Amikor történelmi érdekességeket szeretnénk látni, a legritkábban gondolunk arra, hogy lakóhelyünkön keresgéljünk. Most azonban ez történt, tegnap ugyanis a Budaörsiek Facebook csoportban felvetett ötlethez tucatnyian csatlakoztak, és látogattuk meg közösen a kőhegyi barlangot. Kovács Richárd, a Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány elnöke kalauzolta időben és térben az érdeklődőket.
A kőhegyi barlang bejáratait rács fedi és lakat őrzi, ami 2011-ben került oda, miután 2010-ben egy nagyobb beruházás keretében a barlangot a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat a városi önkormányzat támogatásával rendbe hozatta. Azóta elsősorban a Kőhegyen szeptemberben tartott búcsú idején szokták kinyitni. A bejáratokat fedő rács kulcsait pedig a Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány őrzi, és mint tegnap délután Kovács Richárd, az alapítvány elnöke a Budaörsiek Facebook csoportban Rozsnyai Márton szervezésében összejött érdeklődőknek elmondta, jelenleg az alapítvány tulajdona a kőhegyi kápolna és az itt található barlangok is. Ez utóbbiak egy része természetes, más része mesterségesen vájt üreg. Az is kiderült, hogy Kovács Richárd nem először kalauzolja itt az érdeklődőket, bár ez a lehetőség nem köztudott a városban, és már több mint egy éve nem volt bejárás.
Az üregek történetének megértéséhez Kovács Richárd először a kápolnában elmesélte Wendler Ferenc és a Kőhegy históriáját.
Wendler Ferenc, a XIX. században élt budaörsi lakos nevéhez fűződik a kőhegyi kápolna és a lakóüregek keletkezése. Ősei az 1740-es években települtek Budaörsre, a szászországi Meissenből. A család eredetileg evangélikus vallású volt, de idővel áttértek a katolikus vallásra, mivel Wendler Ferenc családja készítette az úrnapi virágszőnyeg Kötő utcai oltárát, mert ott laktak. Akkor ugyanis még a templomtól a Kötő utcáig borította az úrnapi virágszőnyeg az utat. E katolikus hagyomány ösztönözte a családot arra, hogy áttérjen a katolikus hitre. Majd a történet szerint Wendler Ferenc álmaiban többször megjelent a Szűzanya, először 1841-ben, majd 1847-ben, és utóbbi alkalommal egy kőhegyi vadrózsabokor virágaiban látta meg az arcát meg azt a feliratot, hogy „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Az álmait elmondta a plébánosnak, az meg az érseknek. Az időpont azért fontos, mert a Szeplőtelen Fogantatás hittételét majd csak 1854-ben hirdette ki a pápa, tehát Wendler Ferenc már több évvel korábban látta ezt. Később olyat is álmodott, hogy egy kőhegyi kápolnát díszít a második feleségével (az első ugyanis meghalt), majd amikor csodával határos módon túlélt egy piktortégla-bányászat során bekövetkező bányaomlást, akkor határozta el, hogy valóban épít ide egy kápolnát. Ezt 1854-ben engedélyezte a pápa, a felépítésére és gondozására pedig a Wendler család vállalt kötelezettséget a vagyonával. 1855 májusában volt az alapkő-letétel, és októberben lett felszentelve. A legenda szerint a pápa egy Mária-szobrot küldött a szentelésre. A szobor tény, az eredete azonban bizonytalan. (A második világháború pusztításai és a kommunista rombolás során a családi legenda szerint Eller Pálné született Zierkelbach Mária mentette meg – a szerk.). Jelenleg a római katolikus templomban tárolják, csak búcsúkor hozzák fel a Kőhegyre, mert a kápolnában a környezeti hatások megrongálták.
Sokan úgy tudják, a franciaországi Lourdes-ban van a világ első Szeplőtelen Fogantatás kápolnája. De ez nem így van, mert a kőhegyi korábbi – hallhattuk. Tény, hogy mindkettő a Szűz Máriával kapcsolatos látomáshoz kötődik.
A kápolnában lévő oltárról az alapítvány elnöke elmondta, hogy korábban a Vincés nővérek rendháza (az egykori Zichy „kastély”, itt van ma a BabTÉR illetve PostART, a Templom tér 12-ben) kápolnájának volt az oltára. A nővérek iskolájának államosításakor ezt az oltárt a templomi orgona karzatánál lévő kézi fújtató fölé dugták be. Mivel a kápolna eredeti oltára megsemmisült, a 2003-as újjáépítéskor onnan szedték elő ezt az egyébként 1743-ban készült oltárt és ide helyezték. A már újonnan épített kápolnát 2012-ben felújították, akkor került mellé a sekrestye, illetve helyeztek el egy villamos erőművet a bejárattól balra egy szekrénykébe, ahol háromszor 450 Amper van, amire a Passió előadásaihoz van szükség.
Visszatérve a barlanghoz illetve Wendler Ferenchez: 1857-ben, második felesége halála után kezdett el egy kereszt alakú üreget vájni a hegy oldalába, hogy oda beköltözzön. 1878-ban meg is tette és innentől kezdve életét a kápolna gondozásának szentelte, és ő finanszírozta a búcsút, ami akkor még október 15-én volt. A kápolna és a keletkezésének körülményei annyira híres lett, hogy az ország távolabbi részéről is jártak ide zarándokok. A falu lakossága pedig annyira tisztelte Wendler Ferencet, hogy ők látták el élelemmel élete végéig. Később, 1893-ban fia, András is felköltözött hozzá, de nem a barlangba, hanem épített egy kis házat (ez nem épült újra, bár tervben volt). A házhoz ásott kút is tartozott és állatokat tartott.
Apja halála után András ápolta a kápolnát az első világháborúig, majd Wendler Ferenc unokája, Grósz Mátyás. 1931-ben a család a gondozás feladatát átadta a Budaörsi Római Katolikus Egyházközségnek. Ezekben az időkben mindig a „legderekabb legény” kapta meg a kápolna kulcsát egy évre – mesélte Kovács Richárd – és azzal együtt a karbantartás feladatát, a meszelést, a javításokat. Ez nagy megtiszteltetés volt, a fiúk vetélkedtek érte. Az eredeti kápolnánál az utolsó mise 1945-ben volt, a második világháború után azonban gazdátlanná vált, állapota romlott, falait széthordták építőanyagnak a faluba. Közadakozásból 2003-ban építették újjá a mai és az egykori, az 1946-’47ben Németországba kitelepített budaörsiek.
A barlangok rekonstrukcióját mint fentebb írtuk 2010-ben kezdték el. Nagyon rossz állapotban volt, sok helyen betömetékelődött, máshol a teteje beomlott. Eredetileg hosszabb a barlangrendszer, mint ami most megtekinthető – hangsúlyozta Kovács Richárd -, akik emlékeznek még rá, azt mondják, át lehetett menni az üregeken keresztül a hegy túloldalára. A barlangi üregekről érdekesség tehát, hogy az első, kézzel vájtak a bejárattól balra eső részen vannak és a könnyebb járhatóság érdekében folyamatban van a látogatói hidak kiépítése.
A tegnapi kis csoport tagjainak a barlangi látogatás után Kovács Richárdtól még összefoglalta, mi mindenről (volt) még híres Budaörs. Egyebek között az őszibarackjáról, amit az itt élő svábok nemesítettek, s amellyel világversenyeken első díjat nyertek, mint legjobb ízű barackkal. A piktortégláról, melyet a környező hegyekből bányászott agyagból készítettek és festő-mázolók alapozó rétegként használtak. A Passióról, az úrnapi virágszőnyegről…
Továbbá a repülőtérről, ahol a világon először választották külön az érkező és az induló oldalt – tudtuk meg -, és ahol a világ első kivilágított kifutópályája épült. A kifutópálya alatt Zsolnay porcelánból készült drénrendszer van, emiatt (is) műemlék. Az elhúzható hangár tolóajtó is egyedülálló volt a maga idejében, és legendák keringtek arról, hogy a pilóták repülőikkel hogyan húztak keresztül a hangáron ezeken a nyitott részeken.
További képek:
Fotók: Borhegyi Éva és Farkas Gábor
