kitelepítés történetéről szóló tanösvényt és a benti állandó kiállítást, valamint az éppen látható, a budaörsi német nemzetiségű asszonyok múlt századi életét és hányattatásait bemutató időszaki kiállítást.
Ezután a vendégek elfogyasztották a vacsorát, egy jellegzetes német káposztás ételt, utána a zsámbéki Lochberg Tánccsoport húszperces, sváb táncokat bemutató előadása következett, majd közreműködésükkel és a kiosztogatott dalszövegek segítségével közös éneklés zárta az estét.
Sötétedésig tartott a rendezvény, amelyet Gajdos-Frank Katalin úgy értékelt, hogy azon kívül, hogy óriási megtiszteltetés, hogy egy nemzetközi konferencia részeseményének helyszíne lehetett a budaörsi Heimatmuseum, a résztvevők érdeklődéssel hallgatták a beszédeket és bemutató előadásokat, tekintették meg a kiállításokat, ami mindenképpen pozitív visszajelzésként értékelhető a múzeum létjogosultságát illetően.
Wittinghoff Tamás köszöntője
Nagy megtiszteltetés, hogy Budaörs adhat helyet e rangos konferenciasorozat záró rendezvényének.
Sok szempontból érthető a választás. Egyrészt a budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseum, hosszú évek óta végez alapos és kitűnő helytörténeti kutatásokat és az eredményeik korszerű bemutatásában is mintaszerűen működnek.
E mellett sajnos a történelmi múltunk is predesztinál minket erre a házigazdai szerepre.
A II. világháború után, 1946-ban éppen nálunk kezdődött meg a német kisebbség erőszakos kitelepítése Magyarországról. A szinte tisztán sváb település, Budaörs ekkor vesztette el lakosságának majd 90 százalékát.
Személyes élményem is van arról a félelemről, amelyet az ötvenes években a német gyökerekkel rendelkezők éreztek. Apai nagyapám két testvérét gyermekként Várhegyi néven ismertem meg. Egyikük pap, szalézi szerzetes, másikuk tanítónő volt. Nem értettem, hogyan van az, hogy nekik más a nevük, mint a nagyapámnak. Ezért megkérdeztem nagypapát, mi ennek az oka? Ő azt felelte, „tudod voltak idők, amikor még a német nevek is bűnnek számítottak. De mivel nekem a háború után már semmim nem maradt édesapámtól, úgy döntöttem, hogy a nevem nem adom”…
A németek kollektív bűnösség elve alapján történő kitelepítése szinte begyógyíthatatlan sebeket ejtett településünkön. Hosszú évtizedek kellettek még a kelet-európai rendszerváltás után is, hogy feldolgozzuk ezt a traumát. Mert az azt megelőző évtizedekben még nyíltan beszélni sem igen lehetett erről.
Ez a tragikus történelmi előzmény érzékennyé tette a Budaörsön élőket mindenféle elnyomás, megkülönböztetés, megbélyegzés ellen. Talán ezért is lettünk az átlagnál nyitottabb, befogadóbb és toleránsabb város. Olyan hely, ahol nagyon odafigyelünk a hátrányos helyzetben élőkre, ahol küzdünk a kirekesztés minden formája ellen.
Van például egy olyan, nemzetközi színtéren is számon tartott Tanodánk, ahol roma és nem roma gyerekek tanulnak délutánonként együtt, miközben egymás kultúrájában is elmélyednek. A közös zenélés, tánc és éneklés lebontja és eltünteti a különböző etnikumok közötti különbségeket és előítéleteket.
De említhetném azt is, hogy városunk az átlagosnál aktívabban segíti Ukrajnát és több menekült számára biztosítunk szállást és oktatási lehetőséget.
Ezért is érzem át személyesen is ennek a konferenciának a fontosságát és gyakorlati jelentőségét.
Remélem, hogy már eddig is sokat tanultak egymástól és ez a rendezvény is hozzá tesz valamit a többnapos program sikeréhez.
Mi magunk is nyitottak vagyunk az új és máshol már bevált módszerek átvételére. Ezért is örülök, hogy a záróeseményre nálunk kerül sor.
Kívánom, hogy legyen sikeres a mai tanácskozásuk, és ha esetleg még marad egy kis idejük, nézzenek körül a gyönyörű kisvárosunkban, ahol harmonikus egységben él egymás mellett a modernitás és múltból megóvott értékek.
Összeállította: EE – BÉ – B-T. A.
