Polgár Marianne grafikus nyugalomra, idilli környezetre és kék színű égre vágyott, mikor a fővárosból Budaörsre költözött. Az 1992-től saját tervei szerint épült kert adja a művész legjobb „modelljeit”, a természet sokszínű világát. A kert 2017-ben bekerült a Kertnézőben elnevezésű programba, így május 6-án és 7-én az érdeklődők előzetes jelentkezés alapján szabadon megtekinthetik.
„Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék színű az ég.”
John Keats: Szonett a szabadban – részlet, Vas István fordítása
Mint minden művészethez, teremtő fantázia és jövőbe vetett hit szükséges a kertépítéshez is. Aki kertet hoz létre, növényt telepít és gondoz, az tud türelemmel várni az időre, mely beérleli a termést; az képes meglátni a majdan termőre forduló fát, a dús növényzetet, mely beteríti a puszta földet.
Polgár Marianne megálmodott kertje a Nap-hegyen fekszik, amely a régi térképeken is ugyanezen a néven, mint Sonnenberg látható. Az erdő hajdani szép sötétzöld foltja mára igencsak megkopott, sziklás, köves, igen sekély talaján, mint az ország más, hasonló adottságú területén, pusztulásnak indult a feketefenyő állomány. Alatta cserjefajok és lombos fa fajok telepedtek meg. Magvetéssel, csemeteültetéssel, és további ápolási munkákkal zajlik évek óta a terület mesterséges felújítása. A folyamat lassú a sekély termőrétegen csak évtizedek múlva látható a javulás. A város terjeszkedése is a természetes növényzet és a mesterségesen kialakított szőlő- és gyümölcstelepítések rovására történt, amelyeket az idők során felváltott az egyre impozánsabb házakkal teleépített utcák sora.
A művész kertje a hegy déli oldalán, még a 18. század elején betelepített svábok által létrehozott virágzó szőlőterület helyén van, amely szinte mediterrán klímájú. Ezt jelzi, hogy szinte minden háznál gazdagon terem a fügefa, s más melegkedvelő gyümölcs.
A kert három részből áll: az előkertben, a ház védelmében ciprusok és magnóliák nőnek, a ház mögötti rész a nagy terasszal a pihenést szolgálja, a japán növények sokasága nyugalmat áraszt, a kert hegy felőli vége, a „felső kert” pedig a haszonnövények otthona.
Mediterrán jellegű kertet sok helyen látni, de japán ihletésű kertet keveset.
Honnan a vonzódás a keleti kertművészet iránt?
Férjem munkája kapcsán jártam Japánban, ott ragadott magával a sajátos kertkultúra. Ott valami bravúros és elegáns módon varázsolják kertjeikbe a természet kicsinyített mását: minden úgy néz ki, mintha ősidőktől ott lenne, olyan természetesnek hat, pedig nagyon átgondolt, számos szimbólumot hordozó, minden részletre kiterjedő tervezés eredménye. Én nem akartam ezt egy az egyben megvalósítani magamnál, először csak gyűjteni kezdtem a japán, illetve kínai eredetű növényeket, majd utána szinte magától, valami belső késztetéstől vált egyre inkább hangulatában hasonlatossá a keleti kertekhez. A belépőt azonnal valami nyugalom, béke járja át, ebből gondolom, hogy sikerült megteremteni a harmóniát: a visszafogott színhasználattal, a levél- és növényformák összeválogatásával és elhelyezésével, a használt anyagok természetességével.
Mikor és miért született a konyhakert?
A gyermekeim mindegyike szenved valamiféle allergiában, ezért mikor adódott a lehetőség a kert bővítésére, azonnal haszonkertre gondoltam, hogy elláthassam a családot permetszer nélküli veteménnyel, gyümölccsel. Ez a kert legmagasabban fekvő része, amelyet teraszok kialakításával tettünk művelhető, közel vízszintes felületté. Ide került egy magas ágyás is, hogy ne kelljen annyit görnyedni. A helyi svábok mondása: „A szőlő nem szereti az egyenes derekat!” A konyhakert sem, azonban ez az új divat rendkívül praktikus, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert azon túl, hogy derékkímélő és könnyen művelhető, hamarabb terem és kevesebb a kórokozó. Tavasszal és a tél beállta előtt lemosó permetezést végzünk, azon kívül csak természetes anyagokkal, főleg csalánból és feketenadálytőből készült lével kezeljük, illetve erősítjük a növényeket. Nagy hangsúlyt kap a megfelelő növénytársítás, a vetésforgó alkalmazása és a védőnövények ültetése.
Minden szavából árad a természet szeretete, ez honnan ered?
Mint mondtam, a japánoknál megfogott a környezettudatosságuk, de már gyermekkoromban elköteleződtem a kertészkedés iránt. Szatmár megyében születtem, sajnos csak papíron számítok vidékinek, mert közel háromévesen történelmünk sötét korszakában, kényszer kilakoltatással utcára kerültünk, és Debrecenbe költöztünk a többi családtagunk után. Házrészünk mellett kaptam egy falatka földdarabot, ahová kedvenc növényeimet ültethettem. Úgy nagymamám, aki az elvett kúriánk melletti park „gazdája” volt, mint édesanyám, aki a putnoki intézetben gazdálkodást tanult, jó tanítóim voltak, belém plántálták a föld, a növények szeretetét, a természet tiszteletét. Nagyapám is családi hagyományokat folytatva gazdálkodott, Pallagon végezte a Gazdasági Akadémiát, gyakorlatát, mint azt előkerült iratok bizonyítják, a gödöllői királyi birtokon folytatta. Budapestre úgy kerültünk, hogy édesapámat, aki budapesti születésű, vállalata a fővárosba rendelte vissza. Sokáig laktam így a XI. kerületben, ahol csak a lakókkal közösen kertészkedtem, első igazi, saját kertem csak Budaörsön lett.
2017-től megtekinthető a kertje, hogy került a Kertnézőben programba?
Több kiállításomon bemutatásra kerültek a virágokról, madarakról készült japán ihletésű festményeim, amelyek kapcsán sok újságcikk, TV és rádióriport született. A felvett anyagokon jól látszik a kert is, erre lettek figyelmesek, ezért kerestek meg a szervezők. Miután a kert saját tervezésű, minden „fűszálhoz” kötődöm, sokat láttam és tapasztaltam, alaposan hozzá is tanultam, ezért úgy gondoltam, át kell adni ezt másoknak is, hogy gazdagítsák saját környezetüket.
A kert májusi és őszi bemutatásán alkalmi kiállítással is várom a látogatókat. A képeimhez mellékelni szoktam a megfelelő verssorokat, többnyire ezek japán haikuk. Új kerti ötletem, hogy ilyen rövid idézeteket kellene a hozzá illő növényekhez is kihelyezni, hogy erősítsék a kert művészi hatását.
Mit üzen az olvasóknak?
Mindenki tegye szebbé környezetét, és már gyermekeit is kicsi kortól szoktassa erre. S akinek nem adatott meg, hogy igazi kertje legyen, a teraszán vagy akár a szobában kialakíthat valami „csodát”, ahogy a japánoknál a legkisebb felülettel is ezt teszik.
„A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.” Rónay György: Leltár
{gallery}polgar marianne{/gallery}
